01/06/2026
EMLÉKEZÉS DR. JANKÁNÉ DR. PUSKÁS BERNADETTRE (1963-2026)
Átsétálok a múzeum auláján. Egy évvel ezelőtt még itt állt édesanyjával, húgával, és ő nyitotta meg az édesapja, Puskás László festőművész, görögkatolikus pap életművét bemutató kiállítást. Ez volt az utolsó kurátori munkája. A 2020-ban megjelent, A szent vonzásában című Puskás László művészi pályafutását és életművét bemutató monográfiának még édesapja is örülhetett. László atya halála után a család a Görögkatolikus Múzeumnak ajánlotta fel a krakkói és más jelentős mozaikokhoz készült kartonokat. A monográfián túl az önálló művészi minőséggel rendelkező kartonok megjelenése is arra inspiráltak minket, hogy nekilássunk a kiállításnak.
Határozottan, célirányosan, koncepcióját szem előtt tartva végezte a munkáját. Közelről láthattam azt a kutatói következetességet és vizionárius alkotómunkát, ami, azt hiszem, egész életét jellemezte.
Puskás Bernadett kutatói életpályája a művészettörténeti kutatásokban fehér foltnak számító Kárpát- vidéki ikonfestészet feltárásával megkerülhetetlen mérföldkőnek számít. Fő kutatási területe az úgynevezett Kárpát-régió szakrális képzőművészete, azon belül is a görögkatolikus közösségek művészeti öröksége. Ezt a lengyel szakirodalomban használt fogalmat ő t***e ismertté a magyar tudományos kutatás számára. Közel háromszáz publikációja jelent meg magyar és idegen nyelveken.
Elhivatottsága, szenvedélyes kutatói munkája nem csupán és nem elsősorban szakmai elköteleződés volt. Hitvalló kárpátaljai görögkatolikus papcsaládból származott. Több generációra visszamenően a kárpátaljai, ungvári értelmiségi középosztályt képviselték pedagógus és pap felmenői. A család történetét ő maga foglalta össze az utókor számára. A Gulágot megjárt nagyapa, a görögkatolikus vallását titokban gyakorló ukrán édesanyai család példája mind erős tartást adtak az ő életének is.
A nagysikerű, tabudöntögetőnek számító Kelet és Nyugat között című, 1991-ben megrendezett és a Kárpát-vidéki ikonfestészetet bemutató kiállítás után maga mögött hagyta a budapesti szakmai köröket. Görögkatolikus papfeleségként vállalta, hogy a Magyar Nemzeti Galéria főmuzeológusából máriapócsi papné, háromszoros édesanya lesz, és emellett dolgozott tovább azzal a kíméletlen szakmai mércével, amit magának állított fel.
A magyar görögkatolikus egyház köszönettel tartozik az ő szolgálatból vállalt munkájáért. A máriapócsi bazilita rendi anyagból ő rendezett először kiállítást. A kegyhely és a kegytemplom történetét is kutatta. Nyíregyházára kerülve a Görögkatolikus Egyházművészeti Gyűjtemény anyagának leltározását és a leírókartonok készítését végezte a görögkatolikus művészeti örökség iránti elköteleződéséből. 1996-ban az ungvári unió 350., a máriapócsi Istenszülő-ikon könnyezésének 300. évfordulója alkalmából a gyűjteményi és egyházközségi anyagokból nagyszabású kiállítást rendezett a Jósa András Múzeumban Ikon és liturgia címmel. 2012-ben a centenáriumi évre készülve elsőként foglalta össze a Görögkatolikus Egyházművészeti Gyűjtemény történetét. Rendszeresen publikált a Szent Atanáz Görögkatolikus Hittudományi Főiskola Athanasiana című periodikájában. Egyszemélyes intézmény volt. Kutatómunkája inspirálóan hatott a művészettörténeti szakmán túl a görögkatolikus történelem és örökségkutatás egészére.
Első szakmai beszélgetésünk emlékezetes számomra. 2000-ben a szegedi Vallási Néprajzi Konferenciára utaztunk, és a liturgikus, egyházművészeti tárgyakról beszélgettünk. Én a vallási életben betöltött szerepükről, a használat és funkció hatásáról beszéltem, ő pedig a tárgyak, ábrázolástípusok történeti alakulásáról. Mindkettőnknek inspiráló felismerés volt, hogy a különböző megközelítésmódok mennyire összeillenek és kiegészítik egymást. Munkáiban gyakran visszaköszön az interdiszciplináris megközelítés.
Elkötelezett pedagógus volt. Szinte az utolsó percekig megtartotta az óráit a Nyíregyházi Egyetemen. Élt***e a tudás megosztásának vágya. 2025 októberében szokása szerint a mindenkori első éveseket hozta el a múzeumba. Elképesztő igényességgel, ugyanakkor élvezetesen mutatta be a múzeum állandó kiállítását és a még álló Puskás-emlékkiállítást.
A jövő generáció kutatói számára biztos alapot teremtetett szakmai öröksége, munkássága pedig megkerülhetetlen a magyarországi és közép-kelet-európai görögkatolikusság kulturális örökségének megértéséhez.
Szöveg: dr. Szabó Irén
Fotó: P. Tóth Nóra
