Dr. Jablonkay István Helytörténeti Gyűjtemény

Dr. Jablonkay István Helytörténeti Gyűjtemény A gyűjtemény Solymár kultúráját, néprajzi és régészeti örökségét mutatja be Örömmel üdvözöljük kedves Látogatónkat a Helytörténeti Gyűjteményben, Solymáron! sz.

A Pilis és a Budai hegység által határolt területen fekvő Solymár környéke mindig vonzó volt szép környezete miatt. Lakói ma is szeretnek itt élni-, büszkén vallják solymárinak magukat. A Helytörténeti Gyűjtemény 1972-ben műemléki védettségű klasszicista épületben nyílt meg. Alapítójáról, Dr. Jablonkay István tanár úrról nevezték el , aki 28 éven át odaadó lelkesedéssel, szakértelemmel vezet

te. Községünk vélhetőleg a királyi vadászatokhoz sólymokat idomító szolganépekről kapta nevét. Első írásos említése 1266-ból, egy birtokadományozási oklevélen látható, ekkor még „SOLOMAR”- ként megnevezve falunkat. A gyűjtemény első szobája a régészeti emlékeket tárja a látogató elé a solymári ásatások leleteinek, fényképeinek bemutatásával. A bronzkorból származó, egykor használt cserepek, őrlőkő, sütőlap, agancskapa az itt élők egyszerű életét tükrözik. A rómaiak idejéből, a II. tájékáról származnak a kerámiák, fibulák, a határból kiszántott szobortöredékek, kapudísz, sírkövek. A rómaiakat követő avarok kiemelkedő szépségű itt talált értéke egy ezüst filigrán megmunkálású fülbevaló. Valamennyi míves ezüst ékszert fényképen mutatjuk be. A közel 200 évig fennállt várat az 1380-as években Lackfy István nádor építt***e. Birtokosai többször bővítették, átépíttették. Elsősorban solymászatra, vadászkastélyként, birtokközpontként használták, és az Óbuda felé vezető utat ellenőrizte. Valószínű, hogy a törökök 1580 körül felégették. Felkutatását Dr. Valkó Arisztid kezdte meg az 1930-as években. Pályázati úton sikerült a későbbi évtizedekben a romokat konzerválni a falakat megemelni. Érdemes ide kisétálni, nagyon szép innen a környék panorámája is. Az első szoba középkori tárlójában a várból származó középkori vaseszközök, nyíhegyek, sarkantyúk, láncdarabok, kályhacsempe-töredékek, és a vár dombormakettje, valamint színes grafikája láthatók. A 2. szoba a solymári sváb népviseletet, eszközöket, használati tárgyakat, továbbá fotókon a megőrzött egykori szokásokat mutatja be. Úgy is mondhatjuk, a solymáriak életútja a bölcsőtől a koporsóig. A népszokások ma is élnek, közülük a, a húsvéti locsolás, a májusfa-állítás, a többnapos solymári búcsú rendezvénye, és a múzeum elől induló szüreti felvonulás, valamint a Katalin bál az ismertebbek. A 3. szoba az egykor Solymáron működő Venczel család igen közkedvelt szatócsboltja. A 4. szobában az egykor itt élt és dolgozó gyógyszerészek fényképeivel a közel 70 évig itt használt gyógyszertári berendezés látható. A szín és a kőtár, valamint időszaki kiállítások színesítik a kiállítást. Várjuk Önt látogatóink sorába Solymárra! Die Dr. István Jablonkay Solymarer Sammlung


