18/01/2026
📸 Koncertfotók - "Az élet ritmusa" / Fotografii de concert - "Ritmul vieţii" 📸
A csütörtök esti megnyitón bármerre néztünk, váradi zenészeket pillanthattunk meg, úgy a színpadon, mint a közönség soraiban, akik eljöttek megnézni a róluk készült fotókat.
Szívből köszönöm a Slash LIGHT Galéria/ Kulturális-Művészeti Egyesület-beli kollégáimnak ezt a lehetőséget a megmutatkozásra, Mandy Varga-nak és Hajnal Tóth-nak a kedves méltatást, Zoltán Mészáros-nak az installációs segítségét, Gábor Tóth-nak a kiváló hangosítást, Amy Szekler -nek a fotózást, Antonius Ciucur-Losonczi-nak és Villányi Zoltán-nak a riportokat, a Szindikátus Háznak a teremlehetőséget. Nemkülönben köszönöm zenész barátaimnak a mini-koncertet, akik remek hangulatot hoztak és természetesen minden barátnak, kollégának, ismerősnek hálásan köszönöm, hogy eljöttek és velem voltak ezen a szép estén! 🤗🙏
Mészáros Varga Erzsébet Mandy Artist photographer , a Slash LIGHT Galéria/ Kulturális-Művészeti Egyesület elnökének bevezető beszédét idézném:
'HU: 'Sziasztok, jó estét mindenkinek!
Kedves Barátaink, Ismerősök, Alkotók – és mindenki, aki ma este ide talált!
Nagyon örülök, hogy ennyien itt vagytok Szegedi Éva
„Koncertfotók / Az élet ritmusa”című kiállításának megnyitóján.
Ez az este szerintem már most bizonyítja, hogy a Slash Light nemcsak egy név, hanem egy élő közösség – ahol jó együtt lenni, alkotni, figyelni egymásra.
Mindenekelőtt szeretnénk köszönetet mondani a Szindikátus Ház vezetőségének, amiért helyet adtak ennek a kiállításnak, és lehetővé tették, hogy ebben a térben találkozhassunk ma este.
Ez a kiállítás kicsit olyan, mint egy jó koncert: nem kell mindent megmagyarázni, elég, ha hagyjuk, hogy hasson. Itt most nemcsak képeket látunk, hanem történeteket, hangulatokat, elkapott pillanatokat. Olyanokat, amik egy koncerten egy másodperc alatt történnek meg – és ha nincs ott valaki, aki észreveszi, el is tűnnek.
Éva története nagyon egyszerűen indul: a fotózás fiatalkori szerelem volt. Az a fajta, ami nem múlik el, csak néha háttérbe szorul. Aztán jött egy pont, amikor újra előtérbe került – tanulással, tudatossággal, és azzal az elszántsággal, hogy ebből tényleg valami komoly szülessen. Az első kiállítás, majd a Slash Light megalakulása mind olyan állomások voltak, ahol nemcsak képek születtek, hanem kapcsolatok, barátságok is.
És szerintem ez nagyon fontos. Mert a Slash Light lényege pont ez: nem verseny, nem megfelelés, hanem közösség. Egy hely, ahol lehet kérdezni, próbálkozni, hibázni – és fejlődni. Ahol az alkotás nem magányos műfaj, hanem közös ügy.
A koncertfotózás egy újabb fordulatot hozott. Aki járt már koncerten, tudja: ott semmi sem kiszámítható. A fények néha kegyetlenek, a színpad változik, az előadó mozog, a közönség hullámzik. Nincs idő gondolkodni, csak reagálni. És pont ettől izgalmas. Ezek a képek nem beállítottak, nem „szépek akarnak lenni”, hanem őszinték. Megmutatják azt, ami ott és akkor történt.
És ami szerintem különösen szerethető ebben a kiállításban, az a figyelem iránya. Nemcsak a nagy nevek vannak fókuszban, hanem azok is, akik még az út elején járnak. Fiatal zenészek, kis színpadok, kevés reflektor – de rengeteg lelkesedés. Mert a sztárság nem mindig a méret kérdése. Sokszor csak annyi kell hozzá, hogy valaki hisz abban, amit csinál – és legyen valaki, aki ezt észreveszi.
Éva képei ezt az észrevételt képviselik. Azt az attitűdöt, hogy figyeljünk egymásra. Hogy vegyük észre a körülöttünk lévő értékeket. Mert igen: a sztárok köztünk vannak. Lehet, hogy épp ma este is itt állnak mellettünk.
