01/10/2026
A hónap műtárgya – október
A jég alá nyomott vasutas munkástanácsi elnök, aki a börtön és a kegyetlen megtorlások után évtizedekig Veszprém és a környék fiataljait tanította feleségével együtt a néptánc szeretetére. Ismerjék meg Zágon Sándor megrázó, felemelő életútját, s gyűjteményünk ’56-os emlékét.
✍️Dr. Fogl Krisztián történész kollégánk írása:
Az 1956-os forradalom és szabadságharc emlékezete
Zágon Sándor (1915–2001)
Zágon Sándor 1915. január 15-én született Körmenden, Zágon Károly és Szabó Katalin házasságából. Felesége Belső Margit tanítónő, táncoktató volt. A Veszprémi Felsőkereskedelmi Iskolában szerzett érettségi bizonyítványt. A veszprémi vasútállomáson különböző beosztásokban 1940-től dolgozott. Az 1956-os forradalom és szabadságharcban, mint MÁV alkalmazott, vezénylőtiszt, a veszprémi állomáson teljesített szolgálatot. Először a Veszprém Városi Forradalmi Tanács tagja, amely szervezetben a vasúti dolgozók érdekeit képviselte. Majd 1956 novemberében, az állomáson megalakult munkástanács elnöke lett. 1957. január 1-ről január másodikára virradó éjszaka karhatalmisták jelentek meg Zágon Vöröshadsereg tér 26. szám (mai Óváros tér) alatt lévő lakásán, ahonnan a veszprémi rendőrségre vitték.
„Éjfélkor csöngettek, 15 pufajkás jött be, átkutatták a szekrényeket, a padlást, aztán a férjemnek megparancsolták: Öltözzön!(...) Csak másnap reggel tudtam felfogni a veszélyt, állandóan az járt a fejemben: ezek Sanyit agyonverik.”
Emlékezett vissza a feleség, Balogh Ödön újságírónak adott interjújában, arról az ominózus januári fagyos éjszakáról. A rendőrségről Balatonkenesére, a honvéd üdülőbe szállították.
„… éjjel négy fogdmeg kituszkolt a jégre, készen várt a lék, kezemet hátrakötötték, belöktek, a hajamba belemarkoltak, s lenyomtak a jég alá. Időnként fölhúztak a víz alól és megismételték a kérdést: Hol a halállista? Kinél van? Megmondod, vagy megdöglesz.”
– emlékezett vissza Zágon Sándor.
Zágont 1957 január közepén Budapestre, a Kozma utcai gyűjtőfogházba került. Innen a kisgyűjtőbe vitték, majd Kistarcsára internálták. Kistarcsáról 1957 március közepén szállították át Tökölre, szintén internáló táborba. Szabadlábra helyezték ugyan május 17-én, azonban szabadságát nem sokáig élvezhette, mert tanúként idézték be a veszprémi rendőrségre, ahol őrizetbe vették. Előzetes letartóztatását a veszprémi várbörtönben töltötte, emlékei szerint 135–140 napot tartózkodott ebben a büntetés-végrehajtási intézetben. Októberben a veszprémi ügyészség vádat emelt ellene és többek ellen szervezkedésben való részvétel jogcímen. Gyakorlatilag ez volt a megyei munkástanács pere. Ebben az eljárásban Zágon, csak 5. rendű vádlott volt. A fő vádlott a Veszprém Megyei Központi Munkástanács titkára, Adamecz Béla volt. Ő és társai ellen a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedésben való tevékeny részvétel miatt indítottak eljárást.
