Rétközi Múzeum

Rétközi Múzeum A kisvárdi népeknek szolgálatunkat ajánljuk... Kisvárda – (volt) Zsinagóga (Csillag utca 5.) A XIV–XV. Talán éppen a mai zsinagóga helye körül.

Kisvárda Felső-Szabolcs és a Rétköz kereskedelmi, idegenforgalmi és kulturális központja. században a magas egyházi és világi méltóságokat viselő Várdai család birtoka. A város területén metszették egymást azok az utak, amelyek Munkács, Beregszász és Szatmár felől a Tisza kanyaron át tartottak Királyhelmec és Kassa, illetve a Szepesség városai és a bányavárosok felé. Ezek a közlekedési kapcsolatok

magyarázzák, hogy Várda, mint piacközpont nagy jelentőségre tett szert. Kisvárdán a zsidók az Esterházyak engedélyével telepedtek le. 1747-ben még egyetlen fő vallotta magát zsidónak, 1784–85-ben már 118 főből állt a közösség, ez abban a korban jelentősnek tekinthető. 1851-ben az összlakosság 22,5 %-a, 1910-ben 30,2 %-a zsidó. A hitközség 1796-ban alakult. 1801-ben zsinagógát építettek, melynek pontos helyét nem tudjuk. A zsidóság a korabeli Serház, Posta és Szent László utcákra koncentrálódott: itt volt a hitélet központja. A századforduló előtt számuk és anyagi erejük gyarapodása eredményezhette a döntést, hogy új zsinagógát emeltetnek. A Szabolcs megyei születésű Grósz Ferenc műépítész készítette el az új – Csillag utcai – zsinagóga tervét. Az épület impozáns méreteivel a zsidóság lélekszámát, tekintélyének súlyát fejezte ki. Érezhető rajta a szomszédos városok zsinagógáinak hatása. Az ívsoros elemmel hangsúlyozott, romantizáló főpárkány felett íves tető fedi az épületet. Alaprajzában a hagyományos (ortodox) zsinagógák elrendezését követi. A női karzatra az oldalhomlokzat felőli lépcsőházon keresztül lehetett feljutni. Az öntöttvas oszlopokkal alátámasztott karzat a belső teret három oldalról vette körül. Az épület átalakításakor homlokzatait eredeti formáinak megőrzésével állították helyre, a vallási szimbólumok azonban már nem láthatók. A frigyszekrényt lebontották, a fülkét befalazták. Belső terét kiállítási és kulturális célokra tették alkalmassá. 1983-tól a Rétközi Múzeumnak ad otthont. Szöveg: Vofkori Mária, Veszprémi Beáta

13/05/2026
Bronz vízimadárfej alakú tárgy töredéke Kisvárda határábólMájusban régészeti gyűjteményünk egyik különleges darabjával, ...
01/05/2026

