Hajdúsági Múzeum - Fotótár

17/03/2023

"Emlékezés a hősökre Március 15-én az 1848-as polgári demokratikus forradalom és szabadságharc 126. évfordulóján a KISZ városi bizottsága és a HNF városi elnöksége koszorúzási ünnepséget rendezett a Petőfi-emléktáblánál."

http://szm.hajdusagimuzeum.hu/hu/record/-/record/RECORD109662

27/01/2023

MAGHY 120

25/01/2023

HMNNY.0148.005
Maghy Zoltán - Csanády S. u. 6. Biri Gábor tulajdona

24/01/2023

Emléktábla az évfordulóra

Emléktáblát avattak Maghy Zoltán szülőházánál szerdán. A carrarai márványba vésett betűk az épített környezet és a múlt értékeit tisztelő, a táj és a benne élő ember szerepét újragondoló személyiségként méltatja az Alföld és a Hortobágy művészét.
Maghy Zoltán Deák Ferenc utcai házánál Angyal László, a megyei műemléki albizottság elnöke mondott ünnepi beszédet. 1999-ben elhunyt barátjára mint emberre, festőművészre s egyben Hajdúböszörmény díszpolgárára is emlékezett. Mint mondta, a művész mindig a szülőföld önzetlen védelmére és szere- tetére intett, s az emberi együttélés bölcs megtartására figyelmeztetett. Barátját Angyal László mindig igazságot valló embernek ismerte, aki alázattal szolgált, s egyetemeset hozott létre.

HBM Napló 2003. január 30.
fotók HMFA.08956. Horváth Tamás



https://www.facebook.com/photo?fbid=631680742290915&set=a.494617875997203

29/11/2022

KÉP-PÁROK

Benkő Imre / HORIZON – Panoráma fotóesszé

SZABÓ MIKLÓS
„AZ ÉN VÁROSOM / HAJDÚBÖSZÖRMÉNY” című fotókiállítása a Sillye Gábor Művelődési Központban

www.szabomikloshajduboszormeny.hu

17/11/2022

MEGKÉRDEZTÜK MIÉRT BONTJÁK A TEMPLOMOT?

SZABÓ MIKLÓS
„AZ ÉN VÁROSOM / HAJDÚBÖSZÖRMÉNY” című fotókiállítása a Sillye Gábor Művelődési Központban
www.szabomikloshajduboszormeny.hu

MEGKÉRDEZTÜK MIÉRT BONTJÁK A TEMPLOMOT?

A városát, környezetét szerető ember nemcsak az építkezésekre, hanem a bontásokra is felfigyel. Szeretné annak okait is ismerni, különösen akkor, ha nevezetes, városképet meghatározó épület bontását hallja, tapasztalja. Ezért fordultam azzal a kéréssel dr. Simon Sándor espereshez, legyen szíves, magyarázza el, hogy miért bontják a görögkatolikus templomot.
— A hajdúböszörményi görögkatolikus templomot 1892-ben hat kisember portája helyén kezdték építeni — tájékoztatott dr. Simon Sándor esperes. — Az akkori építési szokások szerint feltöltötték a templom területére esett kutakat és vermeket. 1893-ban már állt a torony. A vállalkozóval kötött szerződés értelmében az építési költség 10 százalékát egy esztendőre visszatartották, amit 1894-nek nyarán már nem fizettek ki, mert a templom összerepedezett.
Hosszú pereskedés és javítgatás után több alkalommal elrendelték a templom, néha csak a templom egy-egy részének lezárását. 1906-ban pl. Latinovits mérnök felhívta az egyház figyelmét, hogy minél hamarabb bontassák le a templom fedélzetét, mert leszakadhat.
1979 májusában a sekrestye melletti oszlop megsüllyedt, elhajolt. A bolthajtások repedései nőttek. A városi tanács szakembereinek véleménye alapján a templomot le kellett zárni, nehogy baleset következzen be.
Az egyház megrendelte a talaj mechanikai vizsgálatát. Arra a következtetésre jutottak, hogy a templom építésekor a talajvíz 5 méter mélyen állt, a templomot 3 méteres alapokra helyezték. Azóta a talajvíz szintje megemelkedett, összesűrítette a talajt. Elrendelték, hogy három esztendőn át negyedévenként ellenőriztetni kell a talaj állapotát és változásait.
1982-ben a szakemberek megállapították, hogy a templom alatt a talaj nem állapodott meg, az épületet stabilizálni kell. A négy és fél milliós költség azonban legfeljebb 25—30 esztendővel növelné meg a templom fennmaradását, s akkor újabb stabilizálásról kellene gondoskodni.
Az egyházközség képviselő testülete a templom újjáépítése mellett döntött. Az ésszerű határozatot a püspökség, a tanács, az Állami Egyházügyi Hivatal is támogatta.
A két torony stabil, megmarad eredeti formájában. A templomról a tetőszerkezetet leszedték, a belső berendezést, az oltárokat, a képeket, a padokat szakszerűen tárolták, a templomot pedig robbantásos módszerrel fogják elbontani, hogy minél több használható tégla maradjon meg belőle.
Befejezésül még azt szeretném kérni — mondotta dr. Simon Sándor esperes, akinek nyilatkozatát olvasóink nevében is köszönöm —, nagyon örülnék annak, ha a tanács, Hajdúböszörmény lakossága felekezetre és világnézetre való tekintet nélkül együtt érezne velünk a templom újjáépítése alatt.