Im 1972 gegründete Sammlung, ist eine solche Sammlung, die sich mit der Geschichte, Archäologie und Ethnographie unseres Dorfes beschäftigt. Seinen Namen bekam sie von ihrem ersten Leiter, der 28 Jahre lang die Sammlung organiesierte, ihre Ausstellung veranstaltete und ihr Material mit hingebungsvoller Begeisterung vergrösserte. Der erste Ausstellungsraum des Gebäudes zeigt die geschichtlichen, archäologischen Befunde Solymárs zwischen der Bronzezeit und dem Mittelalter. Die erste Vitrine bewahrt aus der mittleren Periode der Bronzezeit, von der Erinnerungen der „Vatyaer”(vatyai) Kultur, in den Grabungen freigelegte Keramiken. Die Römer besetzten im 11-10 vor Christus Transdanubien und schlossen es als Pannonien zu ihrem Reich an. Diese Siedlung, in der die Kelten und auch die Römer im I-II-en Jh. zusammen lebten, entstand auf dem Platz von Solymar in der Nähe von Aqincum. In der zweiten Vitrine sind einige Geschirrfragmente und restaurierte Stücke der Freilegung des Friedhofes aus der Römerzeit zu sehen später siedelten sich Avaren an; nach der Freilegung ihres Friedhofes fand man künstlerische Goldschmiedarbeiten, die heute im Ungarischen National Museum sind, bei uns kann man ihre Fotos sehen. Solymar wird zuerst im Jahre 1266, in einer Gutschenkungurkunde erwehnt. Die Solymarer waren Jäger, die zum königlichen Hof gehörten und sich mit der Dressierung der Falken beschäftigten. Bis zur Eroberung, auf dem, von Ungarn bewohnten Gebiet, in Solymar liess der Palatin, Istvan Laczkfy um 1360-70 eine Burg bauen. Ihre Besitzer waren Könige, Königinnen und Grosswürdenträger. Alle jagten gern in unserer Gegend. Ihr bekanntester Besitzer war König Matthias, der auch sehr gern hier verweilte. Die dritte Vitrine enthält aus der mittelalterlichen Burg stammende Befunde. Die Türken verwüsteten im J. 1560-1570 die Burg, das Gebiet wurde mehr als für 100 Jahre unbewohnbar. Die Freilegung der Burg begann Dr. Arisztid Valkó in 1930 Jahren. Seither wurden auf mehreren Gebieten Grabungen durchgeführt, auch mit den Rekonstruktionarbeiten der Wandreste hat man begonnen. Nach der Eroberung, Anfang des 18-en Jhs. waren die ersten Ansiedler die Raizen, bald kamen aus dem Schwarzwald und aus Fulda die Deutschsprachigen. Die Interessente können die Bräuche, Feste, Trachte und Gewohnheiten der deutschsprachigen Bevölkerung im zweiten Saal des Museums kennenlernen. Man kann den Lebensweg von der Geburt bis zum Tod folgen. Die Gegenstände, Werkzeuge und Fotos zeigen die wertvolle Kultur der hier Lebenden. Im dritten Ausstellungsraum kann man den Krämerladen der Familie Vermes sehen, der in der ersten Hälfte des 20-en Jhs in Solymar wirkte. Im letzten Raum des Hauptgebäudes ist die alte Solymarer sezessionistische Apotheke zu sehen. Die Ausstellung stellt das Leben und auch die Tatigkeit der einst hier gearbeiteten Apotheker dar. Auf dem Hof stehen die Grabsteine der Raizen und Deutschen, die nach der Eroberung kamen. Im Schupfen sind die landwirtschaftlichen Maschinen und Gebrauchsgegenstände der Gemeinde ausgestellt. Im neuen Lapidarium kann der Besucher in den Feldern gefundene Steine aus der Römerzeit und die Steinreste der Burg sehen. Für die Erneuerung der Sammlung hat die Solymarer Selbstverwaltung an der Museumunterstützenden Bewerbung in der Gemeinde Kategorie im J. 2003 den ersten Preis des Landes gewonnen. Wir erwaren Sie, liebe zukünftige Besucher, in unsere Sammlung, fühlen sie sich in unserem freundlichen Dorf wohl, wo neben dem reichen kulturellen Leben auch die Gastronomie und die Spezialitäten dazu genehmigen, dass Sie über unsere Gemeinde einen guten Eindruck bekommen. Dr Jablonkay István
Local History Collection
Solymár


