Pilisszántói Helytörténeti Gyűjtemény és Kiállítóhely

Pilisszántói Helytörténeti Gyűjtemény és Kiállítóhely A Pilisszántói Helytörténeti Gyűjtemény régészeti, néprajzi, történeti, agrártörténeti, ipar- és technikatörténeti gyűjtőkörrel rendelkező muzeális intézmény.

Az Orosdy-kastély úrnője volt Orosdyné Herzog Margit, azon kevés nő egyike, akiből parlamenti képviselő lett Magyarorszá...
07/08/2026

Az Orosdy-kastély úrnője volt Orosdyné Herzog Margit, azon kevés nő egyike, akiből parlamenti képviselő lett Magyarországon az 1930-as években. Ajánljuk mindenkinek a következő írást!
Engelberth István:Orosdy-saga. Báró Bői-Orosdy Fülöpné élete.

A pilisszántói kálváriaA kálvária (Calvaria) latin eredetű kifejezés, a latin calva ’koponya’ szóból ered, és az arámi e...
03/08/2026

A pilisszántói kálvária
A kálvária (Calvaria) latin eredetű kifejezés, a latin calva ’koponya’ szóból ered, és az arámi eredetű Golgota fordítása, ami annyit jelent: ’a koponyák helye’. A Golgota hegy Jeruzsálemtől északra található, Jézus korában itt történtek a kivégzések, keresztrefeszítések. A keresztek függőleges szára a földbe ásva állt, ezekre húzták fel a vízszintes szárra szegezett elítélteket. A hagyomány szerint az első ember, Ádám sírja is ezen a helyen volt, és Jézus vére a keresztről Ádámra hullott. Ezért ábrázolnak a keresztfa tövében koponyát: a bűnbeesés és a megváltás összefüggését szimbolizálja. Kálváriának nevezzük magát a keresztutat is, azaz Jézus Krisztus szenvedésének útját Poncius Pilátus házától a megfeszítés helyéig, melynek mentén állomások, stációk találhatók. Ezek korábban változó számát a 18. században rögzítették a ferences gyakorlat alapján 14-re. A középkori keresztény zarándokok amíg lehetett, a Szentföldre mentek, és ott járták végig az eredeti útvonalat, ez azonban az iszlám hódítás után ellehetetlenült. A kálváriák a 16. századtól, az ellenreformáció korától kezdtek szélesebb körben elterjedni, majd a 18. században a szerzetesrendek is szorgalmazták az építésüket. A Kálvária-hegy egy természetes vagy mesterséges kialakítású magaslat, melyen a stációkat képoszlopok, kápolnák jelölik, utolsó állomása pedig három kereszt, középen Krisztus, két oldalán pedig a két lator alakjával. Ezt kiegészíthetik még például a kereszt alatt Szűz Mária, Szent János, Mária Magdolna ábrázolásával. Egyes helyszíneken még ennél is részletesebben jelenítették meg Jézus szenvedésének helyszínét, és úgynevezett szent tájat alakítottak ki. Ilyen található például Lengyelországban, a Kalwaria Zebrzydowska nevű kegyhelyen, melyet a pilisszántóiak is szívesen látogattak, vagy a mai Szlovákiában, Szepeskáptalan (Spišská Kapitula) mellett.
De mit tudunk a falu kálváriájáról?
A jelenlegi kálvária a falu szélén, hegyek által határolt medencében, egy szabályos négyszög alakú dombon fekszik: a kápolna épülete az egykor Aquincumot Brigetióval összekötő római hadiút mentén álló, régészeti feltárások során azonosított, 370-es években épült római őrtorony romjain helyezkedik el. (Erről részletesebben a régészet napja alkalmából írtunk.) A dombot rakott kőkerítés és nagy fák övezik. Az 1869-es canonica visitatio (egyházlátogatási jegyzőkönyv) szerint 1856-ban a hívek adományaiból építették meg a 14 stációt és Krisztus sírját kőből, és Lattyák János kerületi esperes áldotta meg azt. A kápolnát 1903-ban említik először, amikor Konop János plébános levelében kéri a kápolna tornyában elhelyezett, a Szent Kereszt tiszteletére elnevezett kis harang felszentelését, ami meg is történt abban az esztendőben. Ez a harang azóta a halottasház tornyába került. A kápolna épülete keletelt, félig földbe ásott, boltíves, oltára Jézus sírjával feltehetően az őrtorony nyugati falára épült. Az építményt 1940-ben a Rózsafüzér Társulat rendbe hozatta, később a helyszínen kiállított fényép felirata szerint 1968 után, romos állapotából újították fel.
A kerítés mentén elhelyezett 14 stáció kőoszlopain egykor fémlapra festett képek voltak, jelenleg márványlapra applikált grafikák segítségével jelenítik meg a keresztút állomásait. A kálvária dombján a halom közepén áll Jézus keresztje. A két oldalán álló kőkereszten a latrok jelennek meg festett pléhváltozatban.
Azonban a pilisszántói kálvária elhelyezkedése különös: olvashattuk, hogy a kálváriákat természetes, vagy ahol ilyen nem áll rendelkezésre, mesterséges magaslatra építik. Pilisszántót hegyek veszik körül, hogyan lehet, hogy a kálvária nem valamelyik hegyen, a Pilis oldalában vagy a Hosszú-hegyen került kialakításra?
A pontos választ erre még nem ismerjük, de azt már tudjuk, hogy korábban nem itt, hanem hegyoldalon állt a falu kálváriája. Két olyan térképet is ismerünk a 18. századból, amely jelöli a régi kálváriát, az első 1767-ben, a második 1775-ben készült. Mindkettőn a Hosszú-hegy északnyugati lejtőjén, körülbelül a Hlinky és a Paszinki utcák találkozásánál ábrázolják. Egykor ezen a környéken található szőlőjében Kormos István épületfal maradványokat talált, amelyek talán ennek helyére utalhatnak. Hogy miért szüntették meg a régi kálváriát, szintén rejtély. Talán kőbánya létesült a helyén? Egy másik forrásunk egy a szentendrei Ferenczy Múzeumi Centrum történeti gyűjteményében található, 1838-ból származó feljegyzés (TD_86.36.1), amely azon pilisszántói gazdák és vonómarhát tartó házas zsellérek névsora (összesen 103 fő), akik az újonnan felállított kálvária felépítését anyagilag segítették: ez is bizonyítja, hogy a kálvária csak 1838–1856 között kerülhetett a mai helyére. Bár az új terület sík vidéken, a korabeli településtől távolabb helyezkedett el, a római romok miatt földje kevésbé lehetett jó a művelésre, és ezért választhatták ki erre a szerepre.

