22/01/2026
👏Gratulálunk!⚒️
Gratulálunk Kiss Vendelnek, akinek munkáját ma, a Magyar Kultúra Napján a Tatabánya Kultúrájáért Díjjal ismerték el! 🥳👏
Kiss Vendel Ferenc 1964. február 14-én született Tatán. 1988-ban végzett a szegedi József Attila Tudományegyetemen történelem-földrajz szakon. Friss diplomával a Tatabányai Múzeumban kapott állást. Első munkahelyén 37 éve dolgozik.
1988 jeles év volt a Tatabányai Múzeum életében, hiszen abban az évben zajlottak a mai Bányászati és Ipari Skanzen, akkor Szabadtéri Bányászati Múzeum kialakításának munkálatai, akkor nyitottak az első kiállítások. Természettudományos végzettsége okán ő készít***e az első ásványkiállítást, a múzeumunk ásványgyűjteményének gyarapítása elsősorban az ő kutatómunkájának köszönhető. Azóta is gondozza a gyűjteményt, ő a napjainkban is látható kiállítás kurátora. Jelenleg a tervezett felújítás nyomán létrejövő új kiállítási egység természettudományos kiállítási forgatókönyvén dolgozik.
Történészként érdeklődése kezdetektől Komárom-Esztergom vármegye újkori története felé fordult. Foglalkozott a török kori Tata történetével, valamint a reformkor és az 1848-49-es szabadságharc vármegyei eseményeivel. Kezdetektől ő a szervezője a Komáromban zajló országos történész konferenciáknak.
A Tatabányai Múzeum munkatársaként kutatásainak egy része városunk legújabb kori történetére, annak létrejöttére és a MÁK Rt. itteni tevékenységére irányult. A 2000-es évek elejétől intézményünk igazgatóhelyettese, 2013 óta a skanzen szakmai vezetője is.
A múzeum történeti gyűjteményének elkötelezett gyarapítója, muzeológusként a rábízott gyűjtemények kezelőjeként annak nemcsak gondos őrzője, hanem mindent megtesz, hogy azt mind a nagy-, mind pedig a szakmai közönséggel megismertesse. Ennek egyik leglátványosabb stratégiája a kiállítások útján történő bemutatás, amik közül az állandó kiállítás aktuális fejezete („Város születik”) mellett a mai elvárásoknak is maximálisan eleget tevő technikával megrendezett „Szénre települt város” (2022) című kiállítást a közelmúltig láthatta a közönség. Ez utóbbi anyagi fedezetét is pályázati munkájának köszönhetjük (Nemzeti Kulturális Alap Magyar Géniusz Programja és a Magyar Vidéki Múzeumok Szövetsége támogatása), amely egy több egységből álló program megvalósítását t***e lehetővé, így a skanzen választott kiállítási egységeinek megújítását, modernizálását is. A 29 millió forintos pályázati támogatásnak köszönhetően az április elején újranyíló kiállítóhely digitális innovációkkal, köztük egy virtuális kassal és interaktív információs kioszkokkal gazdagodott, új dimenziót nyitva a tatabányai bányászat történetének bemutatásában. Ahogy Kiss Vendel fogalmazott: „A mostani fejlesztésekkel nem csupán a múltat idézzük meg, hanem a jövőbe is tekintünk. Célunk, hogy a skanzen a technológiai újításokkal még inkább vonzó célponttá váljon a különböző korosztályok számára”.
Hosszú felsorolás lenne az általa rendezett kiállítások számbavétele, de nem hagyhatjuk figyelmen kívül a Skanzenben évenként, a Bányásznap tiszteletére megrendezett tárlatsorozatát. A teljesség igénye nélkül pl. képet kaphattunk a bányászfokosok (2013) és a bányász egyenruhák történetéről (2014), a „Hagyományok terme” megvalósításával, a „Selmeci hagyományok” kialakulásáról, történetéről és napjainkban is nyomon követhető utóéletéről (2015). A bérszámfejtő iroda berendezésével és megnyitásával (2016) a korabeli XV-ös akna újabb munkaterülete vált a nagyközönség előtt elérhetővé, míg a „Bányásznapok emlékei” című kiállítás megrendezése a központban (2017), és ugyanakkor a „75 éves az öreg XV-ös akna” című kiállítás megnyitása a skanzenben a város történetéhez szorosan kapcsolódó bányászélet két oldalát, az ünnepet és a munkát hozta közelebb a látogatókhoz. Megemlékezett a hajdani vezetőkről – pl. Mohi Rezső-kiállítás (2019) –, az egykori munkamorálról – „Csilléink színültig töltve” – Széncsata és munkaverseny (2020) –, mindezt összekötve Tatabánya kialakulásával, fejlődésével („Előidők – A várossá válás útja” (2022). 2023-ban újabb egységgel bővít***e az állandó kiállítást („…térkép e táj…” – A Tatabányai Múzeum térképészeti látványtára c. kiállítás), de nem felejtkezett el az ott dolgozók gyűjtési szenvedélyéről sem (Ásványkiállítás, 2024).
Kutatási eredményeit rendszeresen publikálja, melyek közül meghatározó hányadot tesznek ki a hely- és bányászattörténettel foglalkozó tanulmányok (pl. „…A magyar rögnek vér az adója és vér az ára” - Első világháborús hősi emlékművek állítása Tatabányán és elődközségeiben - ’ (2016); „A munkásságra nevelő hatással lenni. „A bányatársulat által irányított népművelés céljai, eszközei és eredményei a tatabányai bányatelepen a két világháború között (2012), de ide sorolhatók a kiállítási katalógusok megjelentetése is (Az indusztria bűvöletében, 2023), vagy éppen a skanzen kibővített és átdolgozott új kiállításvezetője (2025.).
Számos bányászattörténeti kötet szerkesztője, szerzője, így pl. a „Vida Jenő (1872-1945) emlékkötet” (2017) és a „40 éves a Tatabányai Múzeum” (2011) kötet. A Szent Borbála emlékülések rendszeres levezető elnöke, többször előadója.
Kiss Vendel a Tatabányai Múzeum közművelődési feladataiban is nagy szerepet vállal. A közel tíz éve nagy sikerrel zajló Bányász hétpróba vetélkedő egyik megálmodója, a múzeum kiállításaihoz és az országos rendezvényekhez (pl. Kulturális Örökség Napjai, Múzeumok Éjszakája) kapcsolódva rendszeres előadói és szakmai tárlatvezetői szerepben is találkozhattak vele az érdeklődők, de fontos aktora a múzeum kezdeményezésére életre hívott városi kocsmatúráknak is. A Tatabányai Múzeum Baráti Körének szervezésében a Múzeumi szabadegyetem vagy a baráti kör klubdélutánjainak rendszeres előadója, aki a tárgyalt témákat mindig roppant alapossággal és szakmai alázattal járja körbe és ismerteti közönségével. Az OMBKE Tatabányai Helyi Szervezetének és a Rozmaringos Bányászegyletnek is aktív tagja.
Kiss Vendel Ferenc sokat tett és tesz Tatabánya város történetének és bányász múltjának feltárásáért, annak megőrzéséért. Élethivatásaként végzett sok éve tartó, áldozatos, kitartó muzeológusi és történészi munkája eredményeként a Tatabányai Múzeum meg tudta tartani meghatározó szerepét a város és a vármegye kulturális-tudományos intézményei között, s vált valóban modern, a közössége javára szervezett programokban gazdag, szakmailag színvonalas közgyűjteménnyé.
(Fotó: Vágó-Lévai Katalin)
