08/09/2026
🔴 TÁVLAT 50’
▸ Nagy érdeklődés mellett nyílt meg az Aba-Novák Agóra Galériában Révi Norbert szobrászművész és Nagy Dénes festőművész TÁVLAT 50’ című közös jubileumi kiállítása. A két, Szolnokhoz és a Szolnoki Művésztelephez szorosan kötődő alkotó ötvenedik születésnapja adott alkalmat arra, hogy műveik ezúttal közös térben találkozzanak.
▸ A megnyitó valódi ünnepi alkalommá vált: sok barát, pályatárs, művészetkedvelő és ismerős érkezett, hogy együtt köszöntse a két művészt. Pogány Gábor Benő szobrászművész személyes hangú köszöntője után Dr. Egri Mária művészettörténész nyitotta meg a tárlatot, amelyben a két különböző alkotói világ között mélyebb szellemi kapcsolódások rajzolódnak ki.
▸ Révi Norbert plasztikáiban és Nagy Dénes festményeiben egyaránt hangsúlyosan jelenik meg a szakralitás, a fény, az átmenet és az emberi létezés nagy kérdéseinek vizsgálata. Más anyagokkal és más formanyelven dolgoznak, műveik mégis számos ponton kerülnek párbeszédbe egymással – az archaikus és keresztény szimbólumoktól a Nap és a Fény visszatérő motívumáig.
▸ Szeretettel gratulálunk Révi Norbertnek és Nagy Dénesnek az 50. születésnapjukhoz, eddigi művészi pályájukhoz és ehhez a méltó jubileumi kiállításhoz!
▸▸ A TÁVLAT 50’ szeptember 26-ig látogatható az Aba-Novák Agóra Galériában.
📸Aba-Novák Agóra Kulturális Központ FB oldala-Balogh Imre
▸▸ Alább Dr. Egri Mária művészettörténész kiállításmegnyitó gondolatait közöljük.
◾ Egri Mária: Révi Norbert és Nagy Dénes kiállítása
Tisztelt Közönség, Kedves Barátaink!
Mindenekelőtt szeretném világossá tenni Önök előtt, hogy Révi Norbert és Nagy Dénes alakrajzi, mintázási, emberábrázolási készségeiről korábbi kiállításaikon, honlapjaikon bemutatott figurális szobraik, monotípiáik tanúskodnak. Ez a kiállítás jelenlegi ars-poeticájuk - művészetük céljáról, művészetről vallott nézeteik - manifesztálódása.
Az Emberről az Emberekhez szólnak a művek, de maga a konkrét emberalak köznapi tevékenységének praxisával nem jelenik meg.
Az Embert létezésétől kezdve foglalkoztatja a Honnan jöttünk, Hová tartunk kérdése. Születésünk pillanataira nem emlékezünk. De halálunk, legfőképp annak bekövetkezési ideje és mikéntje éveink számával egyre inkább gondolataink előterébe kerül. A mi vár ránk odaát, az ismeretlentől való félelem- a különböző vallások szülője is. A Mítoszteremtés a túlvilág ígéreteivel megnyugvást ad, szűnteti az elmúlás szorongásait. Hidat képez a megfoghatatlan halál és a mindennapi élet között: értelmet ad a szenvedésnek, és elviselhetővé teszi a végességet. Törvényeivel pedig szabályozza az együttélést, a fajfenntartást, az „erkölcsös életet”. A ne ölj, ne lopj, ne fajtalankodj szinte minden szakrális kultuszban megtalálható. Mellette a mások segítése is: akár a mindennapok megélésében, akár egy transzcendens útra terelésben. Ami leginkább egy „előkészítés” „átmenet” „átvezető út” az evilági lét utáni „kegyelmi” állapothoz.
A ma körünkben tisztelt két művész szándéka is ez. Műveikkel több ezer éves kulturális emlékeket idézve, ezt az Utat járják körül, mutatják meg számunkra.
Révi Norbert szerint: „a transzcendencia megnyilatkozása a natúra körében, a szellem anyagba történő alászállásának misztériuma. A természet és a természetfeletti kölcsönös áthatása. E kettő találkozása nyomán létrejövő kinyilatkoztatás, illetve az emberi befogadó felismerés élménye. Szobrot alkotni annyi, mint - a szunnyadó erőket felébresztve - az ember számára végső „jár-művet” készíteni.”
Nagy Dénes azt vallja: Hiszek abban, hogy festészetemmel, képes vagyok olyan nélkülözhetetlen szellemi és erkölcsi tartalmat adni, ami üzenet tud lenni a mában. Ami a deszakralizált emberi társadalomban a profán űrt, “értékvákuumot” tartalommal, legjobb esetben szentséggel tölti meg. A művészet által segítséget adhatunk a világban való tájékozódáshoz, a lélek kiegyensúlyozottságához és egy nélkülözhetetlen rend megteremtéséhez.
