Intercisa Múzeum

Intercisa Múzeum Dunaújváros története
az őskortól az 1970-es évek közepéig. https://www.intercisamuzeum.hu/

FIGYELEM!

"Az Intercisa Múzeum Magyarország egyik legnagyobb római kori gyűjteményét őrzi és mutatja be látogatóinak. Múzeumunk tudományosan rendszerezett vidéki közgyűjtemény, ahol több mint 700 ezer, elsősorban régészeti műtárgy állagmegóvását, őrzését biztosítjuk. Dunaújváros büszke múltja és identitása a gyűjteményeinkben őrzött természeti, történeti és művészeti tárgyakban testesül meg." Az oldalon található minden tartalom – beleértve a szövegeket, képeket és egyéb anyagokat – szerzői jogvédelem alatt áll. Bármilyen másolásuk, terjesztésük, módosításuk vagy felhasználásuk előzetes írásbeli engedély nélkül szigorúan tilos! A jogosulatlan felhasználás jogi következményeket vonhat maga után.

PROGRAMAJÁNLÓ Kedves Múzeumbarátok!Szeretettel hívunk és várunk minden érdeklődőt 2026. október 8-án,csütörtökön 17:00 ó...
07/10/2026

PROGRAMAJÁNLÓ

Kedves Múzeumbarátok!

Szeretettel hívunk és várunk minden érdeklődőt 2026. október 8-án,csütörtökön 17:00 órakor az Intercisa Múzeumban, ahol Farkas Lajos, történész, az Intercisa Múzeum igazgatója tart előadást Goli Otok, a jugoszláv Gulág történetéről.

Goli Otok a politikai megtorlás és az elhallgatott szenvedés egyik legsötétebb helyszíne volt a titoi Jugoszláviában.
Az előadás során megismerhetik a hírhedt fogolytábor történetét, működését és az ott fogva tartottak sorsát.

Időpont: 2026. október 8., csütörtök 17:00 óra
Helyszín: INTERCISA MÚZEUM
Előadó: Farkas Lajos, történész-muzeológus, múzeumigazgató

Várunk mindenkit, akit érdekel a 20. századi történelem e kevésbé ismert, megrázó fejezete.

A program regisztráció nélkül, ingyenesen látogatható.

PROGRAMAJÁNLÓKedves Múzeumbarátok!Mai bejegyzésünkben egy társintézményünk, a     jövő heti rendezvényét szeretnénk a fi...
07/10/2026

PROGRAMAJÁNLÓ

Kedves Múzeumbarátok!

Mai bejegyzésünkben egy társintézményünk, a jövő heti rendezvényét szeretnénk a figyelmetekbe ajánlani.
Sok szeretettel várnak minden érdeklődőt Dr. Visy Zsolt - Intercisa kutatásaim tükrében című kötetének ünnepélyes bemutatójára.
Időpont: 2026. október 13., kedd 14:00 óra
Helyszín: József Attila Könyvtár
(2400 Dunaújváros, Apáczai Csere János utca 9.)
A szerzővel Dr. Szabó Klára régész - kandidátus beszélget.

A rendezvény előzetes regisztráció nélkül látogatható.

05/10/2026

50 éves jubileumát ünnepli az Intercisa Múzeum állandó kiállítása.

Kedves Követőink!

Az Intercisa Múzeum állandó kiállítása fél évszázada őrzi Dunaújváros és környéke múltjának fontos emlékeit.
A Dunaújváros Televízió-nak köszönjük a megjelenést!
Tekintsétek meg a Dunaújvárosi Televízió felvételét.

Kedves Múzeumbarátok!Intézményünkben 2026. október 1-jén megrendezésre került az INTERCISA 50 - Állandó múlt, változó je...
05/10/2026

Kedves Múzeumbarátok!

