23/09/2026
A mai napon, 30 évvel ezelőtt, 1996. szeptember 23-án hunyt el Kárpáti Károly – "A szőnyeg legendája". Kárpáti Károly, eredeti nevén Kellner Károly, 1906. július 2-án született Egerben, egy nyolcgyermekes zsidó család ötödik gyermekeként. Bár Egerben látta meg a napvilágot, élete és sportpályafutása leginkább Debrecenhez kötődött, amelyet később is otthonának tekintett. Fiatalon több sportágat is kipróbált: úszott, műugrott, gimnasztikázott és bokszolt. 1924-ben műugrásban vidékbajnoki címet szerzett, ám egy évvel korábban egy cirkuszi birkózóbemutató olyan nagy hatással volt rá, hogy érdeklődése egyre inkább a birkózás felé fordult. 1925-ben a Debreceni Torna Egylet versenyzője lett, és rövid idő alatt komoly sikereket ért el. 1926-ban Budapestre költözött, és az UTE sportolójaként folytatta pályafutását. Először kötöttfogásban versenyzett, majd az 1928-as amszterdami olimpián elért negyedik helyezése után megismerkedett a szabadfogással. Annyira megtetszett neki az új szakág, hogy hamarosan annak egyik magyar úttörőjévé és stílusának meghatározó alakjává vált. Kárpáti 1927 és 1936 között tizenkilenc alkalommal szerepelt a magyar válogatottban. 1929-ben Párizsban megszerezte a magyar szabadfogás első Európa-bajnoki érmét, majd 1930-ban és 1935-ben Európa-bajnoki címet nyert. Legnagyobb sikerét az 1936-os berlini olimpián érte el. Négy évvel korábban Los Angelesben ezüstérmes lett, Berlinben azonban már nem talált legyőzőre. A döntőben a német Wolfgang Ehrllel mérkőzött meg, és kemény küzdelemben megszerezte az olimpiai aranyérmet. Győzelme különösen jelentős volt azért is, mert zsidó származása miatt ellenséges légkörben kellett versenyeznie a náci Németországban. Aranyérme Magyarország 25. olimpiai győzelme és a magyar szabadfogás első olimpiai bajnoki címe volt.
A berlini olimpia után befejezte versenyzői pályafutását, de nem szakadt el a birkózástól. Edzőként és sportvezetőként folytatta munkáját, 1937-ben birkózómesteri vizsgát tett. A második világháború alatt munkaszolgálatosként dolgozott, majd megszökött, és a háború végéig bujkálnia kellett. A háború után aktívan részt vett a magyar sport újjászervezésében. A válogatott és a Budapesti Honvéd vezetőedzőjeként számos kiváló birkózót nevelt, köztük Hódos Imrét és Szilvásy Miklóst, akik olimpiai bajnokok lettek, valamint Polyák Imrét és Gurics Györgyöt.
Kárpáti a birkózás elméletével is komolyan foglalkozott. Könyveket és szakmai írásokat publikált, többek között a "Birkózás, a Görög-római és szabadbirkózás" és "Az aranyérem két oldala című" műveket. 1945-től haláláig a Magyar Olimpiai Bizottság tagja volt, 1972-ben pedig televíziós szakkommentátorként is közreműködött az olimpián. Kárpáti Károly 1996. szeptember 23-án, kilencvenéves korában hunyt el Budapesten. Hosszú és rendkívüli életútja során nemcsak olimpiai bajnokként, hanem edzőként, sportvezetőként, szakíróként és pedagógusként is maradandót alkotott. A magyar birkózás egyik legnagyobb alakjaként emlékeznek rá, akinek pályafutása a sport iránti elkötelezettség, a kitartás és a nehéz körülmények közötti helytállás példája.