16/05/2026
Megnevezése: Fénykép
Leltárszám: 83.8.1.
Kora: 1900-as évek
Digitális Emlékfal – 16 poszt
Digitális emlékfalunk 16. posztjában egy képet hoztunk melyen egy kiskunmajsai juhász család látható.
Gyűjteményünk nemcsak tárgyakat, hanem gondolatokat, hagyományokat és közösségi emlékeket is őriz. Ezúttal a család szerepéről és jelentőségéről hoztunk egy érdekes részletet helytörténeti gyűjteményünkből.
📖 Család, mint intézmény?
Nem a legjobb kifejezés, de ha a családról, mint a társadalomban elfoglalt helyéről beszélünk, egyfajta intézmény, de inkább pillér, fundamentum, amelyre aznap épül minden, ami egy társadalmat társadalommá, országot országgá tesz.
Mielőtt rátérnénk a klasszikus vagy a mai – modern – családi formákra, érdekességként tekintsünk vissza honfoglalás kori családjainkra, azok szokásaira.
A honfoglalás előtti életünknél nyáron vették harcosaink a feleséget. Az árát lóban – kalimban – mérték. A nővásár emlékét egyébként nemcsak a vevő legényből lett vőlegény, áruból lett az eladó leány szavaink tartották fenn, hanem a lakodalommal kapcsolatos és a meny (régi: menyen, men; azaz férjhez menő asszony) vagyis asszony szóból alakult menyasszony, mennyegző, menyecske szavaink is őrzik.
Ez volt a kezdet, de a rablással azonban a letelepülés után sem szoktak még le őseink I. István király dekrétuma 2. könyvének 25. fejezetében így rendelkezett:
„Ha vitézek közül nőt szemérmetlen valamely leányt, az ő szüleinek engedelme nélkül rablana feleségül magának, parancsoljuk, hogy adja vissza a leányt a szülőknek, … és a rabló tíz tinóval fizessen a rablásért, jóllehet azt mégis megbékéljen a leány szüleivel.”
A nő vételárából viszont, következő fejlődési fokon, nyugati hatásra kifejlődött a hitbér, amelynek kifizetésekor az atyai hatalom a nőt a férjnek forma szerint átadta, és az asszony fejével fedte uralkodóvá való hűségét.
Jó száz évvel később aztán, Kálmán király új – az egyházi szertartást kötelezővé tévő és a nő önrendelkezési jogát elismerő – formát vezetett be dekrétuma 2. könyvének 15. fejezetével:
„Minden házasságkötés az egyház színe előtt, pap jelenlétében, alkalmas tanú szeme láttára, az eljegyzésnek valami jelével és mind a két fél megegyezésével menjen végbe, máskülönben nem házasság.”
Aztán kialakult a ma klasszikusnak ismert család fogalma, amelyben egy fedél alatt több nemzedék élt le életet, amelynek házasságát ma sem kérdőjelezi meg senki, bár különböző ideológiák és szociológia a „klasszikus család haláláról” beszélnek.
A mai modern társadalomban jól ismert az élettársi viszony, és a házasságok sem köttetnek mindig egy életre. Felmérések szerint csökken a házasodási kedv, egyre nő az elváltak vagy az együtt maradó, de kapcsolatukban szegény családok száma.