The Local History Collection was set up in 1972. It is a collection of the history, archeology and etnography of our village. The Collection got its name from its first leader who organized, arranged the exhibitions, and enriched the material with devoted care. The first room showes the historical-archeological finds of our village from the Bronze Age until the Middle Ages. On the first display we can see ceramics from the middle period of the Bronze Age. They belong to the vatyai culture and were found in the local excavation. The Romans occupied Transdanubia in 11-10 B.C., and this area was annexed to the Roman Empire as Pannónia. A settlement developed near Aquincum – Solymár is situated here now- where there lived Celtic, Eravisc and Roman inhabitants together. On he second display we can find dishparts, restored items found during the excavation in he Roman cementery. Later the folk Avar settled in our neighbourhood. We can see the artistic goldsmith works , silver mountings, earrings, which were found in their cementery, in the Hungarian National Museum, but we can see the photos of them here. Solymár was first mentioned in a certificate about a land-grant in 1266. Falconers were hunters belonging to the royal court. They trained falcons to hunt and kill other animals for sport. This area was settled by Hungarians until the Turkish occupation. The castle was built by palatine Lackfy István between 1360 – 70. It belonged to kings, queens, high office holders. They all liked hunting in the neighbourhood. The most famous owner of the castle was King Mátyás, who also liked staying in he castle. The third archeological display contains finds found in the medieval castle. The Turkish burnt down the castle around 1560-70. The settlement became uninhabited. Dr Valkó Arisztid started to dig up the castle in the 1930-ies. Since then there were excavations several times and the reconstruction of the wall remains were started too. The first settlers after the Turkish occupation were the Serbians in the beginning of the 18. century. Soon arrived German settlers from the area of Schwarzwald and Fulda. Visitors are introduced to the traditions, feasts, costume, customs of the German inhabitants in the second room. We can follow the whole life from the cradle to the grave. All objects, tools, photos speak about the people’s life, about their worthy culture. In the third room there is an old grocery. It belonged to the Vermes family. They worked here in the first half of this century. In the last room of the main building we can find an old secessionist chemist’s. The exhibition showes the chemist’s life, his activity. In the yard there are headstones of Serbian and German settlers. In the shed we can see agricultural machinery, like cart, wine-press, sowing- machine, harness, plough, tresher. Among the stonework finds we can see stones from the Roman Age found in the fields of the village and stones of the castle. The Local Government of Solymár achieved first place in the village category in the Museum-supporting Competition. Dear Visitors, we are looking forward to seeing you in our village. Have a good time with us, enjoy the natural beauty of Solymár. We offer you rich cultural programs, so we do hope that you will leave Solymár with pleasant memories. Jablonkay Mária
The text was translated by Mangyák Gézáné

Vizet! – Vízgazdálkodás régen, Solymáron Égető probléma lett a vízkérdés. Meglepő, de a szójáték mindig, minden korban a...
05/08/2026

Vizet! – Vízgazdálkodás régen, Solymáron

Égető probléma lett a vízkérdés. Meglepő, de a szójáték mindig, minden korban aktuális kérdésnek számított, még ha nem is kapott annyira látványos hangsúlyt, mint manapság. Cikkünkben Solymár vízzel való kapcsolatát elevenítjük fel, de nem pusztán retrospektív gondolatként, hanem okulásul, figyelemfelhívásként, a kollektív felelősségvállalás fontosságának szokványos kiáltványaként.

A teljes cikket itt olvashatják: https://apaczai.com/2026/08/05/vizet-vizgazdalkodas-regen-solymaron/

05/08/2026
Csodák márpedig léteznek? – A solymári mirákulumokról A búcsú hagyományát ma sokan a középkori búcsúcédulákkal való viss...
03/08/2026

Csodák márpedig léteznek? – A solymári mirákulumokról

A búcsú hagyományát ma sokan a középkori búcsúcédulákkal való visszaélések miatt fogadják idegenkedve. Ez még érthető, de azzal már nehezebben tudunk mit kezdeni, ha bizonyított csodákról és hitelesített természetfeletti gyógyulásokról esik szó. Zavarbaejtő jelenség, hiszen ezek a feljegyzések éppen a bizonyíthatatlant bizonyítják. Solymáron összesen 12 esetről szól a fáma, amelyeket az egyház képviselői egy püspöki látogatás (Visitatio Canonica) során, vagy egy levélváltás kapcsán jegyeztek fel, ám ennél jóval több lehetett. Településünk cirka 220 éven át híres csodajáró helynek számított, és az itteni csodálatos eseteket is egyházi szokás szerint dokumentálták, feljegyezték. Szakszóval mirákulumos könyveknek hívják az ilyen gyűjteményeket. Nekünk azonban (már) nincs. Hová lett a solymáriak mirákulumos könyve?