És ha már koncertfotók, akkor külön öröm, hogy ez az este nem marad zene nélkül. Olyan előadók lépnek fel, akik különböző stílusokat képviselnek, mégis mind ugyanannak az „élet ritmusának” a részei. Lesz itt minden: líra, energia, kísérletezés, klasszikus és modern hangzás – pont úgy, ahogy ezeken a falakon is több világ találkozik.
Azt kívánom, hogy ma este ne siessetek. Nézzetek körül nyugodtan, álljatok meg egy-egy kép előtt. Ha valamelyik fotó eszetekbe juttat egy dalt, egy koncertet, egy emléket – akkor már működik. Ha pedig csak jó érzéssel mentek majd haza, az is teljesen rendben van.
Érezzétek jól magatokat, beszélgessetek, hallgassátok a zenét – és engedjétek, hogy a ritmus vigyen magával.''
RO: Dragi prieteni, cunoștințe, creatori – și toți cei care ați ajuns aici în această seară!
Mă bucur foarte mult să vă văd într-un număr atât de mare la vernisajul expoziției Szegedi Éva,
„Fotografii de concert / Ritmul vieții”.
Înainte de toate, dorim să ne exprimăm recunoștința față de conducerea Casei Sindicatelor, care a oferit spațiu acestei expoziții și a făcut posibil ca această întâlnire să aibă loc aici, în acest cadru.
Cred că această seară demonstrează deja că Slash Light nu este doar un nume, ci o comunitate vie – un loc în care este bine să fim împreună, să creăm și să fim atenți unii la alții.
Această expoziție seamănă puțin cu un concert reușit: nu este nevoie să explicăm totul, este suficient să lăsăm lucrurile să acționeze asupra noastră. Aici nu vedem doar imagini, ci povești, stări, momente surprinse. Momente care, la un concert, se întâmplă într-o fracțiune de secundă – și dacă nu este cineva care să le observe, dispar.
Povestea Évei începe foarte simplu: fotografia a fost o iubire din tinerețe. Genul de iubire care nu dispare, doar trece uneori în plan secund. Apoi a venit un moment în care a revenit în prim-plan – prin studiu, conștientizare și hotărârea de a transforma această pasiune în ceva serios. Prima expoziție, apoi înființarea Slash Light, au fost etape în care nu s-au născut doar imagini, ci și relații, prietenii.
Și cred că acest lucru este foarte important. Pentru că esența Slash Light este tocmai aceasta: nu competiție, nu conformare, ci comunitate. Un loc unde poți întreba, încerca, greși – și evolua. Unde creația nu este un act solitar, ci o cauză comună.
Fotografia de concert a adus o nouă direcție. Cine a fost vreodată la un concert știe: nimic nu este previzibil. Luminile pot fi necruțătoare, scena se schimbă, artistul se mișcă, publicul pulsează. Nu există timp de gândire, doar de reacție. Și tocmai de aceea este atât de incitant. Aceste imagini nu sunt regizate, nu vor „să fie frumoase”, ci sunt sincere. Ele arată exact ceea ce s-a întâmplat acolo și atunci.
Iar ceea ce face această expoziție deosebit de îndrăgită este direcția atenției. Nu doar numele mari sunt în centru, ci și cei aflați la început de drum. Muzicieni tineri, scene mici, puține reflectoare – dar mult entuziasm. Pentru că statutul de star nu este întotdeauna o chestiune de dimensiune. De multe ori este suficient ca cineva să creadă în ceea ce face – și să existe cineva care să observe asta.
Fotografiile Évei reprezintă tocmai această atenție. Acea atitudine care ne îndeamnă să fim atenți unii la alții. Să observăm valorile din jurul nostru. Pentru că da: starurile sunt printre noi. Poate chiar în această seară stau lângă noi.
Și dacă vorbim despre fotografii de concert, este o bucurie aparte că această seară nu va rămâne fără muzică. Vor urca pe scenă artiști care reprezintă stiluri diferite, dar care fac cu toții parte din același „ritm al vieții”. Va fi de toate: lirism, energie, experiment, sunet clasic și modern – exact așa cm și pe acești pereți se întâlnesc mai multe lumi.
Vă doresc ca în această seară să nu vă grăbiți. Priviți în jur cu calm, opriți-vă în fața unei imagini sau alteia. Dacă o fotografie vă amintește de o melodie, un concert sau o amintire – atunci și-a atins scopul. Iar dacă plecați acasă pur și simplu cu o stare bună, este la fel de bine.
Simțiți-vă bine, stați de vorbă, ascultați muzica – și lăsați-vă purtați de ritm.
Fotók: Amy Szekler 🙏