A bírósági tárgyalásra 1957 decemberében került sor, az ítéletet hamar meghozták 1958 januárjában, amikor is Zágon Sándort 4 évig tartó szabadságvesztéssel büntették. Az ítélethozatalt követően vádlott társaival együtt Márianosztrára szállították, ahol megkezdte büntetésének letöltését. Egészsége időközben súlyosan megromlott, amelynek következtében a Legfelsőbb Bíróság szabadon engedte. 1958. március 29-én szabadult Márianosztráról. Szabadságának első napjait szanatóriumban töltötte. Letartóztatása alatt összesen kétszer kezelték Budapesten, a Mosonyi úti szanatóriumban. A Magyar Államvasutak Igazgatósága június 23-án fegyelmi eljárást kezdeményeztek ellene, aminek eredményeként elbocsájtották munkahelyéről. A börtönbüntetésnél fellebbeztek ugyan az ítélet ellen, évek múlva fel is mentették Zágont, de a vallatásoktól, a meghurcoltatástól, a verésektől megkínzottan súlyos tüdőbajjal és vesebetegséggel tért haza. Rokkantsági támogatásban részesült. Zágon Sándor feleségével együtt évtizedekig tanította néptáncra Veszprémben a Bakonyi Táncegyüttes tagjait, a VVE, a Közgazdasági Szakközépiskola tanulóit, a városkörnyéki települések fiataljait: Városlődön a Rozmaring Együttes tagjait német/sváb néptáncokra, Tésen, Herenden, Fűzfőgyártelepen a Nitrokémiánál és a Papírgyárnál a fiatal dolgozókból szervezett néptánccsoportok tagjait a hagyományos és új tánckultúra elsajátítására. Megalapítója és első művészeti vezetője volt a VÁÉV Néptánc Együttes néven, 1976-ban megalakult, 40–45 tagú Honvéd Bakony Táncegyüttesnek. 1991-ben 56-os Emlékérem kitüntetést kapott. Veszprém városa 1994-ben Gizella-díjjal, később a megye Pro Comitatu-díjjal ismerte el munkásságát.1991. október 23-án emlékéremben részesítette a köztársasági elnök. 2001. április 12-én hunyt el Veszprémben.
Emlékérem (1991.október.23)
Ez a hivatalos magyar állami 1956-os Emlékérem, amelyet az Országgyűlés alapított az 1991. évi XLIII. törvénnyel. Ezt a magas rangú állami kitüntetést azok kapták meg, akik az 1956-os forradalom és szabadságharc során a függetlenségi harcokban aktívan részt vettek, forradalmi szervekben tisztséget viseltek, illetve akik a forradalmat követő megtorlások során szabadságvesztést vagy egyéb súlyos politikai üldöztetést szenvedtek el. Nem csak az élők kapták, hanem akik időközben elhunytak, poszthumusz kitüntetést kaptak. A Magyar Köztársaság elnöke, Göncz Árpád hozta létre és adományozta az 1990-es években a kitüntetést felterjesztések alapján.
Az érem előlapjának középen a koronás magyar kiscímer látható két keresztbe tett karddal, felette az „1956” évszámmal, alul széttört lánccal és babérkoszorúval övezve. A hátlapon „A HAZÁÉRT ÉS A SZABADSÁGÉRT” felirat olvasható három babérlevél-díszítés felett, alul pedig a gyártó jelzése: „D.L. VÉSNÖK KFT.”. Tárgyat Piros-fehér-zöld csíkos mellszalag egészítette ki, így tulajdonosa a ruhájára tűzve is viselhette a kitüntetést. A mellszalag fehér alapon volt, ugyanakkor a poszthumusz kitüntetettek leszármazottja fekete alapú mellszalaggal vehette át a kitüntetést.
Az 1956-os Emlékérem hivatalos adományozói oklevele
Az oklevél szövege kimondja, hogy „A Magyar Köztársaság nevében az 1956-os Emlékérmet adományozom Zágon Sándor részére”. Jobb alsó sarokban az adományozó Göncz Árpád, a Magyar Köztársaság elnökének aláírása és a köztársasági elnöki szárazbélyegzője szerepel. Az oklevélen feltüntetett dátum (1956. október 23.— 1991. október 23.) arra vonatkozik, hogy ezt az elismerést a forradalom 35. évfordulóján állították ki. A dokumentum bal alsó sarkában van feltüntetve az egyedi sorszám (№ 001966), amely azonosítja a kitüntetés lajstromszámát. Az oklevél tetején olvasható felirat („A HAZÁÉRT ÉS SZABADSÁGÉRT”) pontosan megegyezik a fém emlékérem hátoldalán található szöveggel.
Igazolvány az ’56-os emlékéremhez
A hivatalos dokumentumot a Magyar Köztársaság Elnökének Hivatala állította ki, amelyben igazolják, hogy az 1956-os Emlékérem tulajdonosa, Zágon Sándor. Az igazolványon szerepel a köztársasági elnök aláírása, illetve a hivatalos pecsét. A kisméretű dokumentum egy kék színű műanyag tokban van, amelynek előlapján ezüsttel 1956 Emlékérem olvasható, alatt pedig az 1956-os forradalom és szabadságharc jelképe, a lyukas zászló szerepel. Zágon Sándor nejének is van ilyen igazolványa.
#1956
