15/12/2025
Amikor a hit és az állam között kellett dönteni Sopronban
A soproni evangélikusok létszámukban is jelentős és egyben vegyes közösséget alkottak. Biztos, hogy közöttük is nagy számban voltak a hagyományaikat tisztelő, nyelvhez, kultúrához jobban ragaszkodók. Elsősorban itt is ők lehettek azok, akik a magyar államban, a magyar nacionalizmusban látták a legfőbb veszélyt. A katolikus Ausztriával való magyar fenyegetés valószínűleg itt sem lehetett túlzottan hatásos. Ugyanakkor azok a rétegek, amelyek lételeme függött a magyar államtól és egy impériumváltás létbizonytalanságot okozott volna, valószínűleg nagyobb számban választották Magyarországot. Ugyancsak ide sorolhatók az iskolázottabb és emiatt asszimilálódottabb rétegek is.
A kortárs lelkész, a soproni születésű Hanzmann Károly visszaemlékezésére támaszkodhatunk. a német, evangélikus gyökerű Hanzmann soproni lelkésztársaival együtt (Ziermann Lajos és Pöttschacher István) egyértelműen hazánk mellett foglalt állást és a Magyarország melletti szavazásra buzdította a híveket. Sopronban, a december 14-i istentiszteleten Ziermann magyar és német prédikációjában a IV. parancsolatra (Tiszteld atyádat és anyádat!) emlékeztetett. Ez a parancsolat a hazára is vonatkozik, hiszen a haza a mi szülőnk. Aki hitéhez hű, az legyen hű hazájához is! – szólt a prédikáció. Mint Hanzmann írta, egyértelmű, hogy sok németnyelvű polgártársunk szavazata is segít***e a magyar győzelmet, de azt sem szabad elhallgatni, hogy „sok evangélikust is megkótyagosított az osztrák propaganda”, illetve a közös nyelv miatt is sokan Ausztriát választották.”
Összességében elmondhatjuk, hogy az osztrák szavazatok jelentős részét a német öntudattal rendelkezők tették ki, ami sok esetben a magyarosítás ellenreakciójaként alakult ki. A magyar kormányok be nem váltott autonómia ígéretei okozta csalódás sokakban egy Anschluss iránti vágyba torkollott. A magyar felkelők magatartása is sokakat sarkalt arra, hogy Ausztriára szavazzanak.