10/09/2026
Elődeink "thermo kulacsa" - az aratókorsó, vagy csörgő korsó
Mai felgyorsult világunk mindennapi rohanásában ez idei, aszály sújtotta időszak kapcsán nagyon sokan ráébredtek arra, hogy bizony, az egyik legnagyobb kincsünk a víz. Az őszi időszak az aratás és a szüret időszaka, tekintsünk egy kicsit vissza az időben egy jellegzetes használati tárgy segítségével.
A múlt században, amikor nem volt még a háztartásokban vezetékes víz, a fazekasműhelyekből kikerülve egy egészen egyszerű, de használatát tekintve nagyszerű tárgy szolgálta az ivóvíz szállítását a háztartásokba, a földeken történő munkához, illetve a rideg állattartás kapcsán. Ez nem volt más, mint a mázatlan vizeskorsó. Tájegységenként más és más nevekkel illették: korsó, aratókorsó, vászonkorsó, határi korsó, csörgő korsó, zörgős korsó, rostélyos korsó, csecses korsó, bugyigakorsó stb. stb.
Mitől volt különleges? Miért volt környezetkímélőbb és egészségesebb, mint a mai világ modern műanyag "thermo" kulacsai?
A mázatlan kiégetett terrakotta anyag a beletöltött hideg vizet magába szívta, majd a külső felületéről történő párolgás miatt (emlékezzünk iskolai tanulmányainkra: a párolgás hőelvonással jár) hűtötte és hidegen tartotta a benne lévő vizet. A korsó szájába a fazekasmester egy kerámia szűrőt (rostélyt) épített be, ez akadályozta meg a különféle szennyeződések bejutását a víz betöltésekor. Inni azonban nem a korsó szájából ittak, hanem a fülén lévő "csecsből". Mázazva csak az edény szája, a csecs, esetenként a mártásos mázazási technika miatt a füle volt. A korsót iváskor nem érintették a szájukhoz, csak csorgatták a vizet belőle, így többen is tudtak egy korsóból inni. A készítéskor a mester a korsóba kis kerámiagolyókat is tett, ezek a korsó rázásakor csörögtek (innen a csörgő korsó elnevezés), és a fal belső oldaláról ledörzsölték a lerakódó vízkövet, így tisztítva azt. A korsók szája a Dunántúlon és Erdélyben kerek, az Alföldön pedig összenyomott.
A magyar fazekasmesterség ezen jellegzetes termékét (többek közt pl. a csákvári, mezőtúri, jáki, szekszárdi, tüskevári fazekasműhelyek munkái) a szigethalmi Helytörténeti Gyűjteményben magán-, és közgyűjteményi darabok segítségével mutatjuk be.
Nagy Tamás gyűjteményvezető