A szekszárdi Művészetek Háza Szekszárd egyik legszebb kulturális intézménye. Átépítése után 1984 augusztusában adták át a közönségnek, azóta, mint 200 fő befogadására alkalmas kiállító és hangverseny terem tölti be kulturális, művészeti szerepét Szekszárd város életében. Az 1856-ban alakult zsidó hitközség 1897-ben avatta fel templomát, melynek terveit Petsnik János gráci műegyetemi tanár készítette. A szecessziós épületet, mely mór stílusjegyekben gazdag, szekszárdi és környékbeli mesteremberek kivitelezték. Mint zsidó templom 1944-ig működött rendszeresen, 1957-ig pedig csupán időszakonként, mivel a második világháború idején a közel hatszáz főnyi szekszárdi zsidót Auschwitzbe deportálták, ahonnan csupán néhányan tértek haza. Az elhagyott és ezért rendkívül leromlott állapotú templomot a Szekszárdi Városi Tanács 1971-ben vásárolta meg a zsidó egyháztól. Az átépítés munkálatai 1981-ben kezdődtek. Az építész, az Ybl-díjas Kerényi József maximálisan tiszteletben tartotta az épület adottságait, így a felújítás során az épületet külsőleg eredeti állapotába állították vissza. Megmaradt az épület homlokzatán Mózes kőtáblája és ennek formáját veszi fel a felújításkor az épület elé állított díszkapu is. A díszkapu tizennégy és fél méter magas, mint maga az épület és megismétli annak belső szerkezetét. A két manuálos, 30 regiszteres orgona, melyet a drezdai Jemlich cég 1989-ben épített, ma is az ország egyik legjobb koncerthangszere.
1984. augusztusában avatták fel a felújított Művészetek Házát. A szekszárdi Művészetek Háza jelentős szerepet tölt be az ország, Tolna megye és Szekszárd város kulturális és művészeti életében. Ennek érdekében néhány évtized elmúltával szükségessé vált egy következő felújítás, egy a harmadik évezred elvárásainak megfelelő korszerűsítés. Erre az Agora projekt adott lehetőséget, melynek során Máté János szekszárdi tervező segítségével újult meg az épület és annak közvetlen környezete, a Művelődési Ház és a Művészetek Háza közötti tér. májusában fejeződött be, melynek eredményeképpen egy csodálatos, minden mai technikai követelménynek megfelelő Művészeti palotát”kaptunk, melyben azóta is az 1897-es zsinagógaavatáson elhangzott mondat szerint munkálkodunk, mely szerint „…legyen ez az épület végtelen időkig ápolóhelye a haza és emberszeretetnek, hajléka a magyar kultúrának”.