Intézményünkben 2026. október 1-jén megrendezésre került az INTERCISA 50 - Állandó múlt, változó jelen című konferencia, az Intercisa Múzeum állandó kiállításának 50. évfordulója alkalmából.
A rendezvényen a múlt eredményeinek felidézése mellett a városi identitás erősítéséről és az intézmény jövőbeli feladatairól is szó esett. Ha lemaradtatok volna a rendezvényről, akkor a Dunaújváros Online cikkét, szeretettel ajánljuk a figyelmetekbe.
Köszönjük szépen a sajtómegjelenést!

Ünnepi konferenciával emlékeztek meg Dunaújvárosban az Intercisa Múzeum állandó kiállításának félszázados évfordulójáról az intézményben. A nagyszabású rendezvényen a múlt eredményeinek felidézése mellett a városi identitás erősítéséről és az intézmény jövőbeli...

A Dunaújvárosi Hírlap fotói között állatokról készült képek is találhatóak, ez a kedves felvétel pont passzol a mai Álla...
04/10/2026

A Dunaújvárosi Hírlap fotói között állatokról készült képek is találhatóak, ez a kedves felvétel pont passzol a mai Állatok világnapjához. Fogadjátok szeretettel!


Október 4. - az Állatok Világnapja.A múzeum gyűjteményében sok olyan tárgy található, melyen állatábrázolás látható. Ezú...
04/10/2026

Október 4. - az Állatok Világnapja.

A múzeum gyűjteményében sok olyan tárgy található, melyen állatábrázolás látható. Ezúttal viszont nem díszítő motívumként jelenik meg, hanem magának a műtárgynak van állat formája. A világnap alkalmából ezt a kis madár alakú edényt mutatjuk be nektek, mely a Dunaújváros-Duna-dűlői bronzkori temető 779. sírjából került elő.

Ha többet is olvasnátok erről az edényről, párhuzamairól, illetve a temetőről, ajánljuk figyelmetekbe korábbi "Hónap műtárgya" sorozatunk ide vonatkozó ismeretterjesztő cikkét.

Kedves Látogatóink!Az Intercisa Múzeum nyitva tart 2026. október 3-án, szombaton 14-18 óra között a múzeum állandó és id...
02/10/2026

Kedves Látogatóink!

Az Intercisa Múzeum nyitva tart 2026. október 3-án, szombaton 14-18 óra között a múzeum állandó és időszaki kiállításai ingyenesen megtekinthetők.

Örömmel értesítjük kedves látogatóinkat, hogy a nagy érdeklődésre való tekintettel az Ecsettel üzenünk című időszaki kiállításunk nyitvatartási idejét meghosszabbítottuk! Ha eddig lemaradtatok volna, vagy újra átélnétek az élményt, 2026. november 14-ig még megtehetitek.

Szeretettel várunk mindenkit!

"Mai bejegyzésünk a napokban elhunyt Vohlmann Györgynek állít emléket, aki fényképezőgépével 1988-tól 2015-ig örökítette...
02/10/2026

"Mai bejegyzésünk a napokban elhunyt Vohlmann Györgynek állít emléket, aki fényképezőgépével 1988-tól 2015-ig örökítette meg a város mindennapjait."

A Dunaújvárosi Hírlap 7 évtizede alatt több fotóriporter is dolgozott az újságnak. Voltak, akik rövidebb ideig és akadtak olyanok, akik évtizedekig adták képeiket egy-egy cikkhez. Mai bejegyzésünk a napokban elhunyt Vohlmann Györgynek állít emléket, aki fényképezőgépével 1988-tól 2015-ig örökítette meg a város mindennapjait. Lehetett az a közélet, a sport vagy a kulturális élet egy-egy fontos pillanata, városi épületek, azoknak változásai vagy környezete, mind-mind lencsevégre került.

Első képünk a Szalki-szigetre vezet minket. 1997 nyarán a Duna vízszintje magas volt, ellentétben a mostanival. A felvételen a vízben álló kemping recepciója látható, a képaláírás ennyi: A Duna ütött tanyát a kempingben.