Bronz vízimadárfej alakú tárgy töredéke Kisvárda határából

Májusban régészeti gyűjteményünk egyik különleges darabjával, egy késő bronzkori apró, de annál érdekesebb tárggyal, egy vízimadárfej alakú töredékkel ismerkedhetünk meg A hónap műtárgya rovatunkban.
A tárgy kisméretű, vékony, bronzból öntött és egy vízimadár fejét ábrázolja. Alakja alapján leginkább kacsához hasonlíthatjuk, melynek nyakrésze íves és elnyújtott, alul viszont hiányos. Feltehetően eredetileg egy nagyobb méretű bronztárgyhoz, esetleg egy edényhez tartozhatott, amelyről letörött. A tárgy Kisvárda határában, a Szigeten került elő 2022-ben, amikor a Rétközi Múzeum tervásatást végzett a területen. Múzeumunk 2018 óta folytat régészeti kutatásokat a lelőhelyen, amelynek eredményeként számos késő bronzkori tárggyal gyarapodott gyűjteményünk. Kutatásaink előzménye, hogy 2000 tavaszán egy bronz kincslelet került elő a területen, melyet a megtaláló a vármegyei múzeumnak ajándékozott. A bronztárgyakat – egy tokosbalta, egy fűrész töredéke, két sarlóhegy, egy tű, egy köpűs nyílhegy, egy huzaltöredék, egy lemeztöredék és kisebb rögök – mezőgazdasági művelés hozta a felszínre. A leletegyüttes érdekessége, hogy az apróbb tárgyak az egyik balta belsejébe voltak elrejtve. Ezt a kincsegyüttest egészítettük ki kutatásaink során további 40 késő bronzkori és 19 egyéb régészeti korú, kisebb-nagyobb fémtárggyal, köztük a vízimadárfej alakúval is.
A késő bronzkor időszakában a temetők a települések közelében, de azoktól elkülönülve, gyakran folyóvizek partján voltak. A víz a korszak hitvilágában szakrális határvonalat, átjárót képezhetett az élők és holtak birodalma között. Ebben az átmenetben jutott kulcsszerep a vízimadaraknak, melyeknek ábrázolásaival – mint a kisvárdai Szigeten talált madárfejjel – gyakran találkozunk a bronztárgyakon. A mitológiai hagyomány szerint e madarak a lelkek vezetői voltak, ez magyarázhatja, hogy miért díszítették alakjukkal még az élet kioltására használt kardokat is. A madármotívumokat gyakran felkelő napkorong vagy napbárka egészítette ki, mint ahogyan azt a környékünkön, Dögében és Tuzséron előkerült kardok markolatán is megfigyelhetjük.
Kisvárda határában több alkalommal is kerültek napvilágra a késő bronzkorra (Kr.e. 1300–900) keltezhető kincsleletek, amelyek elrejtésének módja és oka máig igen rejtélyes. Az európai késő bronzkor egyik legjellegzetesebb jelensége a többségében bronztárgyakból, kisebb részben aranytárgyakból álló kincslelet – régészeti szakkifejezéssel a depó. A kincsek elrejtése – deponálása – összetett, legtöbbször rituálisan szabályozott társadalmi és vallási cselekmény volt. A kincs összeállításánál és az elrejtésénél jelentéssel bírt a tárgyak típusa, a tárgytípusok kombinációja, a tárgyak állapota és azok elrendezése is. A legtöbb ilyen leletegyüttes településeken belül, tárológödrökben vagy házak padlója alól került elő. Vannak temetkezésekhez kapcsolódó kincsek is. A depók egy részét a korabeli településektől távol, szent körzetekben, ligetekben, szikláknál, barlangokban, folyók, tavak medrébe helyezték el.
A kincsleletek különböző módon értelmezhetők. Az értelmezésben a leletegyüttesek előkerülési helye, a tárgyak típusa és állapota adhat támpontot. Ezek alapján lehetnek az elhunyt emlékének szentelt halotti áldozatok, háborús veszély miatt elrejtett vagyontárgyak, kereskedők lerakatai, vándor kézművesek készletei vagy a természetfeletti erőknek szentelt áldozat.
A vízimadárfej alakú tárgy mérete: 3,25 cm x 0,40 – 0,60 cm, leltári száma: 2026.1.1.

A Rétközi Múzeum legújabb régészeti kiállításán, a Bronz. Kincs. Elásott világ címet viselőn, többek között a vízimadárfej alakú tárgyat, a kisvárdai kincsegyüttest, illetve a napbárka motívummal díszített dögei és a tuzséri kardokat is megnézhetik a látogatók, továbbá a késő bronzkor időszakáról és deponálás rejtelmeiről is számos érdekességet tudhatnak meg. Várjuk Önöket nyitvatartási időben!

Felhasznált irodalom:

Zoltán Fekete: Ein spätbronzezeitlicher Depotfund aus Kisvárda-Sziget. A Jósa András Múzeum Évkönyve 44 (2002) 47–55.

Tarbay Gábor: A bronzkori kard útja. Magyar Nemzeti Múzeum, Budapest 2023.

Ismerkedjenek meg közelebbről a Rétközi Múzeum legújabb régészeti kiállításával! A kiállítás kurátorainak tollából olvas...
24/04/2026

Ismerkedjenek meg közelebbről a Rétközi Múzeum legújabb régészeti kiállításával! A kiállítás kurátorainak tollából olvashatnak a Bronz. Kincs. Elásott világ titkairól.
Reméljük, felkeltettük érdeklődésüket és várjuk Önöket a tárlat megtekintésére az új múzeumépületben (Kisvárda, Krucsay Márton utca 5.)!

A Rétközi Múzeumnak 1983-tól 2017 decemberéig a kisvárdai zsinagóga adott otthont. 2017 végén került sor a műemléképület felújításának harmadik ütemére, mellyel egy rendhagyó korszak vette kezdetét. A zsinagóga épületébe nem költözhettünk vissza, de az idők során elkez

Cím

Csillag Utca 5
Kisvárda
4600

Nyitvatartási idő

Hétfő 09:00 - 16:00
Kedd 09:00 - 16:00
Szerda 09:00 - 16:00
Csütörtök 09:00 - 16:00
Péntek 09:00 - 13:30

Telefonszám

06-45-405-154

Értesítések

Ha szeretnél elsőként tudomást szerezni Rétközi Múzeum új bejegyzéseiről és akcióiról, kérjük, engedélyezd, hogy e-mailen keresztül értesítsünk. E-mail címed máshol nem kerül felhasználásra, valamint bármikor leiratkozhatsz levelezési listánkról.

A Vállalkozás Elérése

Üzenet küldése Rétközi Múzeum számára:

Megosztás