29/05/2026
„Az emberi élet legszebb hivatása a gyógyítás – de legalább ilyen fontos az emlékezés is.”
Prof. dr. Széll Kálmán életútja mintha ezt a gondolatot példázná. A mai napon századik életévét betöltő nyugalmazott főorvos nem csupán Vas vármegye orvostörténetének egyik meghatározó alakja, hanem egy olyan tanúja és őrzője is a múlt századnak, aki egész életében hitt abban, hogy az emberi sorsok, a példaképek és a közös emlékezet megőrzése kötelességünk. Ő egy olyan orvosgeneráció képviselője, amely számára a hivatás nem munka volt, hanem szolgálat – az embereké, a közösségeké és az utókoré egyaránt.
Széll Kálmán – régi Vas megyei történelmi család sarjaként – 1926. május 29-én született Herényben. Eredetileg katonai pályára készült, végül azonban az orvosi pályát választotta – azt a hivatást, amely egész életét meghatározta. A szombathelyi Markusovszky Kórház falai között évtizedeken át dolgozott sebészként, majd aneszteziológus főorvosként és osztályvezetőként. Kollégái nemcsak kiváló szakemberként, hanem rendkívüli műveltségű, emberséges, nagy mesélőkedvű orvosként ismerték. Olyan emberként, aki számára a beteg nem „eset” volt, hanem emberi történet. A hazai aneszteziológia és intenzív terápia egyik úttörőjeként nemcsak szakmai munkájával, hanem oktatói és tudományos tevékenységével is generációkra gyakorolt hatást – melyet kitüntetések és elismerések tucatjai is egyértelműen igazolnak.
Nevét azonban nem csupán az orvoslás, hanem a helytörténet és az orvostörténet iránti elkötelezettsége is őrzi. Különös érzékenységgel fordult azok felé az orvoselődök felé, akiknek életútja túlmutatott a gyógyításon, akik nemcsak hivatásukkal, hanem emberségükkel és tudásukkal is maradandót alkottak, mintegy szellemiséget teremtettek. A Fehérköpenyes óriások című könyvében öt kiváló Vas megyei kötődésű orvos portréját rajzolta meg – köztük dr. Smidt Lajos alakját is, akiről – a kollegiális viszonyon túlmutatóan – nem száraz életrajzi adattárként írt, hanem szeretettel, személyes hangon, pályatársként és barátként emlékezett meg. Hasonlóan, ahogy a Vasi Szemle 2000. évi 1. számában is fogalmazott az akkor 25 éve elhunyt múzeumalapító kórházigazgatóról, sebész főorvosról: „Sokoldalú tehetséggel megáldott ember volt, aki sok területen képes volt figyelemre méltót alkotni. (…) Jó szakember, jó kolléga, jó barát és talán mindenekelőtt jó EMBER volt.” Ezekben a sorokban benne van mindaz a tisztelet és emberi közelség, amely kapcsolatukat jellemezte. Dr. Smidt Lajos és dr. Széll Kálmán nemzedékeket összekötő orvosbarátsága a régi polgári orvosvilág értékeit hordozta: a tudás tiszteletét, a hivatás becsületét, az emberséget és a kulturális érdeklődést. Közös volt bennük az orvosi hivatás iránti alázat, elkötelezettség, a műveltség tisztelete és az a meggyőződés, hogy az ember értékét nem rangja vagy pozíciója, hanem embersége határozza meg. Mindkettőjük szemléletére igaz, hogy az embert keresték a történetek (a tárgyak) mögött – hangulatokat, arcokat, élettörténeteket, egy eltűnő világ emlékeit, illetve emlékezetét. Ők, akik ismerték még a város régi arcát…
Prof. dr. Széll Kálmán egész életében vallotta azt is, hogy az ember nemcsak a tetteivel hagy nyomot maga után, hanem azzal is, amit megőriz másokból. Számára a múlt megőrzése nem elméleti kérdés volt, hanem személyes ügy, természetes kötelesség. A Smidt Múzeumnak számos olyan tárgyat adományozott, amelyek ma is fontos emlékei a vasi orvoslás történetének. A Markusovszky Kórházhoz és dr. Pető Ernő egykori kórházigazgatóhoz kapcsolódó fényképek és orvosi műszerek mellett a múzeumba került dr. Steiner Ferenc egykori magánrendelőjének műszerszekrénye és több korabeli újságkivágás is. Ezek a tárgyak számára nem puszta relikviák voltak, hanem emberi sorsok lenyomatai – olyan emlékek, amelyek hidat képeznek múlt és jelen között. De az orvosi tárgyak mellett a múzeumnak adományozta apja, Vitéz Széll Elemér ny. hadnagy, kerületi tűzrendészeti felügyelő, tűzoltófőparancsnok szürke kammgarn szövetből – az 1930-40-es évek szabványának megfelelően – készült nadrágját és zubbonyát is, rajta 12 első világháborús kitüntetés szalagjával.
Széll Kálmán nemcsak gyógyított, hanem emlékezetet is épített. Írásaiban és visszaemlékezéseiben gyakran felidézte a régi kórházi világ alakjait, a legendás főorvosokat, a műtétek előtti csendet, a kórtermek sajátos atmoszféráját. Nem nosztalgiából, hanem azért, mert hitte: a múlt ismerete és emlékei, illetve ezek megértése nélkül a jelen is szegényebb és a következő nemzedékek gyökértelenné válhatnak.
Századik születésnapja ezért nem csupán egy kerek évforduló. Egy évszázadnyi tapasztalat, szellemi igényesség és nyitottság, kíváncsiság, hitelesség, emberség, gyógyítás és emlékezés előtt tisztelgünk. Dr. Széll Kálmán életében ott tükröződik a 20. század teljes történelme, de még inkább az a csendes, kitartó szolgálat, amelyet orvosként, tudósként és krónikásként végzett.
A Smidt Múzeum tisztelettel és szeretettel köszönti dr. Széll Kálmán professzor urat 100. születésnapja alkalmából. Kívánunk számára jó egészséget, nyugalmat és még sok derűs pillanatot, illetve azt, hogy életének gazdag öröksége még sokáig inspirációt jelentsen mindazoknak, akik hisznek a tudás, az emberség és a hivatás erejében. Egyben pedig hálásan köszönjük mindazt, amit Vas vármegye orvosi és kulturális örökségének formálásáért és megőrzéséért tett.
