19/09/2026
🏛️ Az Európai Örökség Napok (még) kevésbé részei a nyilvánosságnak vidékünkön, pedig a kezdeményezés – szeptember egyik hétvégéjén – a kulturális örökség jelentőségére irányítja a figyelmet. A közgyűjtemények számára is kiváló alkalom a számvetésre, feladatok listázására és az értékeink örökítési feladatainak meghatározására.
A Kulturális Örökség Napok hétvégéjén a gyűjteményünk részét képező szejkefürdői székelykapu-sor darabjain elvégzett restaurálási munkálatok alakulásáról osztunk meg információkat. Az Orbán Balázs sírjához vezető sétányon felállított monumentális kötött kapuk nagy hányada a székely népi építészeti örökségünk értékes darabjai. Életidejük meghosszabbítása céljából a kapuk folyamatos karbantartást, szakszerű restaurálási beavatkozást igényelnek. Szinte éves rendszerességgel történik favédőszeres beavatkozás, statikai megerősítés, újrazsindelyezés, szükség esetén pedig a régebbi szakszerűtlen beavatkozások orvoslása.
⛩️ A 2026-os évre tervezett restaurálási programunk három székelykapura terjedt ki:
- a 3️⃣ számú, 1973-as székelyudvarhelyi kapu, a viszonylag „fiatal kora” miatt, a korábbi években elvégzett újrazsindelyezési munkálatokból kimaradt, de mára időszerűvé vált a galambdúc tetőszerkezetének javítása, a lécezés cseréje és olajjal átitatott varsági zsindellyel való újrafedése.
- a 8️⃣ számú, 1853-as kadicsfali kaput egy évtizede ráklábaztuk újra, de a faanyag öregedése miatt statikai problémák léptek fel, a teljes szerkezet elcsavarodott, veszélybe sodorva a kapu épségét. A szükséges biztosítékok beiktatásával megtörtént a kapu statikai konszolidálása, a cserefa ráklábak megőrzésével mindhárom kapuzábé kiásását követően hagyományos módszerrel, méretes kövekkel és földdel döngölve került rögzítésre.
- a 9️⃣ számú, 1835-ös küküllőkeményfalvi kapu már komplexebb beavatkozást igényelt. A körbe betonozott ráklábak károsodtak, a betonköpeny által befüllesztett tölgyfa ráklábak elkorhadtak, a kidőlés fenyegette. A kaput meg kellett emelni, a korhadt ráklábakat le kellett választani, majd a régi ráklábakat befoglaló betontömböket széttörve részlegesen újra kellett ráklábazni. Az új ráklábak a hagyományos készítéstechnikának megfelelően tölgyfarönkből készültek. Az alsó, rönkben hagyott részét égetéssel elszenesítve, és fúrt lyukas, favédőszeres mélyvédelemmel kezelve kellett tartósítani, hogy jobban ellenálljon a biológiai kártevőknek. Az új ráklábak földdel és nagy kövekkel körbedöngölve kerültek rögzítésre. Mivel a kaput az utolsó újraráklábazás során durván csonkolták, nem voltak tekintettel a faragásokra, a lábak valamikori faragott motívumainak rekonstrukciójára már nincs lehetőség. Az elkorhadt ráklábak faragott homloklapjának, illetve épen maradt felső részének részleges megőrzésével tudtuk leginkább az előző beavatkozások során alkalmazott megoldásokat és az eredetihez közeli állapotokat átörökíteni.
🛠️ A részletezett munkálatokat DOMOKOS Levente restaurátor és GYÖRGY Pál faragó mester végezték el.
🤝 Jelen évi restaurálási projektünk finanszírozását Székelyudvarhely Városa biztosította, ugyanakkor külön köszönettel tartozunk VÁRI Ferenc magánszemélynek is, aki a tölgyfarönkök beszerzésével járult hozzá a gyűjteményünkben őrzött relikviák állagmegőrzéséhez.
