29/09/2026
👒 VESZÉLYES DIVAT
A 20. század fordulóján a kalap több volt egyszerű divatkiegészítőnél; szinte elmaradhatatlan darabja volt a városi jómódú nők ruhatárának, és szinte elképzelhetetlen volt, hogy kalap nélkül lépjenek ki az utcára.
A legdivatosabb kalapfajták azonban gyakran nem illeszkedtek az ugyancsak divatos hajviseletekhez. A kor jellemző frizurái általában hosszú hajat tűztek össze a fejtetőn, ami megnehezítette a kalapok stabil rögzítését. Egyszerűen ráhelyezve a kalapot, az első szellő könnyedén lesodorta volna. Ezért volt szükség rögzítőkre, mint például a kalaptűkre, amelyek nem csupán praktikus eszközként szolgáltak a kalapok rögzítésére, hanem önvédelmi eszközként is funkcionáltak. Theodore Roosevelt amerikai elnök elismeréssel beszélt a nőkről, akik kalaptűikkel magukat védték, ami összekapcsolódott a női választójog és az egyenjogúságért folytatott harccal. Azonban a kalaptűknek megvolt a maga árnyoldala is; gyakran véletlen sérüléseket okoztak, legyen az a tulajdonos vagy egy másik személy. Ennek következtében sok országban olyan szabályokat hoztak, amelyek előírták a kalaptűk biztonságosabbá, vagyis tompa végűvé tételüket.
Így tett 1911 elején a budapesti rendőrfőkapitány, dr. Boda Dezső is, aki a korábbi, sérülésekkel járó „kalapbalesetekre” hivatkozva külön rendelkezett a kalaptűk védőgombokkal történő ellátásáról. Aki ezt elmulasztotta, 100 koronáig büntethető kihágást követett el, amely mai pénzértékre átszámolva közel 250 ezer forint volt!
📖 Szöveg forrása: szabadujsag.sk
📖 A főkapitányi rendelet forrása: A Budapesti M. Kir. Államrendőrség Hivatalos Lapja, 1911. január 22.