Szentirmai László
Hajdúböszörményi Termelőszövetkezetek Lapja 1983. augusztus 27. VIII. évf. 17. sz. 3.p.

SZABÓ MIKLÓS
„AZ ÉN VÁROSOM / HAJDÚBÖSZÖRMÉNY” című fotókiállítása a Sillye Gábor Művelődési Központban

www.szabomikloshajduboszormeny.hu

15/11/2022

Ritka mesterségek
A tetőfedő

Nem volt könnyű találnom a városban egy, a tetőfedéshez értő embert. Órákba tellett, amíg Varga János, a mesterség régi tudója, avatott mestere lakására rátaláltam a Dobó István utca elején. Éppen krumpliásás közben. De a feleség szavára, s látva, hogy vendég érkezik, előjött a kert végéből. Jó mozgású, jó tartású, hatvanas férfi. Mondom, mi járatban vagyok, hellyel kínálnak.
— Ez ma már valóban ritka mesterség. Pedig még mindig elég sok munka van. Javítanivaló is akad, még Böszörményben is. Régen viszont volt ázsiója a szakmának. Volt olyan év a két háború között, amikor Macson meg a Szentgyörgyön tizenhat hodályt fedtünk be.
— Milyen célra készültek ezek?
— Juhoknak meg dohányszárítónak.
— És hogy fizették a munkát?
— Egy mázsa búza volt ölenként a fizetség, ősszel egy négyökrös meg két kétlovas szekér hozta haza a búzát.
— Tavasztól őszig a munkahelyen aludtak?
— Persze. A simítóházban volt a szállás, a kvártély.
— Hogy került kapcsolatba a szakmával?
— Az apám is tetőfedő volt. Már gyermekkoromban, mint foltvágó dolgoztam mellette. Tőle tanultam a szakmai fogásokat. És azt hiszem, mindenre megtanított. Csak egy példa. Három évvel ezelőtt az erdőgazdaságnak csináltam egy gombát. Nagy építmény volt. Harminc méter a kerülete. Tízméteres tölgyfaoszlop a közepén, tízméteres szarufákkal. Nem titok. Elmondom. Egy ilyen típusú tetőnél a kévét ferdén el kell vágni, csak úgy passzol össze.
— Mi volt eddig a legnagyobb építmény, amin dolgozott?
— A Hortobágyon disznóólat csináltunk. Olyan hetven méter hosszú, félkörös szellőzőkkel. Mutatós, szép épület.
Manapság milyen megrendelései vannak?
— Szinte semmi új, ebben az évben. De csináltam már tetőt ilyen stílusú pajtákra, halásztanyákra. A városi műemléki házakat is mi tartjuk rendben egy iparkodó, jó szellemű munkatársammal. Ha legközelebb lesz egy kis időm, akkor egy ismerős kis öregasszonynak a házát hozom rendbe. Olyan farhajtásos, vagy ahogy mondani szokták, kanfaros teteje van.
— De hallott mostanában nagyobb megrendelésekről?
— Persze. Van egy öttagú újvárosi brigád — engem is hívtak maguk közé —, akik felvállalták a Hortobágyi Nemzeti Park több mint kétmillió forintos megrendelését.
Nehéz munka ez?
— Nem is könnyű, és veszélyes is.
Milyen szerszámok kellenek hozzá?
— Nem sok. Egy verő és nádvarró tű.
Hol lehet manapság nádat venni?
— A termelőszövetkezettől vagy a Hortobágyról. Az a jó nád, amelyik suhog, nem törik.
Mivel tölti nyugdíjasnapjait?
Disznót tartok, télen pedig az erdőre járok dolgozni. A tetőfedésből itt nem lehet megélni.

Lázár Imre
Hajdúböszörményi Termelőszövetkezetek Lapja 1982. október 6. VII. évf. 20. sz. 3.p.

SZABÓ MIKLÓS
„AZ ÉN VÁROSOM / HAJDÚBÖSZÖRMÉNY” című fotókiállítása a Sillye Gábor Művelődési Központban

www.szabomikloshajduboszormeny.hu

17/08/2022

Hajdúhét a múzeum online adatbázisában:
http://ds.hajdusagimuzeum.hu

13/07/2022

Archív és portré fotókkal.

03/07/2022

Tardy Mihály fényképész
Budapest, Váczi u. 45.

1903-ben született Hajdúböszörményben, 17 éves korában szabadult Brassay Zoltán fényképésznél. Streliskynél és más előkelő műtermekben dolgozott egy évtizeden keresztül. 1929-ben alapította szalonját. Nyáron Balatonszemesen tart műtermet. Az összes szakmába vágó munkákat végzi.