21/09/2026
Vajon hány gólt szerez Kocsis Sándor az 1954-es vb-döntőben, ha a jobb lába is ott van? Merthogy ki volt a jobb lába? Mint a Puskás Múzeum Aranycsapatot bemutató emeletén olvasható:
„Púpos óriási játékos volt. Csapatember. Kocsis Sanyi jobb lába.” Púpos pedig Budai László, a jobbszélső. Mondja mindezt Sándor Csikar, Budai posztriválisa, a korszak talán legnagyobb klasszisa a szélen, aki személyes vitába keveredett Sebes Gusztáv szövetségi kapitánnyal.
A berni világbajnoki döntő első félidejében taktikai megfontolásból Czibor Zoltán, a jobblábas balszélső futballozott „Kocsis Sándor jobb lábának” helyén. Az első tíz percben megduplázta az előnyt, de nem igazán ment neki a játék. Cserélni nem lehetett, a kapitány így a két szélsőt cserélte ki, Tóth Mihály átment balról jobbra, Czibor pedig vissza az eredeti helyére. A második félidő nem hozott érvényes magyar gólt, Kocsis Sándor, az egész torna messze legeredményesebb játékosa így a fináléban egyszer sem talált be.
Nélküle nem jutott volna el az aranymeccsig Magyarország. Bemelegítésként három gól a Dél-Korea ellen a 9-0 során, aztán négy találat az NSZK 8-3-as kiütésekor.
Majd a lényeg. A Brazília elleni 4-2-es negyeddöntőben Kocsis Sándor a 9. percben megduplázta az előnyt, a 88-ikban beállította a végeredményt. Hozzá kell tenni, a két szélen ekkor Tóth József és Tóth Mihály játszott, Puskás Ferenc sérülése miatt Kocsis, Hidegkuti és Czibor alkotta a „belső hármast”. És jött az a csata, amelyről alig beszélünk, miközben szakmailag alighanem a csúcs a Puskás-estek alapján. Múzeumunk névadójának a címvédő Uruguay elleni elődöntőt is ki kellett hagynia, ezúttal Budaié és Cziboré lett az oldalvonal menti terület, közöttük Kocsis, Palotás és Hidegkuti. A rendes játékidő 2-2, a ráadásban Kocsis Sándor viszont kétszer is bevette a kaput, 4-2. Budai a jobbszélről Hidegkuti után Kocsisnak is a fejére varázsolta a labdát, gólpasszokat jegyzett Beckham-szerű beadásokkal. (Persze valójában Beckham adott be később Budai-szerűen…)
Kocsis Sándor az első négy meccsen összehozott 11 góljával toronymagasan gólkirály lett, nem utolsósorban azért, mert erős nyaka alapján is fejelésre született.
„Addig gyakoroltak, amíg Púpos meg nem érezte, hová érkezik Kocka, s behunyt szemmel is tudta Kocka, hová kell érkeznie” – olvasható a Bozsik Józseftől származó idézet az Aranycsapatot bemutató emeletünkön, Kocsis Sándor és Budai László között.
Hofi Géza a kapcsolatukat így szemléltette:
„Itt a labda, a Budai előtt fél méter magasan körülbelül, aszongya a Budai a labdának, hogy: Ne pattogj! – és nem pattogott! (…) Budai fut – labdával gyorsabban, mint labda nélkül – ezt se értem. Megy-megy a vonal mellett, egyszer csak – árulás történt, képzeljék el! Nem lehet tovább futni, mert vonal volt így is, meg rá merőlegesen, így is. Aszongya: Hűha! Be vagyunk kerítve, nézz oda! (...) Na, mit lehet ilyenkor csinálni? Beadom... – be is adta. Nem a kapu mögé, nem a félpályára (...) no beadta a jelhez. Be volt jelölve, hogy: ide-köll-a-lab-da – na, odaadta a jelhez.
Te, Sanyi? Ez a labda? – rábólintott, hogy: Az! – és gól…”
AA
Fotó: Facebook