Felhasznált irodalom, források:
Magyar etimológiai szótár
Magyar katolikus lexikon
L. Gál–Mali–Szőnyi (szerk.): Pilisszántó falumonográfia. Pilisszántó, é.n.
Földesi–Kárpáti–Kocsis–Molnár: Védőszentünk, Páduai Szent Antal. Pilisszántó, 2026
Kuthy István kéziratos kivonata a pilisszántói Canonica visitatiók szövegéből
A pilisszántói Historia domus
FMC TD_89.36.1.
No 6. in dominio Vetro-Budensi; [Terr. Possessionis Szánto] [S 11 - No. 830:84.] Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára, Kamarai térképek
Mappa exhibens situm terreni cameralis possessionis Szántó cm expsitis ex parte Vörösvár et Csobanka extraneis cm possessionibus habitis controversiis [S 11 - No. 52.] Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára, Kamarai térképek

A pilisszántói Pántlika táncegyüttes és a Pávakör részt vett a pilisi régió képviselőjeként a Magyarországi Szlovákok Ku...
07/07/2026

A pilisszántói Pántlika táncegyüttes és a Pávakör részt vett a pilisi régió képviselőjeként a Magyarországi Szlovákok Kulturális Örökségének Napján 2026. július 4-én Tótkomlóson. Képeink az Oslovma.hu FB-oldalról származnak.