Mindkét művész formanyelve a természeti látványhoz, illetve tárgyi ismeretanyagunkhoz, ismert kultúránkhoz kötődik, de az asszociációinkat hozzákapcsolva, metaforikus. Nagy Dénes főként a keresztény jelképeket használja alapul, Révi Norbert az ókori kultúrák széles köréből merít, közöttük természetesen a keresztény szimbólumokat is használja. Átemeli, de modernizálja, új köntösbe burkolja azokat.
Szimbolikájuk a Jel és jelentés, fogalom és entitás egymásra épülő viszonyának megértésén keresztül követhető.
Nagy Dénes munkáinál az utóbbi években egyre inkább előtérbe kerül a szakrális mondanivaló. Ennek mentén alakulnak szimbólumai is. A Híd nem egyszerűen a két folyópartot köti össze. Az arany korong a célt jelzi, ahová a deszkákból tákolt, talán a Styxen átvezető út visz. Főként a keresztény ikonográfiát használja, de időnként tágabbra is tekint.
Őrszeme a Páva a keresztény hagyományban az örök élet, a halhatatlanság és a spirituális újjászületés jelképe. Régi ábrázolásokon gyakran a mennyország madaraként szerepel. A buddhizmusban a bölcsességet, a tudatosságot és az együttérzést képviseli.
Privát ikon képén a glóriás félalak arany mezőben, az ismert ikon formában jelenik meg. A fogalom jelentése egy olyan kép, tárgy, ami megtestesíti az Istenség és az emberek, a mennyei és a földi világ kapcsolatát. Ebben az összefüggésben Nagy Dénes Privát ikonjának entitása, lényege, hogy ő maga az Üzenethordozó, aki átsegít az Odaáthoz vezető úton. Erősíti a Hitet a megtisztulásban, a bűnök átvállalhatóságában, bocsánatában és az örök életben. A festőművész témája általában természetes közegéből kiemelve, aranyfüsttel fokozott semleges háttér előtt kapja meg szakrális jellegét.
Aranyszőrű báránya először még a nyáj tagjaként, de már abból kiválasztottként mutatkozik. A Találkozás aranydíszes, dekoratív hátterével már „Jézus, Isten Báránya”. Az „értünk hozott”áldozat szimbóluma. Ugyanígy a baromfiudvar ura, fajfenntartója változik át aranyos háttere, kiemelése révén Zöld kakasként szakrális asszociációink parabolikus világába. Péter háromszori Krisztus-tagadásától a reformáció Hajnal, a kezdet, mindenfajta Ébredés szimbólumáig.
Révi Norbert művészetének az ókori kultúrák mentén követett központi ideája a Nap. A Kezdet és a Vég, s közte a Létezés fenntartója. Révi fogalmazásában: „Minden földi forma eredete az eszmei Nap - és egyben végső célja is. Abból születik s oda tér vissza. A testet öltött szobor ebben a folyamatban egy közbülső állomás, melyben összegződik a fent és a lent. Szerepe közvetítő szerep, csakúgy, mint a szobrászé, aki létrehívta azt. A Nap: Istenség, amely mint egy centrális szimbólumtár mindent érint, mindent összefog.”
A napkorong, mint forma, Révi minden szobrában benne van. A Naphoz kapcsolódó ősi tudást, elérhető tartalmakat ülteti át kortárs plasztikai formákkal egy olyan ma is követhető, inspiratív misztériumba, amellyel elfogadható, könnyebbé tehető nemcsak a jelen megélése, de az Út és az Odaát fogalma is.
A Miráculum hármas kompozíciója, ahogy Révi fogalmazza: „ezoterikus installáció”. Az a kiállítás inspirációit összegző tengely, amelyre az ezoterikus szellemi misztériumok és az ezeket megtestesítő művek is felfűzhetők. Paracelsus megállapítása, mely a falon „tacepaó” formájában olvasható, a kiállítás filozófiai kiáltványa.
„Mert az a kéz,
amelyik a fényt és a sötétséget elválasztotta,
s az a kéz,
amely az eget és a földet teremtette,
az készítette a mikrokozmoszban is az alsó részt,
s vette a felsőből,
és zárta be az ember bőrébe mindazt,
amit magába foglal az ég is…”
Ennek szellemiségét követik Révi bronz és fa NAPISTENSÉG manifesztációi.
A kiállításon maga az ember testi valóságában nem jelenik meg, viszont a művész olyan archaikus alapokon nyugvó „tárgyakat” teremt, amelyek mögött mindig ott az Ember. Minden róla, neki szól, hozzá kapcsolható. Az Ember Honnan – Hová nagy kérdéseit, az Átmenet tárgyi szimbólumainak plasztikai megformálásával kapcsolja össze.