1995 decemberéből való a következő fotó, melyen egy vasműs életkép látható. Karácsony ide vagy oda, van, amit még akkor sem szabadott.

És ha már vasmű, akkor egy jeles esemény. "Ünnepélyes pillanatnak lehettek tanúi csütörtökön délben a vasmű I-es kokszolóblokkjánál a magyar és osztrák szakemberek: elkészült az egymilliomodik tonna koksz, amit bérmunkában gyártottak a kokszolóban. Az ez alkalommal tartott ünnepségen Horváth István, a Dunaferr Rt. vezérigazgatója a kokszoló jövőjének biztosítékaként jellemezte a Donau Brennstoffkontos Wien céggel tervezett további együttműködést." Amikor még...

Következő néhány képünkön a helyi üzemek közül látható három: a kenyérgyár, a fésűsfonoda és a cipőgyár.

A képek sorát sportfotókkal folytatjuk: jégkoronggal, kézilabdával, röplabdával, focival és egy kis fedett uszodával.

A város jellegzetes épületei közül ezúttal kettőt hoztunk, az MMK-t és az Arany Csillagot. A Munkásművelődési Központ üvegfalú homlokzata az idők során balesetveszélyessé vált, fotónk ennek a kicserélésekor készült. A rövid híradásból az is kiderül, hogy a felújítás nyolcszázezer forintba került és a költségeket a Duna Vasmű állta. Másik képünkön ezúttal nem a lepotyogó homlokzatú Arany Csillag köszön vissza, hanem az ízlésesen feldíszített. Az étteremben bizonyára a szilveszter estére készülődtek, erre a színes papírfüzérekből és a szerpentinekből lehet következtetni.

"Minden szentnek maga felé hajlik a keze." - tartja a közmondás. Két múzeumos fotó is a válogatás közé került. Az egyik a Római Katonai Fürdő feltárása közben készült. Az ásatást vezető régész Pongrácz Zsuzsanna volt, a fürdő maradványai pedig 1992-ben láttak napvilágot. Másik fotónk szintén 1992-es. A felvételen egykori restaurátor kolléganőnk, Késmárky Rita látható, amint a bronzkori raktárban a kerámiákat rendezi.

A végére maradt a szórakozás és a kikapcsolódás. Emlékeztek az óvárosi Kispatkóra, melyet a hajdani Muskátli cukrászda helyén alakítottak ki? Ez a felvétel 1992 nyarán készült.
Következő képünk a nyaraláshoz kapcsolódik és szintén az "Emlékeztek még?" másik fotója. A Medicor és a Dunai Vasmű közös üdülőjét 1971-ben adták át. Vohlmann György fotója 20 évvel később készült, a kép előterében az a bizonyos hosszú stég, a háttérben pedig az üdülő látható, ahol megannyi dunaújvárosi töltötte nyári szabadságát.

Legutolsó felvételünkön pedig maga Vohlmann György látható 2003. május végén, amikor a Lenin szobrot beszállították a múzeumba. A hírlap fotósai közül ő járt kint nálunk és készített felvételeket az eseményről. Ezen a fotón őt is lencsevégre kapták, na és persze a szobrot a teherautó platóján.

Szöveg: Hodik Mónika


Kedves Múzeumbarátok!157 évvel ezelőtt, ezen a napon jelent meg a ma ismert képes levelezőlap közvetlen elődje. Mai beje...
01/10/2026

Kedves Múzeumbarátok!

157 évvel ezelőtt, ezen a napon jelent meg a ma ismert képes levelezőlap közvetlen elődje. Mai bejegyzésünkben Kronászt Margit történész-muzeológus mesél előfutárokról és a képes levelezőlap születéséről.