Június 29. Péter-Pál napja"Az aratás kezdete. A korábban érő rozsból erre a napra már kereszteket készítettek a határban...
03/07/2026

Június 29. Péter-Pál napja

"Az aratás kezdete. A korábban érő rozsból erre a napra már kereszteket készítettek a határban. Ezen a napon táncmulatság volt. Ez a nyári időszak utolsó mulatsága, mert az aratási idő alatt tilos volt a tánc. A következő bál csak aug. 20-án volt, az aratás befejeztével.
Ettől a naptól alakultak meg az aratóbandák. Részben helyben, részben távolabbi helyeken arattak. Ha messzebb mentek, csak az aratás befejeztével jöttek haza. Gyakran a házaspárok együtt mentek, így többet tudtak keresni. Tizedért dolgoztak. A birtokos egyben adta ki a nekik járó mennyiséget, amit aztán a bandán belül elosztottak. A kaszásnak több járt, mint a marokszedőnek. Egy-egy jó munkabírású házaspár több gabonát keresett meg így, mint egy kisbirtokos a saját földjén megtermelhetett."

Szöveg:Pilisszántó monográfia
Képek: Pilisszántói Helytörténeti Gyűjtemény, Szőnyi József ajándéka

Itt a vakáció,  kicsöngettek! Válogatásunkban régi iskolaépületek, iskolai életképek láthatók. A képek a Helytörténeti g...
19/06/2026

Itt a vakáció, kicsöngettek! Válogatásunkban régi iskolaépületek, iskolai életképek láthatók. A képek a Helytörténeti gyűjteményben találhatók, Szőnyi József gyűjtötte őket Pilisszántón.

Templomunk felújítása
14/06/2026

Templomunk felújítása

Június 13. Templomunk védőszentje, Páduai Szent Antal napja795 évvel ezelőtt, 1231. június 13-án hunyt el Páduai Szent A...
13/06/2026

Június 13. Templomunk védőszentje, Páduai Szent Antal napja

795 évvel ezelőtt, 1231. június 13-án hunyt el Páduai Szent Antal ferences rendi szerzetes, teológus, a katolikus egyház egyik legnépszerűbb szentje. Antal, aki a legenda szerint karján hordozta a kisded Jézust, és prédikált a Brenta folyó halainak, 35 esztendős korában fejezte be példamutató életét.

Páduai Szent Antal 1195-ben, Lisszabonban látta meg a napvilágot, egy tehetős nemesi család gyermekeként. Középkori életrajzírói szerint az eredetileg Ferdinánd (Fernando) névre keresztelt fiú édesapja, Martin Bouillon az első keresztes hadjárat híres hadvezérének, Bouillon Gottfriednak volt a leszármazottja, édesanyja pedig az asztúriai királyi házzal állt rokonságban, ám erre nincs bizonyíték. A szent a lisszaboni katedrális iskolájában kezdte meg tanulmányait, majd 15 esztendősen felvétette magát az ágostonos rendbe, és a város falain kívül található Sao Vincente de Fora-kolostorba költözött. Ferdinánd két esztendőt töltött ebben az intézményben, 1212-ben azonban kérelmezte áthelyezését Coimbrába, mivel úgy érezte, családtagjai és barátai látogatásaikkal megzavarják őt szolgálatában.

A fiatalember Lisszabonban és új kolostorában egyaránt kitűnt páratlan szellemi képességeivel, kiváló memóriájával és szónoki tehetségével, a Szentírás magyarázatában szerzett tudása pedig a mártíromság iránt érzett vággyal párosult. 1220-ban történt, hogy Coimbrába szállították a marokkói misszió során elhunyt első ferences szerzetesek holttestét, ami Ferdinándot arra sarkallta, hogy hitéért áldozza fel életét. Miután kolduló barátok megerősítették őt elhatározásában, 1220 nyarán csatlakozott az Assisi Szent Ferenc által alapított rendhez, és felvette az Antal nevet.

A 25 esztendős férfi még ebben az évben átkelt Afrikába, ám csak néhány hónapot tölthetett a muszlimok között, ugyanis 1220–21 telén súlyos betegségbe esett. Elöljárói úgy határoztak, hogy Antal térjen vissza Portugáliába, a missziós szerzetest szállító hajó azonban viharba került a Földközi-tengeren és Szicília partvidékére sodródott. A férfit a messinai ferences testvérek ápolták, míg felépült betegségéből, majd Assisiba indult, ugyanis rendtársaitól megtudta, hogy a városban káptalant tartanak. Antal meg is jelent a gyűlésen, ám észrevétlen maradt, kivételes tudását és múltbéli szolgálatait nem fedte fel a résztvevők előtt. A szerzetes ezután a Forlí városa mellett található Montepaolóba vonult vissza, hogy magányosan, imádsággal tölthesse idejét, tehetsége azonban nem sokáig maradt rejtve.

