01/10/2026
A HÓNAP MŰTÁRGYA
Mulasics László (1954–2001) az 1980-as és 1990-es évek magyar művészeti színterének meghatározó alkotója volt. Életművét az anyaggal való folyamatos kísérletezés, valamint a rend, a rendszerezés és az ornamentika kérdéseinek következetes vizsgálata jellemzi. Korai, heves gesztusokra épülő figurális festészetétől az 1980-as évek második felében fordult a geometrikus formák és a rétegzett felületek felé. Anyagkísérletei 1987-ben vezették el az enkausztikához, az ókori eredetű viaszfestészeti eljáráshoz, amelynek egyik legjelentősebb hazai mestere lett.
A Szélcsendben kompozícióját a szabályosan ismétlődő, apró geometrikus elemekből kialakított mintaháló és az előtte megjelenő, erőteljes fekete forma viszonya határozza meg. A szinte rezzenéstelenül szerveződő háttér csendjéből egy egyszerű, jelszerű alakzat emelkedik ki. Szigorú geometriája ellenére körvonalai megőrzik a kézi festés elevenségét, így a rend és a gesztus, az ismétlődés és az egyediség egyszerre van jelen a műben.
A kép visszafogott színvilága és ritmikus felülete meditatív teret hoz létre. A cím által megidézett szélcsend nem pusztán a mozdulatlanság állapota: a felszín nyugalma mögött az ismétlődő elemek finom lüktetése érzékelhető. A központi motívum egyszerre idézhet tárgyat, építészeti alaprajzot vagy ismeretlen írásjelet, így jelentése nyitott marad.
Ez a nehezen azonosítható, archaikusnak ható jelszerűség Mulasics művészetének egyik sajátossága. Alkotásaiban a geometria, az ornamentika és az anyag érzéki jelenléte olyan képi rendszerré kapcsolódik össze, amelyben az összetettség a rend révén válik láthatóvá.
