06/08/2026
HETI RAKTÁRKALAND A KISKUN MÚZEUMBAN
egy tárgy – egy történet
A turini remete és kiskunfélegyházi díszpolgársága.
Kossuth Lajos köszönő levele a Kiskun Múzeumban
Az 1879. évi 50. törvénycikk sokaknak ma már nem mond semmit sem, ami érthető is, hiszen a magyar állampolgárság megszerzéséről és elvesztéséről rendelkezett.
A kortársak fejüket a 31. paragrafusban olvasható megjegyzés miatt azonban mégis felkaphatták, ugyanis elrendelte, hogy „Azon magyar állampolgár, ki a magyar kormány vagy az osztrák-magyar közös ministerek megbízása nélkül 10 évig megszakítás nélkül a magyar korona területének határain kívül tartózkodik, elveszti magyar állampolgárságát.”
1879-ban már 30. éve telt el annak, hogy az ország első pénzügyminisztere, majd kormányzó-elnöke, az 1848-49-es szabadságharc szimbolikus alakja, Kossuth Lajos (1802–1894) Orsovánál örökre elhagyta Magyarország földjét.
A haláláig tartó emigrációban Kossuth folyamatosan kapcsolatban maradt a hazai politikai körökkel, hatása, világlátása 1894-ben bekövetkezett haláláig meghatározó maradt, még akkor is, ha élete utolsó éveit a távoli Torinóban élte le a „turini remete”.
Kiskunfélegyházán már a 19. század közepe óta dívott, hogy a köztiszteletben álló személyeket szabad kun polgári joggal, későbbi elnevezés szerint díszpolgári címmel illessék. A fentebb idézett törvény 10 esztendős türelmi ideje a végéhez közeledett – Kossuth pedig ragaszkodott hozzá, hogy nem kéri állampolgársága megújítását, lévén, hogy az egyet jelentett volna az általa ostorozott 1867-es kiegyezés elismerésével.
140 ÉVVEL EZELŐTT
1886. augusztus 8-án Kiskunfélegyháza városa, a függetlenségi párti képviselők kezdeményezésére, díszpolgárává választotta a néhai kormányzó-elnököt.
Nem elsőként járt el a város vezetése az országban, hiszen Esztergom, igaz teljesen más körülmények között, de már 1861-ben ezzel a kitüntető címmel illette őt.
Félegyháza példája ugyanakkor, a felfokozott politikai viták kereszttüzében a hontalanná váló politikus támogatására sarkalt több települést is.
A tervezett városi díszküldöttség helyett, az egykori kormányzó-elnök kérésére, a díszpolgári oklevelet Helfy Ignác országgyűlési képviselő juttatta el Torinóba.
A személyes átadás hiányát azonban kárpótolta, hogy Kossuth egyedül Kiskunfélegyháza tanácsának és képviselőtestületének köszönte meg kézzel írott levelében a kitüntetést,
melyet 1887. március 20-án jegyzett le.
Ezt a levelet aztán Helfy 1887. április 27-én küldte el városunk polgármesteréhez, Molnár Istvánhoz.
Már másnap közölte a sajtó a levél tartalmát – a Félegyházi Hírlap 1887. május 1-jén teljes terjedelmében – melyben Kossuth politikai állásfoglalását fejtette ki.
Írt az ország Ausztriától való függő helyzetéről, melyen az 1867-es kiegyezés nemhogy segített volna, hanem 1848-hoz képest visszalépést jelentett:
„Hát biz én tisztelt Uraim! úgy látom a dolgokat, hogy a 67-ki alapra helyezkedett magyar nemzet elkezdve a magyar állami politikán, le egészen a találmányok szabadalmáig, az idegen érdekek nyomásának, az idegen avatkozásnak gálya rab szerű vasgolyóját vonszolja lábain. Nagyon szűk tér az, melyen szabadon is lehet mozogni. És ezt szabadságnak nevezik!”
Hosszan ecsetelte a közjogi helyzetet többször is, kárhoztatva a közös osztrák-magyar minisztériumokat, a hadsereg helyzetét, hiányolta az önálló magyar nemzeti bankot és a népképviseleti rendszert is. Felhívta a figyelmet az egyre súlyosbodó kivándorlásra, ugyanakkor kiemelte, hogy
„Nem tett engem sem az aggkor annyira gyarlóvá, sem a kedély keserűség annyira elfogulttá, miszerint el ne ismerném, hogy bizonyos tekintetekben nagy haladás, nevezetes fejlődés jött közbe hazánkban, mióta én hontalan vagyok.”
Megköszönte, hogy a város kitüntette, „jótékonyság reám nézve annak tapasztalása, hogy hazámfiai az én szerény nevemet még mindig kegyeletes megemlékezésükre méltatják.”
Ugyanakkor jelezte, ez személy szerint nem neki, hanem egy teljes, régi nemzedéknek szóló elismerés.
Levelét pedig mint Kiskunfélegyháza polgártársa írta alá.
Kossuth Lajos 27 x 22.5 cm-es, 8 oldalas, egyébként igencsak terjedelmes levele és a szintén keze nyomát viselő borítékja
(Kis Kún Félegyháza Városa Tanácsának és Képviselőtestületének – Félegyházára), Szalay Gyula múzeumőrnek köszönhetően, ma a Kiskun Múzeum adattári gyűjteményét gazdagítja (lt. sz. 62.5.1-2.). Egy erre a célra készült díszes, bőrkötéses mappában őrzi az egyik legnagyobb formátumú 19. századi magyar politikus és városunk kapcsolatának kézzel fogható emlékét, melyre arany betűkkel vésték fel: Kossuth Lajos saját kezűleg írt levele Félegyháza város díszpolgárává történt választása alkalmával 1887.
Dr. Farkas Csaba
történész-muzeológus
