26/01/2026
Ma 100 éve született Akócsi Ágnes!
Akócsi Ágnes 1926-1973
Akócsi Ágnes 1926. január 26-án született Szegeden.
A Szegedi Állami Leánygimnáziumba járt, majd a Budapesti Állami Óvónőképzőben képesítővizsgát tett. Pályáját óvónőként kezdte.
1946-ban került a Népjóléti Minisztériumba ahol haláláig -1973.- különböző beosztásokban dolgozott. 1951-től gyermek-egészségügyi vonalon a kisdedóvásügyi osztályon, s így került kapcsolatba a bölcsődékkel, melynek elkötelezett híve lett. Munkájához szükségesnek tartotta, hogy diplomát szerezzen az ELTE Bölcsészettudományi Karán, de azt is, hogy csecsemő- és kisgyermek- gondozónői oklevele legyen. Az Országos Gyermek és Ifjúságvédelmi Tanács bölcsődei bizottságában társadalmi munkát végzett.
Akócsi Ágnes kiemelkedő és jelentős szerepet játszott a bölcsődék fejlődésében. Munkájában a bölcsődék mennyiségi fejlesztési tervezésének és megvalósításának képviselete igen nagy feladatot jelentett. A hatvanas években ugrásszerű fejlődést eredményezett hozzáértő munkája a komplex bölcsődei koncepció kidolgozása, mely a bölcsődék építésével, berendezésével, felszerelésével, a személyi és tárgyi feltételek kidolgozásával és megvalósításával függött össze. Az ő nevéhez fűződik a mai bölcsődék alapdokumentumainak, a szervezeti és működési szabályok, a szakmai munka feltételrendszerének a kidolgozása is. Eredményes intézkedéseket kezdeményezett a képzés és a továbbképzés területén. Fáradhatatlanul és céltudatosan harcolt a bölcsődék ügyéért. Tevékenysége alapján méltán nevezhetjük az újkori bölcsődék megalapítójának
Akócsi Ágnes díj:
Az Akócsi Ágnes díj a Magyar Bölcsődék Egyesülete által - 1997-ben - alapított életmű díj. Azok a bölcsődei területen dolgozó szakemberek kaphatnak Akócsi Ágnes Díjat, akik kimagasló teljesítményt nyújtanak, munkájuk eredménye az országos bölcsődei hálózat szakmai fejlődésére is kihat. A díj átadására évente kerül sor ünnepélyes keretek között,
Minden évben 4 fő részére adományozható díj.
Először 1997-ben Szombathelyen a Bölcsődék II. Kongresszusán került átadásra a díj.
Dr. Koncz József a Magyar Bölcsődék Egyesületének elnöke Balatonfüreden 2000-ben a III. Kongresszuson így emlékezett Ágnesről és az első Akócsi díj átadásról:
“Még ma is hatása alatt vagyok annak a hangulatnak, amelyet az Akócsi Ágnes Díj átadó ünnepségén tapasztaltam Szombathelyen, a Bölcsődék II. Kongresszusán. Itt került sor először a Magyar Bölcsődékért Díj átadására, melyet a Magyar Bölcsődék Egyesülete alapított.
Ki volt Ő, és mit tett a bölcsődékért?
Akócsi Sándorné, Lengyel Ági 1926. január 26-án született Szegeden. A szegedi leánykollégiumban tanult, majd a budapesti Állami Óvónőképzőben képesítő vizsgát tett 1944. április 14-én. Pályáját óvónőként kezdte a Bács megyei Kulán.
Húsz évesen, 1946-ban került a Népjóléti Minisztériumba, ahol haláláig, 1973-ig dolgozott különböző beosztásokban. 1951-től gyermek-egészségügyi vonalon, s így került kapcsolatba a bölcsődékkel, melynek elkötelezett híve lett. Munkájához szükségesnek tartotta, hogy diplomát szerezzen az ELTE Bölcsészettudományi Karán, de azt is, hogy csecsemő- és kisgyermekgondozói oklevele legyen.
Munkájában a bölcsődék mennyiségi fejlesztési tervezésének és meg valósításának képviselete önmagában is igen nagy feladatot jelentett. De talán ennél is többet, a komplex bölcsődei koncepció kidolgozása, amely a bölcsődék építésével, berendezésével, felszerelésével, a szervezeti és működési szabályok meghatározásával, valamint a szakmai munka feltételrendszerének kidolgozásával és megvalósításával függ össze. Eredményes intézkedéseket kezdeményezett a képzés és a továbbképzés területén.
Fáradhatatlanul, szívósan és céltudatosan harcolt a bölcsődék ügyéért. Ebben Őt semmi és senki nem tudta megakadályozni. Munkáját olyan emberi kapcsolatokra építette, amelyre a türelem, a kedvesség és a segítőkészség volt jellemző. Neki nem lehetett nemet mondani, mert Ő is fogadókész volt mindenki számára. Emberi nagyságát talán legigazabban Forrai Katalin fogalmazta meg egy visszaemlékezésében:
„Tiszteltem és szerettem azért, mert az emberek között nem tett különbséget. Egyformán türelmes, kedves és segítőkész volt a vidéki gondozónővel és a magas hivatali beosztású tárgyaló felével. Mindig volt ideje mindenki számára és bíztató szava, ha kellett. Vidám volt, jó humorú, szeretett nevetni, haragudni, tréfálni, aggódni és gondoskodni családjáról és a bölcsődei ügyről. Szó nélkül tudott testi fájdalmat tűrni, ember volt.”
Szomorú, hogy fiatalon itt hagyta családját és szeretett bölcsődéit. Az utódok kövessék ma is időszerű elgondolásait. Tevékenysége alapján méltán nevezhetjük az újkori bölcsődék megalapítójának. ”
Tisztelettel őrizzük emlékét!
Forrás: Dr. Koncz József igazgató főorvos Magyar Bölcsődék Egyesületének elnöke
Az előadás elhangzott a III. Bölcsődei Kongresszuson (Balatonfüred, 2000.10.19-20-21.)
Forrai Katalin: Személyes visszaemlékezés. Bp. 1979.
Vokony Éva: Bölcsődei szakemberek életútja, önvallomása 2022. I. kötet
