Az én utam a nemezkészítésben:
Az „Északi fény” és a „Naptánc” lehelet vékony nemezruhák, melyek "mozaik-nuno" nemez-technikával készültek. Ezt a technikát 'véletlenül' találtam ki, amikor szakmai gyakorlaton voltam egy norvég nemezkészítő művésznél, May Jakobsen Hvistendahl-nál. A nuno-nemezruha készítés, amire May meg akart tanítani, azt jelenti, hogy vékony és laza szövetű selyem anyagból és g
yapjúból nemezelünk ruhát. A két anyag egyesül és majd 50 %-al zsugorodik, mire létrejön a nuno-nemez. A gyakorlat első napján May körülvezetett álom műhelyében, ahol tekercsekben sorakoztak a selymek és megmutatott egy ruha elkészítését elejétől a végéig, majd sajnálattal közölte, hogy el kell utaznia, de bármiből használjak bátran. Lelkesen, de koránt sem bátran álltam neki első nuno-nemez ruhámnak, mivel tartottam attól, hogy az első próbadarabom úgy sem lesz műremek. Feszélyezett, hogy belevágjak egy kézzelfestett, teljes tekercs selyemszövetbe, ezét körülnéztem, miből lehetne még dolgozni. Nagy megkönnyebbülésemre több kosár hulladék selymet találtam, a May által készített ruhákból kimaradt nyesedékeket. A ruhámnak egy letisztult, klasszikus formát választottam, hogy ne vigye el a hangsúlyt az anyagról. Munka közben felszabadító érzés volt, hogy úgy tanulhatom meg ezt a technikát, hogy közben nem pazarlom el May anyagait. A tenyérnyi fecniket vizesen, egymást 1-2 ujjnyira fedésben helyeztem le, majd vékonyan beborítottam gyapjúval és összenemezeltem. Rájöttem, hogy egy új, egyedi megoldást fedeztem fel: a 'mozaik-nuno' nemezruha készítést. Mikor May, egy hét után visszatért, alig akart hinni a szemének. Valószínűleg ő 10 ruhát rak ki teljes anyagból, míg én egyet darabokból, de az összhatás nagyon tetszett neki. Azt hiszem büszke volt rám, hogy nem másoltam le az ő munkáit, hanem úgy sajátítottam el a nuno-nemez módszert, hogy közben magam maradtam és valami újat találtam ki. Azóta négy év telt el. Ma már tudatosan készítek hulladék selymekből ’mozaik nemez’ ruhát és kiegészítőket. Időközben a norvégiai selyem hulladékok elfogytak, de találtam egy új forrást: Ruhagyári, szabászati selyemhulladékot. Így lett a véletlenből, a takarékoskodni akarásból tudatos 'reruha'.