A legenda úgy tartja, hogy egy alkalommal ferences és dominikánus barátok érkeztek a kolostorba, akik a közös ünnepség kezdetén rádöbbentek, hogy egyikük sem készült ünnepi szónoklattal. A szerzetesek egymás után hárították el ezt a felkérést, mígnem a választás az addig visszahúzódó Antalra esett, akit viselkedése alapján egyszerű, tanulatlan embernek tartottak; úgy vélték, a jámbor férfi szavain keresztül talán a Szentlélek szól majd a gyülekezethez. Az ünneplők végül kellemesen csalódtak, ugyanis a barát kezdetben félénknek bizonyult, ám később akkora szenvedéllyel beszélt, és olyan különleges teológiai tudásról tett tanúbizonyságot, hogy azt a hallgatóság csakugyan isteni csodának gondolta.

Az esetet követően, 1222 nyarán Assisi Szent Ferenc személyesen írt levelet Antalnak, aki hamarosan Vercellibe, majd a bolognai egyetemre ment, 1224-ben pedig áttette székhelyét Franciaországba. A szerzetes Montpellierben és Toulouse-ban folytatta tanulmányait, majd Limousin tartományban szolgált, Szent Ferenc haláláról értesülve azonban 1226 őszén visszatért Itáliába.

Legendája szerint Antal olasz és francia földön is hatalmas tömegeket térített meg prédikációival, eredményessége miatt pedig utóbb kiérdemelte „az eretnekek pörölye”, illetve – IX. Gergely pápától, végtelen bölcsessége nyomán – „a Szövetség ládája” (Doctor Arca testamenti) nevet. Működési területén, Dél-Franciaországban ebben az időben rendkívüli befolyásra tettek szert a kathar és albigens szekták, Antal azonban egymaga sikeresebbnek bizonyult a dominikánus rendnél az eretnekekkel szemben. A szerzetes a feljegyzések szerint békét és megbocsátást hirdetett az emberek számára, ám ezzel egy időben megalkuvás nélküli őszinteség jellemezte prédikációit, melyekben rendszeresen ostorozta a fényűzést és a kapzsiságot, sőt, bíráló szavai a botrányos életű püspököket és elöljárókat sem kímélték.

Antal térítéseit számos csodás történet örökítette meg: legendájában azt írják, hogy megvédte hallgatóságát a zivatartól és a szónoki emelvényt szétzúzó ördög cselvetésétől, illetőleg arról is olvashatunk, hogy imái segítségével egy pillanaton belül ott termett, ahol épp szükség volt rá. A szerzetes hazatéréséhez is kapcsolódik egy monda, mely szerint a férfi Provence-ban egy idős asszonynál vendégeskedett társaival, aki étellel és borral kínálta az utazókat, ám ezután elfelejtette elzárni a hordó csapját, ráadásul egy szerzetes a poharát is eltörte. A történet szerint Antal imáinak köszönhetően a hordó színültig telt borral, és csodálatos módon a szegény asszony ivóedénye is újra ép lett.

Páduai Szent Antal tehát már az „eretnekek pörölyeként” tért haza Franciaországból, és a korábbiakhoz hasonló eredménnyel végezte térítő munkáját az Észak- és Közép-Itáliában burjánzó mozgalmak hívei között. A szerzetest sikerei elismeréseként hamarosan az emiliai rendtartomány élére állították, Antal azonban nem vágyott előkelő pozícióra, ezért rövid időn belül lemondott hivataláról és Padovában telepedett le.

