30/09/2026
A mai napon lezárult a Tiszazugi Földrajzi Múzeum eddigi történetének legsikeresebb korszaka.
Béres Mária múzeumvezetőnk nyugdíjba vonult.
Emlékeztetőül:
Intézményünk 2006-ban költözött a földszintes, romos egykori iskolaépületbe, mely mögött, az udvar hátsó frontján, a szintén romos (ahogy B. Mária mondaná: dózer-kompatibilis) egykori tiszttartói lakás: a Kossuth-ház állt. A Partalján pedig rendezetlen, gazos hátsó kert volt.
Marika 2007-ben vette át az intézmény vezetését: 2009-ben a főépületben megnyílt a Tiszavilág című állandó kiállításunk, majd a következő évre elkészült a Kültéri Foglalkoztatónk, a kemencével, melynek melege mellett elkezdett épülni közösségünk is.
2012-ben elkészült a Kossuth-házban a Látványraktárunk, melyben rendezett körülmények között került bemutatásra a gyűjteményünk nagy része. És jött az első komolyabb siker: ebben az évben az Év Múzeuma lett a Tiszazugi Földrajzi Múzeum! 2013-ban volt a Nagy Rajzolás - Big Draw projekt, amikor 2200 darab puzzle elemre rajzoltak a tiszazugi települések, közösségek.
2016-ban került átadásra a Tanulmányi kertünk első üteme: fűszerkert, halastó, régészeti kincskereső és megannyi csoda született ekkor - élmény volt már a múzeumunkba jönni!
Közben két teleknyivel odébb elkezdődött a Tájházunk kialakítása is. Kató néni házában (2020-ban) az ott lakó három nő sorsán keresztül kelt életre a 20. század viharos története és a "Partalján" elkezdődött múzeumunk két tömbjének az összekötése is: 2024 végére elkészült Tanulmányi Kertünk második üteme, játszótérrel, hangosfallal, kőzetbemutatóval, planetáriummal.
Ugyanebben az évben elnyertük a Dr. Balla Zoltán és a Chiovini család hagytékából hozzánk került Balla mesekönyv kiadásával és a hozzá kapcsolódó múzeumpedagógiai projekttel a Múzeumpedagógia Nívódíjat is.
Ha Marikát kérdeznénk, hogy mi ezek közül a legnagyobb érték, akkor azt mondaná, hogy: a KÖZÖSSÉG! Aki látta, az soha nem felejti el a 2026. évi Múzeumok Majálisán a tiszaföldvári múzeumbarátok félszáz fős csapatának a bevonulását a Magyar Nemzeti Múzeum udvarába és a tapsvihart, amely az Év Múzeuma díj, immár másodszori elnyerésének bejelentésekor tört ki a Nemzeti Múzeum Dísztermében.
Ez a KÖZÖSSÉG, legalábbis kicsit több, mint százan közülük, jöttek el hétfő délután múzeumunk udvarára, hogy az átadás-átvételi hivatalos procedúra után köszöntsék a "Béres Marit". Senkinek a szeme nem maradt szárazon.
Mi ennek a délutánnak a képeivel búcsúzunk múzeumvezetőnktől, de ha jól emlékszünk, akkor a felszáradt könnyek után már nevetve, dudálva száguldott ki autójával az udvarról és valami olyasmit mondott, hogy október 6-án vagy 7-én jön legközelebb.
Vannak még bőven közös dolgaink!