30/04/2026
El tudod képzelni, milyen lehetett egy téli estén a rokkánál ülni, miközben lassan életre kel a fonal? Volt idő, amikor egyetlen darab vászon mögött az asszonyok több hónapos munkája és generációk tudása rejtőzött. A vidéki parasztcsaládok világában a kender nemcsak növény volt, hanem a mindennapok alapja. Minden szál, minden mozdulat egy hosszú folyamat része volt, amely végül tartós és értékes textíliává állt össze.
De a vászon nemcsak használati tárgyként szolgált – történeteket is hordozott.
A minták, a színek és az öltések mind egy-egy közösség ízlését és hagyományait tükrözték. Voltak egyszerű szőttes csíkok és bonyolult, csak a legügyesebbek által készített díszítések. A hímzések pedig szinte végtelen variációban meséltek virágokról, indákról és rejtett jelentésekről.
Egy lány kelengyéje nemcsak tárgyakból állt, hanem gondosan elkészített, érzelemmel teli darabokból. Ezek a textilek gyakran generációkon át öröklődtek, értékük messze túlmutatott az anyagon.
A házivászon egykor a mindennapok része volt – ma már ritka kincs. Laki Lukács László edelényi helytörténész évzizedeken keresztül töretlen elszántsággal gyűjtötte a még fellelhető darabokat, hogy az egykori paraszti élet mára kuriózummá vált kincseit megőrizze az utókornak.
Mi maradt meg ebből a tudásból, és mit veszítettünk el közben?
Hogyan válik egy egyszerű növényből művészi értékű textil?
Fedezd fel ezt az eltűnő világot az Edelényi Kastélysziget kiállításán, ahol a szálak múltat és jelent kötnek össze!
El tudod képzelni, milyen lehetett egy téli estén a rokkánál ülni, miközben lassan életre kel a fonal? Volt idő, amikor egyetlen darab vászon mögött az asszonyok több hónapos munkája és generációk tudása rejtőzött. A vidéki parasztcsaládok világában a kender nemcsak növény volt, hanem a mindennapok alapja. Minden szál, minden mozdulat egy hosszú folyamat része volt, amely végül tartós és értékes textíliává állt össze.
De a vászon nemcsak használati tárgyként szolgált – történeteket is hordozott.
A minták, a színek és az öltések mind egy-egy közösség ízlését és hagyományait tükrözték. Voltak egyszerű szőttes csíkok és bonyolult, csak a legügyesebbek által készített díszítések. A hímzések pedig szinte végtelen variációban meséltek virágokról, indákról és rejtett jelentésekről.
Egy lány kelengyéje nemcsak tárgyakból állt, hanem gondosan elkészített, érzelemmel teli darabokból. Ezek a textilek gyakran generációkon át öröklődtek, értékük messze túlmutatott az anyagon.
A házivászon egykor a mindennapok része volt – ma már ritka kincs. Laki-Lukács László edelényi néprajzi gyűjtő, helytörténész évzizedeken keresztül töretlen elszántsággal gyűjtötte a még fellelhető darabokat, hogy az egykori paraszti élet mára kuriózummá vált kincseit megőrizze az utókornak.
Mi maradt meg ebből a tudásból, és mit veszítettünk el közben?
Hogyan válik egy egyszerű növényből művészi értékű textil?
Fedezd fel ezt az eltűnő világot az Edelényi Kastélysziget kiállításán, ahol a szálak múltat és jelent kötnek össze!