A legenda szerint a prédikátor érkezése csodálatos változásokat eredményezett a városban: a viszálykodók kibékültek egymással, az erkölcstelen életet folytató polgárok megbánták bűneiket, Antal pedig itt is számos csodajelet vitt végbe, például meggyógyított egy fiút, aki vétkei miatt – a Biblia szavait követve – levágta a saját lábát. Természetesen nem tudjuk, hogy az utóbbi eset megtörtént-e a valóságban, annyi azonban bizonyos, hogy a férfi megjelenése pozitív hatással volt a közösségre. Erre utal többek között az az 1231 tavaszán meghozott törvény is, mely rengeteget javított az adósok helyzetén.

Egy történet arról is beszámol, hogy miután 1230-ban háború tört ki a II. Frigyes császár (ur. 1212-1250) pártján álló ghibellinek és a pápát támogató guelfek között, Antal személyesen ment az uralkodó egyik hívéhez, a veronai Ezzelino da Romanóhoz, aki bűnbocsánatért könyörgött a szentnek, és szabadon engedte foglyait. A valóságban ez a találkozás másképp zajlott le, az azonban bizonyított tény, hogy a szerzetes kísérletet tett a guelf rabok kiszabadítására. Antal egész munkásságáról elmondható, hogy szónoki tehetségével és páratlan karizmájával mindig és mindenhol a közösség javát szolgálta. A ferences szerzetes az 1231. évi böjt idején érte el pályafutása csúcsát, amikor állítólag 30 000 hívő előtt prédikált Padova városában.

A szentet bámulatos kitartás jellemezte, azonban a feszített munkatempó és a szerény életvitel együttesen súlyos árat követelt a férfitól. 1231 tavaszán Antal súlyosan megbetegedett és Camposampieroba utazott, ahonnan már soha nem térhetett vissza híveihez, ugyanis június 13-án – Arcellában, Padova mellett – befejezte életét. A szerzetes halálát általános gyász követte Itáliában, népszerűségét pedig ékesen bizonyítja, hogy IX. Gergely pápa egy éven belül, 1232 pünkösdjén szentté avatta őt. Antal neve az évszázadok során a szegények és az elesettek gyámolításával kapcsolódott össze, így főként a bajba jutottak fordultak hozzá; ezzel magyarázhatók az adománygyűjtésre szolgáló perselyek, illetve hálálkodó feliratok, melyeket – szobránál – a legtöbb katolikus templomban megtalálhatunk. Páduai Szent Antal kultusza hazánkban csak az obszerváns ferencesek térhódításával jelent meg és a török korban terjedt el, a portugál származású szent azonban ma már Magyarországon is rendkívüli népszerűségnek örvend.

Szöveg: Tarján M. Tamás
https://rubicon.hu/hu/kalendarium/1231-junius-13-paduai-szent-antal-halala
Kép: Iparművészeti Múzeum, Padovai Szent Antal ltsz.: 88.184.1, 18. század második fele, pergamen, akvarell, 12x8,5 cm
https://gyujtemeny.imm.hu/gyujtemeny/szentkep-padovai-szent-antal/36415?f=2nh7OCK5auOgtE153eJxZiEIofw4KTZD_JALR6QnE9D6MW7BoN7yDxpRjxa18M7yDxr54zqSowph0OtBkJs10wqCgwq18Y&n=1

Régészet Napja 2026Írásunkban a pilisszántói késő római őrtorony régészeti feltárását és kerámiaanyagának feldolgozását ...
11/06/2026

Régészet Napja 2026

Írásunkban a pilisszántói késő római őrtorony régészeti feltárását és kerámiaanyagának feldolgozását mutatjuk be röviden Ottományi Katalin: A pilisszántói késő római őrtorony kerámiája című, a Studia Comitatensia 39. (2021) számában megjelent tanulmánya alapján.

