01/10/2026
🧐 EGY LEGENDÁS TÖRTÉNET AZ ELZETTBŐL❗
A gyári folklór legszebb darabjai mindig akkor születnek, amikor a magyar leleményesség találkozik a fizikával. 🏭🔧 (Fotó: Torma József, 1980 körül, Csengery utca, Az Elzett udvara az üzemi kerékpártárolóval és az öltözőépülettel)
TÖRTÉNT EGYSZER... egy hideg téli napon, hogy az egyik kolléga úgy érezte, a háztartásából pont egy másfél méteres köracél hiányzik a teljes boldogsághoz.🔩 Gondolta, nem veri nagydobra a dolgot, inkább megoldja „okosban” a kijuttatást.
A terv zseniálisnak tűnt: a hideg vasat végigdugta a nadrágja szárán, a derekánál az övével szorosan a testéhez rögzítette, majd az egészet leplezte egy vastag téli pufikabáttal. Az aprócska bökkenő csak az volt, hogy a művelettől a kolléga mozgáskultúrája egy robotra emlékeztetett leginkább – sem a térdét behajlítani, sem derékból meghajolni nem tudott egy millimétert sem. De hát kit érdekel ez, ha a cél már csak pár lépés? 🤖🚶♂️
El is indult a kijárat felé, felvette a legtermészetesebbnek szánt „nekem mindig ilyen merev a bal lábam” arckifejezését, és szép ütemesen, féllábas pingvinjárásban elhaladt a kijárat előtt, ahol a szigorú tekintetű portás méregette szemével a dolgozókat.
Igen ám, de a sorsnak remek a humorérzéke: pont a portásfülke előtt egy kósza fuvallat vagy egy rossz mozdulat miatt leesett a fejéről a sapka. 🧢❄️
A portás jóindulatúan, mit sem sejtve szólt utána:
– Hé, mester! Álljon már meg, leejtette a sapkáját!
Hősünk egy pillanatra lemerevedett. Végigmérte a földön heverő sapkát, fejben gyorsan kiszámolta a nadrágjában feszülő másfél méteres acélrúd hajlítási mutatóit, majd hátra sem fordulva, emelt fővel tovább tipegett a fagyban, és csak ennyit vetett oda:
– Hagyjad csak, nem baj… majd holnap visszajövök érte! 😂🏃♂️💨