1869. október 1-jén jelent meg a postai lap, mely a tömegtermékké váló képes levelezőlapot előzte meg, azonban már az ókortól ismert számos előfutár. Az évszázadok során használtak illusztrált, rézmetszetekkel dekorált lapokat; Franciaországból indult hódító útjára a billet de visite néven ismertté vált kisméretű, díszített-aranyozott kártyalap; Angliában pedig a XVIII. sz. végétől jelentek meg dekorált karácsonyi kártyák. A XIX. sz. Angliájának és Skóciájának terméke a Valentin-card. Az évszázad első felében jelent meg az illusztrált levélpapír, mely Magyarországon, a század közepén terjedt el. A borítékokat a XIX. sz. első felében kezdték dekorálni, de előfutárnak tekinthetők a köszöntőkártyáknak nevezett nyomatok, melyek a XVIII. sz. második felétől a XIX. sz. közepéig hazánkban is népszerűek voltak.

Heinrich Stefan az Észak-Német Posta Unió V. Karlsruhei konferenciáján, 1865-ben vetette fel Postblatt névre keresztelt ötletét, melyet a levéltitok védelmére hivatkozva ekkor elutasították. 1869-ben azonban dr. Emmanuel Herrmann újra elővette a javaslatot, arra hivatkozva, hogy a rövid üzenetek nem sértenek levéltitkot. Végül 1869. október 1-én jelent meg az első ilyen lap Correspondenz-Karte néven (magyar területeken a felirat hamarosan Levelezési lapra változott). Rövidesen a feladók dekorálni kezdték lapjaikat, jelenleg a kutatók úgy tartják, hogy az 1870-1871-es francia-porosz háború alatt kiadott darab az első valódi képeslap.

Nagy újítás az ún. Gruss aus… típusú lap, melyek tájképek, városképek, várak, hidak, középületek, helyi nevezetességek virágdíszekkel, szalagokkal ékesítve szerepeltek… Jelentős változásnak tekinthető a lapok méretének a változása; a magánkiadású lapok forgalmazásának engedélyezése; valamint a korábbi címzésoldal kettéválasztása, melynek köszönhetően létrejött az osztott hátlapú képes levelezőlap. Ennek bevezetése azonban nem volt zökkenőmentes, hazánkban pl. csak 1905-ben történt meg.

Az Intercisa Múzeum Történeti gyűjteménye is számos képes levelezőlapot őriz a századfordulót követő évekből, a következő képeken, ezekből láthattok válogatást!

Szöveg: Kronászt Margit

A legény, aki meghallgatta a tárgyak meséjétHol volt, hol nem volt az Óperenciás – tengeren innen, és az Üveghegyen is t...
30/09/2026

A legény, aki meghallgatta a tárgyak meséjét

Hol volt, hol nem volt az Óperenciás – tengeren innen, és az Üveghegyen is túl, volt egyszer egy kisváros. Abban a kisvárosban állott egy réges -régi palota. A palotát pedig múzeumnak hívták.

Ebben a kisvárosban élt egyszer egy fiatal legény, akit Benedeknek hívtak. Nem volt annak se kardja, se paripája, se hétmérföldes csizmája. Annál inkább volt kíváncsisága – abból pedig annyi, hogy három embernek is elég lett volna.
De nemcsak kíváncsi volt ám Benedek, hanem igen figyelmes is. Észrevette azt is, amit mások észre sem vettek. Ha valaki csak egy rozsdás kulcsot látott, ő rögtön azt kérdezte: vajon melyik ajtót nyithatta? Ha mások egy kopott fényképet néztek, ő azon töprengett, vajon kik lehetnek rajta, és vajon mi történt velük. Ha talált az úton egy rozsdás patkót, addig forgatta, míg ki nem derítette, vajon milyen ló lábán szolgálhatott.

