01/05/2026
Május 1-jére virradó éjszaka a magyar nyelvterület nagy részén hagyományosan májusfát állítottak a legények, elsősorban a lányos házak elé, de sok helyen középületek, kocsmák vagy faluközpontok előtt is. A májusfa a tavaszi megújulás jelképe, ugyanakkor az udvarlási szándék és a közösségi összetartozás jele is volt: a lányoknak állított fa személyes figyelmet és szerelmi ajándékot jelentett, miközben a közösség számára is jelzés értékű volt.
A fát többnyire a legénybandák szerezték be és állították fel, gyakran titokban. Sudár nyárfát, nyírfát, fűzfát vagy virágzó ágakat vittek, amelyeket szalagokkal, kendőkkel, virágokkal, olykor édességgel vagy itallal díszítettek. Sok helyen szerenád, éjjelizene és kisebb vendéglátás is kapcsolódott a májusfaállításhoz, a fa őrzése pedig külön feladatot jelentett a legényeknek.
Fotó:netfolk.blog.hu
Tájanként változott a szokás formája és ideje: egyes vidékeken pünkösdig állt a májusfa, máshol virágcsokor vagy virágkosár váltotta fel. A közösségi májusfákhoz gyakran táncmulatság is kapcsolódott, a kidöntésük pedig ünnepi alkalomnak számított. A májusfaállítás így egyszerre fejezte ki a természet megújulását, a közösségi élet rendjét és az udvarlás hagyományos formáit, amelyek több helyen ma is élő részei a tavaszi ünnepkörnek.
