06/10/2026
Egy holt tetemnek is lehet története? | Batthyány Lajos gróf és az aradi vértanúk holttestének sorsa a kivégzés után
Az 1849. október 6-án kivégzett mártírok története a halálukkal nem ért véget. Földi maradványaik sorsa az emlékezés történetének is részévé vált: hozzátartozók, kortársak és későbbi kutatók generációi keresték, azonosították és őrizték azokat a helyeket és emlékeket, amelyek a vértanúkhoz kapcsolódtak.
A kivégzések után a hozzátartozók számára az is fontos kérdéssé vált, mi lesz a mártírok földi maradványaival. Hol temetik el őket, hogyan őrizhetik meg őket, és miként lehet később megtalálni és azonosítani a sírokat.
A földi maradványok felkutatása és azonosítása egyben a régészet és az antropológia számára is fontos kérdéseket vetett fel: mit árulhat el egy sír, egy csontváz vagy egy tárgy egy több évtizeddel korábbi történelmi eseményről?
Batthyány holttestét a kivégzés után a Rókus Kórház halottasházába vitték. Felesége, Zichy Antónia a családi kriptában szerette volna eltemettetni, a hatóságok azonban ezt megtagadták. Végül a halottaskocsival úgy tettek, mintha a kijelölt sírgödör nem lenne megfelelő, majd visszafordultak, és Batthyányt titokban a pesti ferencesek kriptájába vitték. A sírhelyet egy befelé fordított, mindössze „G. B. L.” kezdőbetűket viselő márványtábla zárta le.
Az aradi vértanúk földi maradványainak története sem kevésbé különleges. Damjanich János és Lahner György holttestét a hóhér lefizetésével sikerült megszerezni. Kiss Ernő tetemét huszárja éjszaka kilopta az aradi várból. Dessewffy Arisztid holttestét pedig 1850-ben három unokatestvére egy osztrák őrnagy segítségével csempészte ki az aradi vár árkából – kétfelé vágva, ládákba csomagolva.
Lázár Vilmos és Schweidel József maradványaira csak több mint hatvan évvel később találtak rá. Az 1912–1913-as feltárás során Bartucz Lajos antropológiai vizsgálata azonosította a két csontvázat, amelyek helyzetéből a kivégzés körülményeire is következtetni lehetett: térdelő helyzetben végezték ki őket.
Az ásatások az 1930-as években folytatódtak. Előkerültek további vértanúk maradványai és maguk a bitófák is. Végül 1974. október 6-án, a kivégzések 125. évfordulóján az aradi vesztőhely emlékművének sírkamrájában helyezték el az ott őrzött maradványokat. Dessewffy Arisztid és Kiss Ernő földi maradványai másutt nyugszanak.
A Magyar Nemzeti Múzeum egy másik különleges emléket is őriz Batthyány történetéből, azt az átlőtt mellényt, amelyet a kivégzésekor viselt, és amelyet özvegye ajándékozott a múzeumnak.
Október 6-án M. Lovas Krisztina írását ajánljuk, amely Batthyány Lajos és az aradi vértanúk földi maradványainak sorsát követi végig a kivégzéstől a későbbi feltárásokig és újratemetésekig.
👉 Olvasd el a teljes blogbejegyzést: https://mnm.hu/blog/2020-10-05/egy-holt-tetemnek-lehet-tortenete-batthyany-lajos-grof-es-az-aradi-vertanuk
