11/10/2024
Albert Levente műveinek szemlélése a befogadót önkéntelenül is lételméleti kérdések elé állítja: mi is az, amit látunk? Kollázs, festmény, grafika, vagy valami ezen kategóriákon túli intermediális alkotás? A művész gazdag, anyagspecifikus nyelve elbizonytalanítja a szemlélőt: a rozsda oxidált lenyomata, a fotogrammok széttöredezettsége, a gyűrött papírok és kartonok texturális sokszínűsége mind-mind azt sugallja, hogy itt a különféle anyagok egymásba olvadásáról, s ezzel egy újfajta létbeli egység megteremtéséről van szó. A matériák, formák kavalkádja végül mégis egy monolitikus, összefüggő egésszé áll össze, egy olyan alkotói világot, vizuális jelrendszert létrehozva, ahol az asszociációk szabadon áramlanak a valóság és az imagináció síkjai között.
Ez a jelrendszer inspirált arra, hogy kísérletet tegyünk a vizuális formák hangzó szférába való áthelyezésére – mintegy dekódolva azokat a szonifikáció eszközeivel. A folyamat nem csupán egy technikai kísérlet, hanem egy lényegi kérdéseket feszegető vállalkozás is: hogyan bontakozik ki a vizuális reprezentáció és az auditív valóság közötti dialógus? Vajon a szonifikált alkotás képes-e visszaadni azt az esztétikai élményt, amelyet az eredeti látvány nyújt, vagy épp ellenkezőleg: valami radikálisan új, autonóm jelentésréteget képez?
A szonifikációs folyamat során a haditechnikai ismeretekkel is rendelkező Evgeny Murzin 1958-as találmánya, az ANS szintetizátor kínálta megközelítést alkalmazzuk. Az eszköz, amely Alekszandr Nyikolajevics Szkrjabin után kapta nevét, egy technológiai és művészeti szempontból úttörő berendezés, amely a huszadik század zenei és vizuális művészet határainak elmosódását idézi fel. Bár az eredeti eszköz csupán egyetlen példányban létezik – ma a Glinka Zenei Kultúra Múzeumában található –, a digitális technológiák révén képesek vagyunk újjáéleszteni annak szellemiségét: itt az alkotói folyamat magját a fény és a hang közös metszéspontja képezi, ahol az auditív vizualitás és a vizuális akusztika együttesen hoz létre egy új szinesztéziás élményt, új kontextusba helyezve ezáltal a műélvezet határait, s kitágítva a befogadás interszubjektív dimenzióit.
Kiállításmegnyitó: 2024. október 11, péntek, 17:00 óra
Megnyitó beszéd: Péter Alpár
Időtartam: 30 perc
Zenés záróesemény: 2024. október 13, vasárnap, 16:00 óra
Közreműködik: Szabó Lehel és Vetró Barnabás
Időtartam: 60 perc
Helyszín: Fond Pop-Up Gallery (Szabadság tér 1.)
A részvétel ingyenes.
