03/09/2026
Bocskai István Gimnázium, Hajdúböszörmény
SZM 000794.010.
TORNATEREM
Még 1971-ből emlékszem az alábbi kurta kis párbeszédre.
— Hány éves most a gimnázium? — kérdezte a jubileumi ünnepségekre meghívott vendégek egyike, aki történetesen valaha kitűnő tornász volt, most pedig neves építész.
— Mint intézmény, épp most üli a háromszázötven éves évfordulóját. Az épületét százöt éve húzták föl.
— No és a tornaterem? — hangzott az újabb kérdés.
— Ha jól tudom, 1910 körül készült...
A hajdani tornász és a jelenlegi építész nevetett:
— Úgy hinné az ember, hogy ez épült háromszázötven éve.
Igaza volt.
Mert a gimnázium tornatermét hatvan év óta még nem újították föl, nem tették valóban korszerűvé. Korszerűvé? Még használhatóvá se nagyon.
így sorjáznak szépen a dolgok.
Valamikor az 1960-as évek elején kiderült, hogy a tornaterem vakolata porlásnak indult, padlózata korhadában van, tetőszerkezete meggyengült. Nem beszélve arról, hogy a felszerelése teljes mértékben elavult. No és zuhanyozója, öltözője nincs, a világítása rossz.
Készít***ek akkor egy felújítási tervet.
Egy-két év múlva újabb változás történt: a felújítási tervet sutba dobták, mondván és ígérvén, hogy rövidesen új, modern tornatermet létesítenek.
Majd ismét változás. Valaki azt javasolta, hogy ha már úgyis megindul az ipari szakmunkásképző iskola építése, ott hozzanak létre tornatermet. Újat, szépet, modernet, tágasat. Igaz?
Elkészült az iskola. De tornaterem nélkül.
Sebaj, ott a gimnáziumé, most már aztán rendbe kell tenni valóban. És mit t***ek? Megjavítgatták itt-ott a vakolatot, megfoltozták a padlót, megerősítették a bordásfalakat.
Közben persze az ipari tanulók is a gimnázium tornatermét használták. A régit, a rosszat, az alkalmatlant.
Egyszer ismét megvizsgáltatták a tetőszerkezetet, mert gyanúsnak találták. Okkal. A mérnök, aki a vizsgálatot végezte, csaknem teljes mértékben életveszélyesnek minősít***e a tető gerendáit. Mi legyen hát? Semmi sem lett.
Újabb jelentés, újabb beszélgetés, újabb ígéret, újabb elhalasztás. A helyzet már tarthatatlanná vált, mint a tornaterem bordásfalai: csak a szentlélek tartotta őket ugyanis.
És közben bevezették a harmadik testnevelési órát. Most már a tornateremben reggel fél héttől este nyolcig tartózkodtak a lányok és fiúk, a gimnázium és az ipari szakmunkásképző iskola tanulói, összesen éppen ezren.
Remény csillant: hátha ez nyom valamit a latban.
Nem nyomott. Minap jött az értesítés: a felújítást ismét elhalasztották.
Meddig?
Igaz, az MSZMP Központi Bizottsága és a Minisztertanács állást foglalt a testedzés, az egészséges életmód, a tömegsport ügyében. Meg a fiatalok igényeinek jobb kielégítését is szorgalmazta, szorgalmazza. Nem a jövőben: most, máris.
Úgy tetszik azonban, hogy azok, akik tíz éve packáznak a gimnázium tornatermével, sajátos módon értelmezik mindezt. Netán arra gondolnak: legyen tömegsport a bélyeggyűjtés, az aktatologatás, a csillagnézés.
Csak azt nem lehet még tudni ezeken kívül, hogy kik ezek az illetékesek. Mert mindenki másra utal. Persze, el kell ismerni: ez is tömegsport.
SZ.Á.
Hajdúböszörményi Hírlap 1974. április 20. VI. évf. 8. sz. 4.p.
https://szm.hajdusagimuzeum.hu
https://szabomikloshajduboszormeny.hu