29/05/2026
Egykori labdarúgóinkra emlékezünk.
118 évvel ezelőtt, 1908. május 29-én született a Ferencváros egykori legendája, Lyka Antal, aki játékosként az 1931/32-es 100 %-os bajnokcsapatnak is tagja volt, edzőként pedig az 1948/49-es bajnokcsapatot, minden idők leggólképesebb Fradiját irányította.
1921-ben a Fradiban kezdett futballozni, abszolút saját nevelésű játékos volt. Először természetesen az ifjúsági csapatban játszott, majd az amatőr első csapat tagja lett, onnan szerződtette a profi Ferencváros. 1927-ben kölcsönadták egy fél évre a Somogynak, de visszakerülése után szinte azonnal állandó tagja az első csapatnak. Játszott jobb és balfedezetet, ahogy a szükség kívánta, stabil posztja aztán a jobbfedezet lett. 1937-ig játszott a Ferencvárosban, ezen idő alatt háromszor volt magyar bajnok, háromszor Magyar Kupa győztes, továbbá tagja volt az 1928-as KK-győztes csapatnak. 1930 és 1934 között 12 alkalommal szerepeltb a magyar válogatottban.
Játékospályafutása után, 1942-ben szerezte meg az edzői papírokat, amelyekkel első hivatalos munkája a Ferencvárosnál volt, 1942. augusztus 1-jén őt nevezték ki a csapat élére. Sok türelmet nem kapott a munkájához, hiszen nem egészen egy szezont dolgozhatott, a bajnokság vége előtt két mérkőzéssel felállították. Pedig minden jól indult, a csapattal megnyerte a Szent István Kupát, amely lendületet azonban nem tudta a bajnokság kezdetén folytatni, az első három mérkőzésen nyeretlen maradt, utána is váltakoztak a sikerek a kudarcokkal, a Magyar Kupában viszont remekelt a csapatával, három győzelemmel, kapott gól nélkül jutottak a legjobb négy közé. A végső kupagyőzelem azonban már nem az ő nevéhez fűződött, hiszen jött a már említett „felállítás”. Nem sokáig maradt munka nélkül, még az új szezon előtt az első osztályba frissen feljutott BSzKRT csapatának az edzője lett, akiket azonban nem tudott benntartani az első osztályban.
A II. világháború után 1947-ben a Budafok csapatánál kezdett el edzősködni, 1948. elején itt érte az FTC újbóli hívása, amelyet azonnal elfogadott és másodszor is a csapat edzője lett. Mi tagadás, ez a korszaka sokkal jobban sikerült, mint az első, olyan csapatot épített, amely teljes joggal hagyott kitörölhetetlen nyomokat a klub dicsőségekkel teli történelmében. Minden idők leggólképesebb Fradijáról beszélünk, amely 1948/49-ben 30 meccsen 140 gólt szerezve nyerte meg a bajnokságot, amely a háború után az első ferencvárosi elsőség volt. Ki tudja, milyen sorozat indulhatott volna ott és akkor, ha nem szól közbe a politika. Tudjuk, az addigra megszilárduló kommunista hatalom nem szívlelte, hogy a Ferencváros bajnok legyen, sőt azt sem, hogy egyáltalán létezett. Ezért nemcsak, hogy erővel szétszedték az aranycsapatot, hanem elvették a klub nevét és színeit, el akarták szakítani a gyökereitől. Lyka Antalnak sem osztottak új lapot, távoznia kellett. A nevétől megfosztott Fraditól az 1949/50-es idény végén távozott távozott, ám a futballból nem, előbb a szövetségben dolgozott, majd 1951-ben az Ózdi Vasas, majd a Csepeli Vasas, a Debreceni Lokomotív edzője lett egy-egy évig. 1957-től 1962-ig Jugoszláviában dolgozott, a Vojvodina és a Vardar Skopje csapatainál, utóbbival jugoszláv kupagyőztes is lett. 1962-ben hazajött, a DVSC, később a Veszprémi Haladás, utoljára pedig a Kecskeméti TE edzője volt, ott dolgozott 1969-ig, amikor nyugdíjba vonult. Innentől kezdve a haláláig, 1976. május 19-ig visszavonultan élt. Végső nyughelye a Farkasréti temetőben található.
