28/09/2026
„A legboldogabb anya”
Így nevezi magát Szendrey Júlia a Három rózsabimbó című versében, amellyel 169 évvel ezelőtt, 1857. szeptember 27-én lépett a nyilvánosság elé.
Az anyai szeretet Szendrey Júlia költészetének egyik nagy témája.
Első megjelent verse három fiához, Petőfi Zoltánhoz, Horvát Attilához és ifj. Horvát Árpádhoz szól. A költemény a Vahot Imre által szerkesztett Napkelet című lapban jelent meg először.
A Három rózsabimbó megjelenése után népszerű lett. Különlegessége, hogy a családi boldogságot az anya szemszögéből, az anya nevében fogalmazta meg.
Hogy mennyire szerette Júlia fiait? Arra utal a vers kis részlete is:
„Három rózsabimbó az én boldogságom,
Három rózsabimbó életem, világom!
El van osztva köztük három felé lelkem,
És mégis mindegyik bírja azt egészen.”
És hogy mennyire szerették édesanyjukat a Horvát-fiúk?
1865 karácsonyára saját, kézzel készített folyóiratot állítottak össze neki Tarka Művek címmel. Ebben így mutatták be édesanyjukat:
„Szendrey Julia! Költőnő és Gazdasszony! Toll és főzőkanál! Hány nő van Magyarországban, ki a tollat és a főzőkanalat is egyformán forgatja? (...) Csak tessék egypár versét: A három rózsabimbót; A költészethez, stb. elolvasni. Még az uzsorás is az Olympon fog járni tőle! Meséit Andersen meséitől alig lehet megkülömböztetni. Biz ez nagy áldás, mikor alig van egy becsületes meseirónk. (...) Könyvtárában ott vannak Beranger, Boz, Sand George stb. a magyar irók egytől egyig. Akár hány magyar mágnás, nem olvasott annyit mint ő.”
A Tarka Művek különleges családi forrás: Attila és Árpád nem egyszerűen egy újságot „játszottak”, hanem édesanyjuknak készítették, és láthatóan nagyon büszkék voltak arra, hogy Júlia egyszerre volt költőnő és gazdasszony.
És még egy rendkívüli részletet ajánlunk különösen a figyelmedbe a költeményből.
A vers első két versszakában Júlia Zoltánról ír:
„Először is te rólad
Szerelmem virága,
Kihalt boldogságom
Egyetlen zöld ága.
Az eltépett multnak
Élő bizonysága,
A lehullott csillag
Fennmaradt sugára!”
Zoltán Petőfi Sándor és Szendrey Júlia egyetlen közös gyermeke, a költőnő „szerelme virágának”, „kihalt boldogsága egyetlen zöld ágának” nevezi őt. A versnek ezen része összekapcsolja az anyaságot az elveszített szerelemmel és fájó emlékezéssel.
------
Szendrey Júlia
Három rózsabimbó
Három rózsabimbó az én boldogságom,
Három rózsabimbó életem, világom!
El van osztva köztük három felé lelkem,
És mégis mindegyik birja azt egészen.
Nem tudom kivülök terem-e több virág,
Mit látni öröm, illetni boldogság?
Szemem nem is keres, nem is látna meg mást:
Hisz bennök találtam feledést, kárpótlást!
Szivemből fakadtak, szivem a gyökerök:
Együtt hervadnék el, együtt halnék velők:
Hadd boruljak rájok, — merengjek el rajtok,
S eltelve örömmel, hadd beszéljek rólok:
Először is te rólad
Szerelmem virága,
Kihalt boldogságom
Egyetlen zöld ága.
Az eltépett multnak
Élő bizonysága,
A lehullott csillag
Fennmaradt sugára! —
Még csak alig feslik
A pirosló kehely,
És illatja már is
Törzsét árulja el;
Büszkén emeli föl
Magasra kis fejét,
Amidőn kiejti
Ragyogó, szép nevét.
A napnak sugári
Nem vakítják szemét,
Midőn a magasba
Küldi tekintetét.
Leroskadt, letiport
Lelkem ő rá hajlik,
Ha a vihar benne
Türhetlenül zajlik.
Ártatlan kebelén
Kipihenem magam . . .
Jer ide, jer ide,
Legnagyobbik fiam.
*
Csak alig mer ajkam
Csókot lehelni rád,
Alig mer illetni,
Te kis fehér virág! —
Sokszor, ha elnézem,
Milyen gyönge, halvány,
Azt hiszem, nem élő:
Csak ábrándkép talán.
Fehér rózsabimbóm,
Borulj a szivemre,
Hadd dobogjon áldást
Szőke kis fejedre!
Hallod-e mit beszél?
Érzed-e mint szeret?
Kincsének, gyöngyének
Mint nevez tégedet?
Érzed-e mint áll meg
Egyszerre verése,
Ha arczod találja
Szellő lebbenése?
És mégis ki hinné,
E gyenge kis testben
Mily óriás lakik
Szivben, szeretetben!
Eltörpül mellette
Minden más szerelem,
E parányi szivben
Annyi az érzelem!
Szeress, szeress engem,
Második gyermekem,
Imádott kis fiam,
Felüdülő lelkem!
*
Ide, ide vele,
Parányi fiammal,
Evvel a harmadik
Kis rózsabimbóval!
Bimbónak is piczi,
Csak egy rózsalevél,
És birása mégis
Hét országgal felér!
Sugárzó két szeme
Úgy ragyog rám éppen,
Hogy azt kell gondolnom,
Két nap süt az égen.
Hátha még ölelve
A nyakamba borul,
A nagy boldogságtól
Szivem is elszorul . . .
Ne félj, szivem, ne félj,
Légy már egyszer nyugodt,
A sors olajággal
Küldé e galambot.
Repülj az ölembe,
Szállj le kebelemre,
Ártatlan galambkám
Simulj a szivemre! . . .
Béke és nyugalom
Tölti el lelkemet,
Semmi ami fájhat,
Nem talál ott helyet.
S örömim közepett
Ily szókra fakadok:
Minden anya közt én
Legboldogabb vagyok!
-----------------------
Képen Szendrey Júlia három fiával, a "három rózsabimbóval.
Bal oldalon: Horvát Attila; középen: ifj. Horvát Árpád; jobb oldalon: Petőfi Zoltán.