A teljes cikket itt olvashatják: https://apaczai.com/2026/08/03/csodak-marpedig-leteznek-a-solymari-mirakulumokrol/

Remek hírünk van! 🙂 Augusztus 29-én megrendezésre kerül a nyár elején elhalasztott IV. Ludi Solmarenses - Ókori solymári...
24/07/2026

Remek hírünk van! 🙂 Augusztus 29-én megrendezésre kerül a nyár elején elhalasztott IV. Ludi Solmarenses - Ókori solymári játékok! ⚔🗡🏹🪔 Írjátok be a naptárba, illetve jelezzetek vissza a kommentben található eseményre, és találkozzunk augusztus végén a vár alatti tisztáson! 🌿

150 éve hunyt el Fényes Elek, a honismereti szemlélet hazai megteremtője„Solmár, német falu, Pest-Pilis vármegyében, Vör...
24/07/2026

150 éve hunyt el Fényes Elek, a honismereti szemlélet hazai megteremtője

„Solmár, német falu, Pest-Pilis vármegyében, Vörösvártól balra 1/2 órányira. 1250 katholikus lakos, parochia templommal. Hegyes völgyes vidéke igen regényes, s Oláh Miklós szerint Corvin Mátyás vadaskertje idáig terjedt. Határa inkább buzát, burgonyát és sok káposztát terem. Erdeje hegyeken van, mellyekben tüzkő-erek fedezt***ek fel. Hajdan vára is volt. Birja a Majthényi nemzetség.”

Magyarország geographiai szótára Fényes Elek tollából, melyben a fenti leírást olvashatjuk településünkről, 1851-ben jelent meg négy kötetben. Fényes Elek földrajztudóst leginkább a magyar statisztikai szolgálat kiemelkedő előfutáraként szokták emlegetni, a helytörténeti kutatások szempontjából azonban azért is különösen jelentős, mert őt tekinthetjük a honismereti szemlélet és munkálkodás hazai megteremtőjének.

Fényes Elek 1807. július 7-én született a Bihar megyei Csokalyon. A Debreceni Református Kollégiumban végzett tanulmányok után 1822-től Nagyváradon bölcseletet, 1824-től 1826-ig pedig a pozsonyi akadémián jogot tanult. Ügyvédi vizsgáját két év gyakorlat után 1828-ban t***e le. Ezt követően többször vett részt helyettesítő követként a rendi országgyűléseken. Ezeken az alkalmakon szembesült azzal, hogy az országgyűlési követek, akiknek az ország politikai ügyeit kellene legjobb tudásuk szerint intézni, szinte alig ismerik saját hazájukat, annak földrajzi, népességi, mezőgazdasági és kereskedelmi viszonyait. Ez inspirálta az ekkor még csak a 20-as éveiben (!) járó Fényes Eleket arra, hogy első nagyszabású országismertető művét megírja. Az 1836 és 1840 között megjelent Magyar országnak ‘s a’ hozzá kapcsolt tartományoknak mostani állapotja statistikai és geographiai tekintetben címet viselő mű akadémiai levelező tagságot, és különféle díjakat hozott a számára. Ezt követően 3 kötetben megjelent***e Magyarország statisztikáját, majd következett a már említett Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város falu és puszta betürenben körülményesen leiratik című munkája, mely máig alapmű a helytörténettel, helyismerettel, településtörténettel foglalkozók számára.

Bár a fent említett munkákban a kisebb településekről általában csak néhány soros leírás található, ezek az adatok is rendkívül értékesek a helytörténeti kutatók számára. Ha pedig azt is hozzávesszük, mi mindent tudhatunk meg a környező települések korabeli állapotáról, egészen összetett képet kaphatunk egy-egy vidékről.

Solymár környékén körülnézve megtudhatjuk például, hogy a szomszédos Vörösvár már a 19. század közepén is nagyobb település volt 1668 katolikus, 2 református és 310 zsidó lakossal. Volt itt katolikus parókia, zsinagóga és szentegyház (azaz protestáns egyház), emellett postahivatal és egy szép emeletes vendégfogadó is. Szántóföldjein leginkább rozs, kukorica és zab termett, szőlőhegye, erdeje bőséges volt. Emellett „lakosai gyors lovakat tartanak s paraszt posta név alatt eléggé ismeretesek.” Két másik szomszédunk viszont jóval jelentéktelenebb volt ekkor: Szentivánt 580 katolikus lakos lakta, homokos határa főleg rozsot, dohányt, burgonyát termett, szőlőhegye viszont kevés volt. A Budával szomszédos Hidegkút pedig 1016 katolikus lakost számlált, hegyes völgyes határában pedig főleg rozs és bor termett.