Általában a Nap, mint formai elem, Révinél mindig valamilyen kontextusba ágyazódik. A konkrét égitest napi járását tardosi mészkőben, bazaltban, fában, bronzban több formában is elénk teszi, Napkapuként, Halálkapuként újabb dimenziók felé visz. Szimbólumként megjelenik sugarakkal övezett formájában, egyediségét hangsúlyozva bronzban Monstranciaként, fában ősi teremtés előtti állapotában, Protogonosként. Míg a katolikus liturgia Szentségtartója ismert, azaz Révi monstranciaként felmutatott Napkorongja az Úrfelmutatás szimbólumát egyértelműen magyarázza, Nap - Protogonosának felismerése a szobrászati megjelenés mögött kicsit bonyolultabb.
A lapjával felénk fordított, oldalára állított, simára polírozott juharfa rönk szelet mélyített centrumában az eltelt Idő titkainak tudója-őrzője a középpontból induló körkörösen növekvő évgyűrűk sora kap hangsúlyt. Az eredeti forma központi mag köré igazítása, a „szoborként” való kiemelés egyértelműen a Nap ideáját testesíti meg. A látvány mögötti jelentés felismeréséhez még rásegít Révi azzal, hogy meghagyott néhány érdes, sugarakat idéző háncsfoszlányt a Nap-körének felső szélénél.
A Napot, uralkodó Istenségként Kultikus járművek szállítják, sima hajóformájú égei, vagy díszes árkádiai kerekes kocsikon. De Ő kíséri a Testamentum, a Conditorium kerekes koporsóit is, és vezeti a kétkerekű Bigát. Önálló létezőként hegycsúcsokon, építmények tetején látjuk, mindennapi műveleteivel Ceresként szántja, termékenyíti földünket, elhozva ez által az égi tudást.
Nagy Dénes képeit akrillal, vászonra festi. Technikája nagyvonalú, nem részletez. Sokszor csak egy-egy ecsethúzással jelöli a fák törzseit, árnyékait, összefogott foltokkal a lombozatot, miközben laza, széles pászmákban felkent egymás mellé, egymásra tett erős lokálszínekkel tölti ki a kompozíció többi részét. Leginkább példázza ezt Napüdvözlet képe.
De megmutatja néhány „építményén”, tégla alapra festett freskó, szekkó kísérleteit is. Ezzel a technikával készült a Tárhely keresztes toronysisakkal ellátott kukoricagóréja, az Őrtorony galambdúca. A több ezer éves technika a konkrét tematikától elindít az időben tágabbi jelentések felé.
Nagy Dénesnél is központi tényező a Nap, a Fény. Áthatja képeit akár tájba foglalja azokat, áttüzel fákon, mint Oszlopok II. vásznán, hevíti házait, izzítja szimbolikus Szent hegyét, az életadó víz mellett princípiumként világlik Újrakezdés kompozícióján.
Révi egyként szereti a fát, követ. Minden művéhez úgy választja a megfelelő anyagot, technikát, hogy ha a gondolat igényli, alig hozzányúlva, szinte érintetlenül hagyja meg az eredeti állagát. Így kerül egy talált bazaltdarabra a Napkorong, például a Meru csúcsára, vagy két épp leháncsolt fatörzs darabra a Feljövő és Lemenő nap gondolati kompozícióiként a Nyugvó nap – Zenit munkája.
Legújabb szobrainak egyike a diófa Solium. A szakrális uralom jelképe, szimbóluma, a Napkorong. De a kompozíció kereszt formájával kapcsolódik hozzá a keresztény hitvallás is. Elől az üres Trón. Betöltheted egy magad választotta felsőbb hatalommal, Istenséggel, Istennel, de hagyhatod üresen is.
Tisztelt Hölgyek és Urak, Kedves Vendégeink!
Mai kiállításunk ismertetését valahogy úgy kezdtem, hogy létezésünk értelmét, a Honnan – Hová vezető utunkat, a mi van Odaát és legfőképp az Átjutásunkat érintő gyötrő kérdéseinkre próbál választ adni jelen kiállításunk két művésze. Időben és térben távoli ókori kultuszok, vallások példáinak megidézésével.
Az időszámításunk előtti szakralitás hasonlóan a későbbi keresztény vallásokhoz az élőlények gyilkolását, a mások birtokának eltulajdonítását, a helytelen nemi életet tiltó, a jótetteket preferáló törvényei az együttélést szabályozták, betartásuk a túlvilági megnyugvás, béke zálogát hordozta.
Az egyik adaptált választ Révi Norbert néhány éve, bronz lemezből készült Piétája ajánlja. Az Imago Hominis, a halott fiát ölében tartó Anya. A felsőteste oldalába bevert két vasszöggel felidézve számunkra a kereszthalált, a fiát elveszítő Anya. a Mater dolorosa fájdalmát. De az áldozat misztériumában rejlő szakrális ígéretet is. „Mert úgy szerette Isten e világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.”
Kedves Barátaink!
Talán az Üzenet számunkra: a Szeretet. Ami nemcsak egy ismeretlen túlvilág ígéretének megnyugtató normatívája lehet, de ebben az itt és most, hétköznapjainkban megélt világunkat is könnyebbé, elviselhetőbbé teheti.