Benedek nem szerette a félbehagyott történeteket. Ha valami nem adott választ a kérdésére, addig járt utána, míg a végére nem ért. S ha elsőre nem sikerült megtalálnia a választ, nem búsult el, hanem újra meg újra nekilátott.
Volt benne valami különös türelem is. Tudott várni, figyelni és hallgatni.
S ami talán a legfontosabb volt: nem szégyellte kimondani, ha valamit nem tudott.
– Amit nem tudok, azt majd megtanulom – szokta mondogatni.
És mert szeretett kérdezni, figyelni, kutatni és gondolkodni, olyan dolgokat is észrevett, amelyek mások előtt rejtve maradtak.
Talán éppen ezért mondogatta a múzeum öreg őre:

– Vigyázz, Benedek! A kíváncsiság nagy kincs, de csak annak mutatja meg a titkait a világ, aki elég türelmes ahhoz, hogy figyeljen is.
Elindult hát Benedek, hogy kiállja a hét próbát.

ELSŐ PRÓBA – A TÁRGY KIVÁLASZTÁSA

Első útja egy nagy, boltíves terembe vezetett. Olyan terem volt ez, amilyet Benedek még soha életében nem látott. A falak mentén polcok sorakoztak, a polcokon pedig száz meg száz régi tárgy pihent.

Volt ott régi fazék, amely talán száz tűzhely fölött is megfordult már. Volt falióra, amely annyi esztendőt látott, hogy maga sem tudta volna megszámolni. Petróleum lámpa, amely egykor sötét estéket világított meg, gyermekjáték, amelyet valaha apró kezek szorongattak, kard, korsó, teknő és mindenféle régi holmi.

Benedek csak állt közöttük, és úgy érezte, mintha száz meg száz elhallgatott történet venné körül.

– Válassz ki közülük egyet! – szólt az öreg muzeológus.

Benedek nézelődött jobbra, nézelődött balra. Megnézte a kardot, megsimogatta a falióra kopott számlapját, még a régi fazékba is bekukkantott.
Végül megakadt a szeme egy kopott fakanálon.

Felemelte.

– Ezt választom.

Az öreg felvonta a szemöldökét.

– Ezt a semmilyen kis fakanalat?

– Miért, hát nem látja, milyen kopott? – kérdezte Benedek. – Biztosan sok levest kavartak és sok éhes szájat szolgált ki.

Az öreg elmosolyodott.

– Lehet bizony. De vajon ki fogta a kezében? Melyik házban használták? Mikor készült? Mit főztek vele? És kik ültek annál az asztalnál, amely körül használták?

Benedek elhallgatott.

Most már más szemmel nézte a fakanalat.
Nem egyszerű fadarabot látott benne, hanem valami olyasmit, ami talán egy asszony munkáját dicsérte régen.
Akkor értette meg, hogy a muzeológus nem csupán régi holmikat gyűjt.
A tárgyak mögött rejtőző történeteket keresi.

Az öreg pedig elégedetten bólintott.
– Az első próbát kiálltad. De ne hidd, hogy a neheze mögötted van!

Hamarosan folytatódik Benedek kalandos története. Tartsatok velünk!

Képek: illusztráció.
A műtárgyak az Intercisa Múzeum Néprajzi gyűjteményéből valók.

Cím

Dunaújváros, Városháza Tér 4
Dunaújváros
2400

Nyitvatartási idő

Kedd 10:00 - 16:00
Szerda 10:00 - 16:00
Csütörtök 10:00 - 16:00
Péntek 10:00 - 16:00
Szombat 14:00 - 18:00

Telefonszám

+3625411315

Értesítések

Ha szeretnél elsőként tudomást szerezni Intercisa Múzeum új bejegyzéseiről és akcióiról, kérjük, engedélyezd, hogy e-mailen keresztül értesítsünk. E-mail címed máshol nem kerül felhasználásra, valamint bármikor leiratkozhatsz levelezési listánkról.

A Múzeum Elérése

Üzenet küldése Intercisa Múzeum számára:

Parancsikonok

Megosztás