29/04/2026
🐦 Kedves Skanzenbarátok, Kedves Látogatóink!
Vannak tárgyak, amelyek nem egyszerűen megérkeznek egy gyűjteménybe, hanem előtte még egy kicsit meg is mosolyogtatják az embert.
Így történt ez a minap is.
Egy kedves "régi motoros😊", galambász barátunk keresett meg bennünket azzal, hogy a Göcseji Skanzen számára felajánlana egy régi, ódon galambdúcot.
Olyat, amilyenek valaha szinte hozzátartoztak a göcseji parasztporták képéhez.
A felajánlást természetesen örömmel elfogadtam.
E ponton azonban János barátunk kissé elbizonytalanodott.
Mint kiderült, ő ezt inkább amolyan „majd egyszer… ha eljön az ideje…” típusú hagyatéknak gondolta.
Erre csak annyit tudtam mondani:
– Sebaj, János, mi szívesen kivárjuk azt a harminc évet is akár… 😊
Mert bizony egy ilyen galambdúcért érdemes türelmesnek lenni.
Hiszen a hajdani falusi porták egyik legkülönösebb, legmagasabb és talán legszebb kis építménye volt ez.
Afféle udvari őrszem.
A magas pózna tetejére állított galambház, amely egyszerre szolgálta a galambok szállását és a gazda büszkeségét.
Röplyukai körül állandó volt a szárnysuhogás, alatta pedig gyakran az udvar megszokott élete zajlott: jöttek-mentek az emberek, zörgött a szekér, dolgozott a gazda — a galambdúc pedig némán ott állt fölöttük, mint a porta saját kis tornya.
Archív felvételeink is szépen mutatják: Göcsejben ez a látvány egykor teljesen természetes volt.
Családi pillanatok, hétköznapi udvari munkák, temetési menetek hátterében, ugyanúgy feltűnik, mint a házak fölé emelkedő csendes jelzőpont.
Ma már ritka vendég.
Éppen ezért külön öröm számunkra minden ilyen felajánlás.
Mert ilyenkor nemcsak egy tárgy kerül szóba, hanem vele együtt megérkezik a bizalom is: hogy amit még lehet, azt próbáljuk együtt megmenteni a holnapnak.
Mi pedig — ha kell — türelmesen várunk is rá. 😊🕊️
Addig is fogadják szeretettel gyűjteményünk néhány régi, feljavított felvételét a göcseji galambdúcokról!
Varju András
skanzenvezető
AI-assisted visual content, created together.