Fényes Elek 150 évvel ezelőtt, 1876 július 2-án hunyt el Újpesten. Műveinek többsége azonban ma is aktívan szolgálja a honismeret és a statisztika iránt érdeklődő kutatókat és a nagyközönséget egyaránt.

Magyar Ferenc – egy országos hírű újságíró Solymár szolgálatában Településünk kultúrája szempontjából meghatározó személ...
22/07/2026

Magyar Ferenc – egy országos hírű újságíró Solymár szolgálatában

Településünk kultúrája szempontjából meghatározó személyiség volt Magyar Ferenc (1916-2000), akiről ezen sorokkal most azért emlékezünk meg, mert idén volt születésének 110. évfordulója és éppen a millennium évének nyarán (júliusban) hunyt el. Magyar Ferencre sokan, mint az országosan ismert Új Ember című folyóirat felelős szerkesztőjére, Aranytollal és Stephanus-díjjal kitüntetett újságíróra emlékeznek, aki a pártállami idők katolikus egyházi sajtójának talán legismertebb és egyik legnépszerűbb újságírója volt. Ezen túlmenően azonban – mi solymáriak – büszkék vagyunk rá azért is, mert szerkesztői munkája mellett aktívan részt vett a helyi közösség kulturális életének alakításában is.

A teljes cikket itt olvashatják: https://apaczai.com/2026/07/21/magyar-ferenc-egy-orszagos-hiru-ujsagiro-solymar-szolgalataban/

Múzeumlátogatás a kanapéról – Kiskapu a BalatonraHa nyár, akkor irány a Balaton! Legalább is így volt ez hosszú évtizede...
21/07/2026

Múzeumlátogatás a kanapéról – Kiskapu a Balatonra

Ha nyár, akkor irány a Balaton! Legalább is így volt ez hosszú évtizedekig a magyar családok többségénél. És talán sokaknál ma is fontos eleme a nyári vakációnak egy hosszabb-rövidebb balatoni nyaralás, vagy legalább egy kiadós strandolás. Rendhagyó nyári ajánlónkban egy olyan különleges online „tárlatra” szeretnénk felhívni a figyelmet, ami ehhez a balatoni életérzéshez, a magyar tengernél töltött nyarak világához kapcsolódik.

2024 nyarán a veszprémi Laczkó Dezső Múzeum Kiskapu a Balatonra - Magánnyaralók világa az 1960-70-es években címmel nyitott egy időszaki kiállítást. Az ehhez kapcsolódó, virtuálisan böngészhető tárlat azonban ebben az esetben nem a kiállítás online térbe átültetett mása. Egy korábban az EKF Veszprém-Balaton 2023 csapatával indított és működtetett projekt, a Formákon túl befogadásával a Kiskapu a Balatonra elnevezésű online kiállítás, mely valójában a korábbi időszaki tárlat egy konkrét tárgycsoportjának adatbázisa, a Laczkó Dezső Múzeum felületeire költözött.

Az interaktív adatbázis olyan tárgyakat állít központba, amelyek mellett a hétköznapokban gyakran elmegyünk. Szó szerint. Megfigyelni azonban ritkán szoktuk őket. Pedig bizonyos tárgyak képesek egész életvilágok megidézésére. Így van ez a balatoni nyaralókerítések és -kapuk esetében is. Játékos, ötletes formáikkal, egyedi színvilágukkal a felhőtlen, vidám nyarakat juttatják eszünkbe. Ám ennél többről is mesélnek. Ha mögéjük nézünk, a hatvanas–hetvenes évek társadalmi miliője is felvillanhat a szemünk előtt, amelyben ezek a tárgyak megszülettek.