Pilisszántón 1978-ban a Kálvária-dombon késő római őrtorony maradványait tárta fel Maróti Éva régész. A lelőhely a Pannonia Inferior (a késő római Valeria provincia) egy belső útvonala, az Aquincum–Brigetio út mellett fekszik. Ez a Dunakanyart lerövidítő út szinte teljes hosszában meghatározható nyomvonalon fut Aquincum–Pilisszántó–Piliscsév–Kesztölc–Dorog irányban, és Tokodtól nyugatra, Tát határában csatlakozik a limesúthoz. Pilisszántón és Piliscséven az utat ellenőrző Valentinianus-kori őrtornyok alapfalai is előkerültek, míg Kesztölcön egy késő római vendégfogadót sikerült feltárni az út mellett.
Az utak építése, karbantartása és ellenőrzése a katonaság feladata volt, így az út menti épületek, őrtornyok, posta- és lóváltóállomások is a katonaság felügyelete alatt álltak. Alaprajzuk a késő római korban többnyire azonos a limes őrtornyainak alaprajzával. A pilisszántói őrtorony négyszögletes alaprajzú volt, belül négy pillér tartotta az emeletet (külső mérete 17,88 × 17,74 m, falvastagság 1,7 m). Döngölt padlóján beomlott kövek és vastag szenes réteg került elő, a szenes rétegben sok kerámiával: mintegy 540 darab perem- és díszített oldaltöredékkel. Fontos megjegyezni, hogy Pilisszántón nem teljes felületű feltárás, csak kutatóárkokkal történő hitelesítő ásatás folyt, mely az építmény alaprajzát tisztázta.
Pilisszántó környezetében nem ez az egyetlen római kori lelőhely: az Aquincum–Brigetio közötti diagonális út mentén több kisebb telep és két villagazdaság is állt a 2–4. században. Az egyik villa a Kálvária-dombon épült, melynek felszínen gyűjtött leletanyaga a 4. század elejénél nem terjed tovább, tehát az őrtorony építésekor már civil település nem volt a dombtetőn. A Kálvária-dűlőben lévő másik villagazdaság 3–4. századi főépületét 2001-ben tárták fel dr. Kocsis László vezetésével. A birtokok tulajdonosai – a másodlagos helyzetben előkerült oltárok és sírkövek alapján – 2. századi bennszülött vezetők és 3. századi, Aquincumban szolgáló leszerelt veteránok lehettek. Ezek az őrtoronyba beépített, korábbi sírkő- és szarkofágtöredékek utalnak a Kálvárián lévő temetőre is. Pilisszántó egyetlen késő római temetője a Szőlőhegyen került elő.
A Pilisszántón feltárt, út menti őrállomásként működő őrtorony a kerítésfallal körbe vett, úgynevezett centenarium típusú őrtornyok sorába tartozott, melyekből több is található Pest megyében, a limes mentén (Leányfalu, Budakalász–Luppacsárda, Dunabogdány-Kőszegtő, Visegrád-Lepence stb). A tornyok Valentinianus császár uralkodása alatt, a 370-es évek elején épültek a téglabélyegek és az érmek tanúsága szerint. Pilisszántón Terentius dux vezetésével épült az őrtorony 370–371 között. A datálást segítő további leletek a legio II. Adiutrix bélyeges téglái (ők végezhették az építkezést), valamint Iulianus, Valens, Valentinianus császárok 361–375 közötti érmei. Az őrtorony pusztulásának időpontja kérdéses. A rengeteg másodlagosan égett kerámiát figyelembe véve az őrtorony leégett. Lehet, hogy mindössze pár évet állt, és a 378–380 közötti szarmata és gót támadások, esetleg a 384-es újabb szarmata betörés pusztította el. A hasonló alaprajzú, limes menti őrtornyok azonban – leletanyaguk alapján (kerámia) – megérhették a 4. század végét, sőt az 5. század elejét is. Így az őrtornyok pusztulását okozhatták a 400-as évek elejének népmozgásai, a Pannonián átvonuló, hunok elől menekülő vandál, gót, szarmata stb. csapatok, de megélhették akár a 430-as évekbeli hun uralom kezdetét is.
Fontos megfigyelések születtek az előkerült kerámiatöredékek vizsgálata során. A késő római korban a nagy, központi fazekasműhelyeket felváltották a helyi, kisebb műhelyek. Ezeknek a műhelyeknek sűrű hálózata figyelhető meg a Dunakanyar katonai létesítményeiben, melyek létéről az előkerült fazekasműhelyek, illetve nagyobb részben az előkerült rontott kerámiák tanúskodnak. Fazekaskemencét a térségben Tokodon és Pilismarót-Malompatakon ismerünk. A leányfalui és a budakalászi őrtornyokban a rontott edények, edénysorozatok, és az egyes kerámiafajták nagy aránya alapján valószínűsíthető a helyi gyártás. Biztosan rontott edény Pilisszántón nincs, de edénysorozatokat a pilisszántói őrtorony kerámiájában is találunk. A több mint 500 töredékből legtöbb a házi kerámia (60%), a mázas edény 24,2%, a simított 14,3%, és mindössze 1,5% a besimított kerámia. Hasonló formákat használtak különböző méretben és kivitelben (házi kerámia, mázas és simított változatban egyaránt). A tálakon belül egyrészt a gömbölyű, behúzott peremű, másrészt a tagolt felső részű, gyűrűs peremű, illetve vízszintes peremű, többnyire kónikus alsó részű formák dominálnak. Egy vízszintes peremű kis csészén lévő mázpettyek a mázas és házi kerámia együttes gyártását bizonyítják. Tölcséresen kihajló peremű korsók és szögletesre vágott végű, ferdén vagy vízszintesen kihajló peremű fazekak és hombárok jellemzik az őrtorony kerámiáját. Az edények anyaga és színe is nagyon egységes. Az eredetileg szürke és vörösesbarna színű edények a másodlagos égés következtében gyakran feketésszürkére égtek. Mindez arra utal, hogy egy helyen készülhettek, ugyanolyan alapanyagból, hasonló égetéssel. Egy vagy két mester gyártmányai lehetnek. Hogy egy másik műhelyből kerültek-e ide vagy helyben gyártották őket, azt biztosan nem lehet eldönteni. De miután a kevésbé értékes házi kerámia – melyet nem valószínű, hogy távolabbról szereztek be – is hasonló jegyeket mutat, mint a mázas és simított áru, nagy valószínűséggel a pilisszántói őrtoronyban is működhetett fazekaskemence, melyet a pilismarót-malompataki analógia alapján az erőd kerítésfala és az árok között, a tényleges lakhatásra szolgáló épületen kívül helyeztek el. Ez a rész eddig még feltáratlan. Barbárokhoz köthető edényforma nincs. A vizsgált kerámia alapján tehát feltételezhető, hogy ez az út menti őrtorony legfeljebb a 4. század végéig állt. Ekkor égett le, és már nem érte meg a hun foglalást. Helyőrségét római katonák alkották.

