Egy lelkes felvidéki útmester, Lévárdy Imre az 1930-as évek végén kezdte gyűjteni szeretett szakmájának emlékeit Vágsellyén. Kitelepítése után kiskőrösi útmesterként folytatta a gyűjtést, majd nyugdíjba vonulása után pedig feldolgozta az összegyűjtött anyagokat, mely 1968-ban lett először bemutatva Kiskőrösön. A kiállítás sikere miatt házuk udvarán az év őszén nyílt meg a „Közúti Mini Múzeum”. Az anyagok elsősorban szakmai rendezvényeken (Útügyi Napok, bemutatók, stb.) Az ágazati vezetés is felfigyelt a magángyűjteményre. A Közúti Főosztály vezetése úgy döntött, hogy a szakma presztizsének növelése érdekében a gyűjtemény fenntartását felkarolja, és állandó helyet biztosít a számára. 1974-ben a kiskőrösi régi útmesteri telepet átadta, és pénzt biztosított a kiállításhoz szükséges átalakításra. Lévárdy Imre halála után a munkát Tóth László folytatta, aki több mint húsz éven át vezette, és gyarapította a gyűjteményt. 1974 őszén nyílt meg az első állandó kiállítás, melyet Dr. Ábrahám Kálmán államtitkár nyitott meg. 1975 év végére lett hivatalosan elismert közgyűjtemény, országos gyűjtőkörrel a Kiskőrösi Közúti Szakgyűjtemény. Tóth László múzeumvezető a fő hangsúlyt a nagy gépek, a könyvtár és a térképtár bővítésére fordította. Közben folyamatosan kutatómunkát is végzett. A nagy volumenű beszerzés eredményeként a gyűjtemény mind területét, mind raktári kapacitását kinőtte a ’70-es évek végére. A bővítési lehetőségeket többhektáros terület vásárlásával és új múzeumi kiállító épület felépítésével kívánta az akkori vezetés rendezni. Sajnos az „olajválság begyűrűzéseként” a nagyszabású építkezésből nem lett semmi, a területet el kellett adni. A tarthatatlan állapoton a meglevő épület kétszeri toldásával (1984, 1988) próbáltak enyhíteni.
1994-ben a megszűnt Mezőgép területéből és épületeiből sikerült egy részt megvásárolni. Ezzel a gyűjtemény területe közel háromszorosára, míg kiállító tere duplájára bővült. Az épület felújítása után 1995-ben a szakgyűjtemény fennállásának húszéves évfordulóján új állandó kiállítás nyílt Tóth László rendezésében. A megnövekedett területen egy híd skanzen kialakítása is megkezdődött.
1996-ban Tóth László halála miatt Szászi András lett a gyűjtemény vezetője, aki útépítő mérnök és az alapító unokája. Folytatva a megkezdett munkát folyamatosan bővül a híd skanzen, a muzeális gépek állománya. A kor lehetőségeinek megfelelően zajlanak a gépek üzemképes állapotba való felújításai. Több üzemképes muzeális gép van a gyűjteményben, pl. Ford mérőkocsi, gréder, UNIMOG hómaró, stb. Sikerült az ezredfordulóra a gyűjtemény területébe beékelődött területrészt és épületet megszerezni. Felújításra került az irodaépület és a raktár. A megfelelő raktárkapacitást kihasználva jelenleg a gyűjteményi állományok digitális feldolgozása történik. (muzeális tárgyak, könyvtár, térképtár, fotótár, aprónyomtatvány-tár, irattár, tervtár, hídtár). Megkezdődött a gyűjtemény feldolgozott értékeinek hasznosítása is. A könyvtár a kutatók rendelkezésére áll, az egyéb gyűjteménycsoportokat is egyre gyakrabban keresik fel az egyetemisták diploma vagy doktori értekezés elkészítésekor. A gyűjteményről eddig 6 évkönyv jelent meg saját kiadásban. Ezenkívül több könyv és szakmai kiadvány jelent meg, pl. a Műszaki Alkotók, Magyar Mérnökök sorozat.
2008-ban a gyűjtemény egy EU-s pályázatot nyert, mely keretében megújult az állandó kiállítás. A szabadtéri kiállító területen pedig egy új út- és hídépítő foglalkoztató műhely került kialakításra, mely a múzeumpedagógiai foglalkozások helyszíne.
2011 januárjától az immáron kívül-belül teljes körűen megújult kiállítás várja a látogatókat.
