25/07/2026
Faipari remek egy vasgyárból
A Csepeli Helytörténeti Gyűjteménybe folyamatosan érkeznek a kerület múltját megidéző tárgyak és dokumentumok, a felajánlásokat ezúton is köszönik a gyűjtemény munkatársai. Rendszeresen gyarapítják a gyűjteményi anyagot, vásárolnak, keresik a különleges relikviákat. Legutóbbi kincsvadászatuk eredménye egy WM teniszütő, korabeli közkeletű nevén: rakett. Az írást a gyűjtemény egyik munkatársa jegyzi.
Ki tudja már, mi is volt az oka, hogy kezembe került a Reggel című napilap egy 1933-as száma, de az biztos, hogy egy mondatra felkaptam a fejem: „A legdivatosabb a Weiss Manfréd teniszütő, Macher-húrozással” – áll az újságban. Ha valóban volt ilyen terméke a gyárnak, abból egyet vissza kell hoznunk Csepelre!
A szakirodalomban csepeli teniszütőre vonatkozó utalásra nem bukkantunk. Weiss Manfréd, majd örökösei törekedtek a termékpaletta állandó bővítésére, és arra, hogy a késztermékek előállításához lehetőleg minden alkatrész helyben elkészíthető legyen – ez köztudomású. Éppen ezért az üzemet már 1900-ban bővítették faipari részleggel is, hiszen a lőszerekhez láda kellett, a saját szabadalom alapján gyártott tábori sütőkemencékhez pedig fából készült fogatolt kocsi. Az asztalosüzem jelentősége mindvégig megmaradt, később a varrógép- és a repülőgyártás már egyre finomabb, de egyben masszívabb famunkákat követelt. A varrógépek asztalait szép kidolgozású furnérozással látták el, a repülőgép propellereket rétegragasztott faanyagból kellett kimunkálni ahhoz, hogy azok az időjárás viszontagságaitól ne vetemedjenek el és a gép rezgése se okozzon bennük kárt.
A korabeli teniszütők szintén laminált faanyagból készültek, hiszen azok nedvesen jól formára hajlíthatók voltak, bírták a húr feszítését, a játék közbeni nagy erősségű ütéseket. Régi újságokban újabb említéseket találtunk a WM rakettről. Ezek alapján bizonyossá vált, hogy 1933-ban teniszütők gyártásával bővítették a WM termékskáláját. Az ütőket Csepelen gyártották le, majd azokat Macher Rezső Podmaniczky utcai műhelyébe vitték húroztatni. További keresgélés után hozzájutottunk egy Csepel versenyütőket népszerűsítő színes brosúrához, végül ráleltünk egy WM rakettre Diósdon: azóta a trófea már a helytörténeti gyűjteményben várja az érdeklődőket.
De vajon mennyibe került ez a sportszer a saját korában? A Nemzeti Sport 1939-es tavaszi tippszelvényének beküldői között számtalan nyereményt kisorsoltak, mi most csak a főverseny első négy díját vesszük sorra tájékozódásképpen.
1. díj: 250 pengő és egy 450 pengő értékű „Weiss Manfréd-féle” segédmotoros kerékpár; 2. díj: 200 pengő és 11 pár futballcipő 200 pengő értékben; 3. díj: 180 pengő és 80 pengő, 3 méter férfi ruhaszövet, valamint 45 pengő értékű ezüst cigarettatárca; 4. díj: 150 pengő és egy 40 pengő értékű Kodak fényképezőgép, valamint egy 45 pengő értékű WM-Gábori teniszütő.
Mindez akkoriban történt, amikor Gábori Emil magyar teniszcsillag legnagyobb sikereit aratta, és egyre többen énekelték a korszak slágerét: „Havi 200 pengő fixszel, ma egy ember könnyen viccel”.
- mk -
