05/10/2026
"Ne hagyjátok a templomot,
A templomot, s az iskolát"
Ha a két háború közötti erdélyi magyar líra egyik legnagyobb hatású alakja, Reményik Sándor nem száz évvel ezelőtt, hanem napjainkban írta volna közismert versét, nyugodtan odatehette volna a futballpályát is. A falusi futballpálya – bármennyire eretneknek tűnő gondolat is ez – a kisközösségi társadalmak kultúra- és identitásmegőrzése szempontjából hasonló jelentőséggel bír, mint a templom és az iskola. A jelenség úttörő, szociológiai módszertannal felvértezett vizsgálatát 2015-ben, a Hátsó füves országjáró sorozattal kezdte meg Csillag Péter újságíró, aki azóta is töretlen lendülettel kutatja a vidéki futballközösségeket, gyűjti és dokumentálja a napról-napra erodálódó falusi csapatok mindennapjait – az elmúlás óráiban. A részletes kutatásain alapuló statisztikák szerint 2000 és 2025 között Magyarországon a nagypályás felnőtt férfi futballcsapatok 32%-a megszűnt, s vannak olyan régiói az országnak, ahol ez az arány 50% feletti mértéket mutat. Meglátásunk szerint ez a jelenség nem sportszakmai szempontból vet fel súlyos dilemmákat, hanem elsősorban a fentebb már hivatkozott társadalmi-kulturális narratívában. Ezért is tartotta fontosnak a sátoraljaújhelyi Kazinczy Ferenc Múzeum – mint a régió társadalmi kérdéseivel kiemelt módon foglalkozó közintézmény – hogy aktívan bekapcsolódjon a Hátsó füves programba. A 2022-ben elkezdett, Hátsó füves futballmentő túra névre keresztelt, immáron ötödik éve zajló intenzív terepmunka Tokaj-Hegyalja, a Bodrogköz és a Hegyköz mikrorégióit érinti, vagyis azt a területet, ahol az országos átlagtól is drasztikusabb mértéket mutat a falusi csapatok megszűnése: ezeken a helyszíneken csaknem a teljes szervezett futballélet eltűnt. A program vállalt feladata a helyszíni adatgyűjtés, a falusi futballközösségek történetének részletes feltárása és dokumentálása, a helyi közösségek kulturális értékeinek megismerése és bemutatása, valamint a sokszor évek, vagy évtizedek óta parlagon heverő falusi pályák újbóli, élettel való megtöltése. A fent megjelölt három mikrorégióban eddig mindösszesen 19 települést kerestünk fel, kiemelt figyelmet fordítva a futballmúlt aspektusain túl a helyi közösségi és kulturális erőforrások, értékek megismerésére és a nyilvánosság előtti megismertetésére. A falusi futballközösségek felbomlása a vizsgált területeken drámai következményekkel járt, mely leginkább a helyi identitáskrízisben, a közösségek lazulásában, a kistelepülési lakosság individualizálódásában ölt testet. A terepmunka során mindezt mi inverz módon, így pozitív üzeneteket közvetítve tapasztalhatjuk meg: testközelből élhetjük át, hogy milyen közösségi ereje van egy falu életében a labdarúgásnak. A csapatmegszűnések okán szétszakadt emberi szálak alkalmi összekötése, az „újra meccs lesz a pályán, összeáll a csapat” futótűzként terjedő híre azokon a településeken is komoly mértékű, sokszor spontán szerveződő, saját felhajtóerőtől generált civil összefogásokat eredményezett, amelyek életét általában a racionális célokért folytatott, profán küzdelmek jellemzik. A Hátsó füves futballmentő túra eredménye, hogy a programmal érintett települések nem érték be az egyszeri alkalommal, így 2025-ben megszületett a világ legfurcsább bajnoksága: a nem létező csapatokat felvonultató, zempléni Hátsó füves-kupa. A szervezett bajnokságban nem szereplő, megszűnt csapatok tét nélküli mérkőzéseket játszanak egymással, ezzel kvalifikálják magukat a döntő eseményre. Ez a sorozat eléri azt, amire ezekben a közösségekben más sajnos alig képes: a messzire, sokszor külföldre szakadt falusiak a meccs időpontjára újra hazatérnek, előkerülnek a régi, elnyűtt mezek, emberi találkozásokra, emlékek felidézésére kerül sor. „A futball maga az élet” – bárki is mondta, a labdarúgásnak az általunk vizsgált dimenziójában ez határozottan bizonyítást nyert.
A programsorozat legnagyobb értékét számunkra az adja, hogy költségvetés nélkül, pályázati források teljes hiányában, kizárólag önzetlen felajánlásokkal gazdálkodó, civil mozgalomként működik.
Ezt az önzetlenséget tapasztalhattuk meg Bodrogkisfaludon is, ahol a település igazán kitett magáért. Köszönet valamennyi közreműködőnek!
Fotó: Kovács Péter
