30/09/2026
A Baranya Megyei Vakok és Gyengénlátók Egyesületétől érkezett csoport vett részt a Cella Septichora Látogatóközpontban egy múzeumpedagógiai foglalkozáson szeptember 26-án, szombaton.
Mészáros Róza kolléganőnk beszámolóját idézzük a foglalkozásról:
Ők már a második ilyen csoportunk volt, úgyhogy mondhatni már volt egy kis gyakorlatunk az ilyen típusú rendhagyó foglalkozás lebonyolításában.
Pár nappal előtte elkezdtük az előkészületeket és kiválogattuk azokat a római ruhákat, katonai felszereléseket, tárgyakat, amelyek anyagra és formára is különbözőek, jól tapinthatóak. A csoportot aztán szombaton együtt fogadtuk, és először közösen meséltünk egy kicsit Sopianae-ről, a temetőről, hogy miért is vagyunk a föld alatt 1600 éves falak között, és hogy lehet, hogy mégis érezzük a napsütést 6 méterrel a föld alatt.
Aztán a 25 fős csoport kettévált. Az egyik fele Franival (Hajzer-Havassy Franciska) bejárta a Látogatóközpont egy részét, ahol megismerkedtek a különböző sírtípusokkal. A téglasír rekonstrukció és a szarkofág is megfogható, körbejárható, így amíg Frani mesélt a sírokról, addig ők körbe tudták sétálni, megkopogtatni a szarkofágot és meg tudták érinteni az eredeti római téglákat, a rajtuk lévő szimbólumokat, állatnyomokat. A következő állomásuk a Korsós sírkamra volt amihez a levezető hosszú lépcsősor nagyon tetszett nekik mert így érezték igazán, hogy milyen mélyen is vannak a föld alatt. A festett sírkamrához tartozó emlékkápolnához felérve pedig ismét érezték a szintkülönbséget, és az alulról érkező fényeket. Végezetül visszafelé pedig a 4 felöltöztetett bábun keresztül kitapinthatták a különböző római öltözékeket.
A csoport másik fele pedig addig a Cella belterében maradt velem és megismerkedtek a római ruházatokkal, ékszerekkel, sírmellékletekkel, katonai felszerelésekkel és persze a bronz Krisztogram másolattal. Ezeket mind-mind megfoghatták, körbeadták egymás között, megtapasztalták, milyen nehéz is volt egy római katona öltözéke, milyen picik voltak a római hölgyek karperecei és milyen díszes tunikák léteztek. Végül pedig jöhetett a beöltözés és a fotózkodás. A foglalkozás félidejében cseréltek a csoportok. Akik a tárgyakkal, ruhákkal ismerkedtek, ők elindultak felfedezésre Franival, míg a csoport másik fele jött hozzám egy kis “pihenőként” a bemutatóra és beöltözni. Külön öröm volt nekünk, hogy ennyire kiegészítette egymást a foglalkozás két része.
Búcsúzáskor pedig egy kis 3D-s kerámia Krisztogram hűtőmágnest kapott mindenki, ami az egészet megkoronázta és nagyon örültek neki.
Nekünk pedig Franival szintén hatalmas élmény volt fogadni és megismerni őket, talán mondhatom, hogy az egyik legkülönlegesebb, legemlékezetesebb foglalkozása volt mindkettőnknek.