A korszakban létrejött nyaralótelepek, különféle vállalatok által birtokolt Balaton-parti üdülők hangulatához az egyes parcellákat elválasztó kerítések éppúgy hozzátartoznak, mint a lapostetős nyaralóépületek, a csíkos kempingszékek, vagy a falnak támasztott kempingbiciklik. Ezek a kapuk és kerítések azonban szinte sosem eltakarni akarnak, nem az elzárkózás, a bezárkózás szimbólumai. Inkább jelképesek, geometrikus, vagy légies vonalaik mögé igenis be lehet látni. És nem csak fizikai, hanem átvitt értelemben is: mesélhetnek a helyiek és a nyaralni érkezők szövevényes kapcsolatrendszeréről, de megmutatják az együttműködés olyan gyakorlati csatornáit is, mint amilyen a korszak egyik fontos megélhetési stratégiája – a gyári munkások „fusizása” volt.

Az interaktív adatbázist böngészve megnézhetjük, hogy az általunk ismert, kedvelt településeken milyen különleges kapuk, kerítések találhatók. A képeken nem csak a klasszikusnak számító hal, vitorlás, nap, nádas és ezek különféle variánsai bukkannak fel a jelzésszerűtől a szinte életszerűig, hanem akár komplett Balaton parti életképeket ábrázoló kerítéseket, kapukat, ablakrácsokat is találhatunk. Sőt, mi magunk is részt vehetünk a gyűjtésben. A múzeum folyamatosan várja a „kerítésvadászok” fotóit, arra biztat, hogy járjunk nyitott szemmel a Balatonnál és osszuk meg kedvenc kerítéseinket, építsük tovább együtt az adatbázist. A képeket a [email protected] email címre várják.

Az online tárlat megtekintése, böngészése pedig nem csak a Balatoni nyarakat idézi fel. Azt is elősegítheti, hogy saját, megszokott környezetünkben, mindennapi útvonalainkon is nyitottabb szemmel járunk, a hétköznapokban is vegyük észre az izgalmasat, a különlegeset, a szépet.

Az interaktív adatbázis az alábbi linken érhető el: https://www.ldm.hu/hu/formakon-tul

Több mint emlékmű? – 10 éves a születés parkja SolymáronA köztéri emlékművek gyakran hálátlan szerepet töltenek be. Néme...
21/07/2026

Több mint emlékmű? – 10 éves a születés parkja Solymáron

A köztéri emlékművek gyakran hálátlan szerepet töltenek be. Némelyikük súlyos ideológiai terheltséggel bír, manapság pedig sokszor a múlt traumáinak mementóiként tekintenek rájuk. Sorsuk, hogy figyelmeztessenek, intsenek, üzenjenek. Éppen ebből fakad vegyes megítélésük: olykor szeretjük, olykor megvetjük őket. Mindezek ellenére a tereken látható emlékművek – időtállóságuk miatt – kétségtelenül az identitás megőrzésének és egy közösség egészséges működésének egyik leghatékonyabb eszközei.

A teljes cikket itt olvashatják: https://apaczai.com/.../tobb-mint-emlekmu-10-eves-a.../

Bár tudtuk, hogy a múzeumépület belső terei – a 2022-ben felújított első szoba kivételével – legutóbb csaknem 25 (!) évv...
11/07/2026

Bár tudtuk, hogy a múzeumépület belső terei – a 2022-ben felújított első szoba kivételével – legutóbb csaknem 25 (!) évvel ezelőtt estek át felújításon és festésen, a középső szoba teljes kiürítése után vált csak igazán látványossá, miért is van égető szükség az újabb tisztasági meszelésre. Szerencsére Solymáron még találni olyan szakembert, aki hagyományos meszelést is vállal, így a szoba a műemlékvédelmi előírásoknak megfelelően újulhatott meg. Nem kis munkával, hiszen számos kisebb-nagyobb repedést kellett bejavítani, egyes, erősen elkoszolódott falfelületeket pedig háromszor is át kellett festeni, hogy valóban fehérek legyenek. Az előtte-utána képek azonban magukért beszélnek!