A teljes tanulmányt lásd itt: https://www.academia.edu/61624614/A_pilissz%C3%A1nt%C3%B3i_r%C3%B3mai_%C5%91rtorony_ker%C3%A1mi%C3%A1ja_Pottery_of_the_Late_Roman_Watchtower_of_Pilissz%C3%A1nt%C3%B3_

Június 12-14. között zajlanak a Régészet Napja rendezvénysorozat programjai. Az érdeklődők sokféle érdekes program közül...
11/06/2026

Június 12-14. között zajlanak a Régészet Napja rendezvénysorozat programjai. Az érdeklődők sokféle érdekes program közül választhatnak, melyek listája a https://regeszetnapja.hu/programok/ oldalon található.

PROGRAMOK

2026. június 7. ÚrnapjaKrisztus szent Testének és Vérének ünnepePilisszántón minden évben négy gyönyörűen felvirágozott ...
07/06/2026

2026. június 7. Úrnapja
Krisztus szent Testének és Vérének ünnepe
Pilisszántón minden évben négy gyönyörűen felvirágozott butka (sátor) készül az ünnepi körmenetre. Az idei képek mellé a Helytörténeti Gyűjtemény régi fényképei közül választottunk kettőt. A fotókat Szőnyi József gyűjtötte a faluban. Vajon mikor készülhettek?

Cím

Kossuth Lajos Utca 10
Pilisszántó
2095

Weboldal

Értesítések

Ha szeretnél elsőként tudomást szerezni Pilisszántói Helytörténeti Gyűjtemény és Kiállítóhely új bejegyzéseiről és akcióiról, kérjük, engedélyezd, hogy e-mailen keresztül értesítsünk. E-mail címed máshol nem kerül felhasználásra, valamint bármikor leiratkozhatsz levelezési listánkról.

Parancsikonok

Megosztás

Kategória