A hónap műtárgya – júliusFeliratos falvédő„Édes Jézus légy vendégünk, Álld meg amit adtál nékünk” – ezt a feliratot olva...
09/07/2026

A hónap műtárgya – július

Feliratos falvédő

„Édes Jézus légy vendégünk, Álld meg amit adtál nékünk” – ezt a feliratot olvashatjuk egy fehér vászonból készült, téglalap alakú konyhai falvédőn. A kék alapon fehér virágos szalaggal szegett textilen a felirat mellett kék cérnával hímezve a töviskoronával megkoszorúzott, égő szívére mutató Jézus alakja, két oldalán pedig liliomok láthatók. A falvédő jobb alsó sarkában tollal írva a készítő, Pillmann Róza neve és az 1935-ös évszám olvasható.

A hímzett falvédők a 20. századi otthonok meghatározó berendezési elemei voltak. Többnyire a konyhában kaptak helyet, de olykor a szobákban is előfordultak. Megjelenésüket az t***e lehetővé, hogy a 19 század végére a legtöbb vidéken a zárt tüzelésű, kéménnyel ellátott tűzhelyek háttérbe szorították az addig általánosnak számító szabadkéményes konyhát, ahol még szabadon terjengett a füst. Ezzel a tiszta fehérre meszelt konyhai fal alkalmassá vált különféle díszek kihelyezésére is. A konyhában leggyakrabban a falhoz tolt asztal mögé/fölé kerülő falvédők olcsóak és könnyen tisztíthatóak voltak, így nem csak faliképként szolgáltak, hanem valóban meg is védték a falat a különféle konyhai szennyeződésektől.

A fehér vászonra piros vagy kék, ritkábban zöld, vagy színes fonallal kivarrt ábrázolásokon főleg szerelmespárok, házastársak, szorgos háziasszonyok, virágok láthatók dalidézetekkel, verses felirattokkal, vagy épp életbölcsességekkel, jótanácsokkal kísérve. Ezek a feliratok és ábrázolások a korszak közvéleményéről is vallanak, bemutatják a hagyományosnak tartott családi szerepeket, sorsfordulókat, a társadalom elvárásainak megfelelő viselkedéseket. Az idilli képek többsége azonban kis- vagy jómódú polgári, néhány pedig kifejezetten nagypolgári környezetet ábrázol, vagyis inkább a vágyvilágot vetítik ki a paraszti konyhák és szobák falára, mintsem a valóságot. A falvédő kultúra felvirágzása a 20. század első felében a kutatók szerint valójában a női öntudatosulás első, széles körű társadalmi megnyilvánulása is volt.

Pillmann Róza falvédője az ábrázolás tekintetében nem egy átlagos darab, hiszen a szakrális témájú hímzések - bár megjelentek a falvédőkön – kevésbé voltak gyakoriak. A mélyen katolikus vallású településeken azonban, amilyen Solymár is volt, a népi vallásosságnak ezzel a formájával is találkozhatunk.

Érdekes, hogy bár a falvédők az 1870-es években német nyelvterületen jelentek meg, s hazánkban is német hatásra terjedtek el, a solymári svábokhoz valószínűleg már magyar közvetítéssel jutott el ez a divat. Bár a gyűjteményünkben is találhatók olyan falvédők, amelyeknek felirata német, illetve sváb nyelvű, a solymári feliratos falvédőkön többségén magyar nyelvű szövegek szerepelnek. Ennek termesztésen az is az oka, hogy az otthon száröltéssel kihímzett falvédőket a háziasszonyok gyakran előnyomott mintákkal vásárolták meg a piacokon, vásárokon, esetleg kézimunka boltokban. Ezek a nyomatok pedig nyilvánvalóan magyar feliratokkal készültek. A hímzett fali lakásdíszeket egyébként Soymáron Wandtuch néven, vagy a magyar megnevezéssel falvédőként emlegették.

Cím

Templom Tér 2
Solymár
2083

Nyitvatartási idő

Szerda 14:00 - 18:00
Csütörtök 12:00 - 16:00
Szombat 09:00 - 14:00

Telefonszám

+36706377499

Értesítések

Ha szeretnél elsőként tudomást szerezni Dr. Jablonkay István Helytörténeti Gyűjtemény új bejegyzéseiről és akcióiról, kérjük, engedélyezd, hogy e-mailen keresztül értesítsünk. E-mail címed máshol nem kerül felhasználásra, valamint bármikor leiratkozhatsz levelezési listánkról.

A Vállalkozás Elérése

Üzenet küldése Dr. Jablonkay István Helytörténeti Gyűjtemény számára:

Parancsikonok

Megosztás