03/12/2025
Kezembe akadtak Dr. SASVÁRI KÁLMÁN levei.
(Azt hiszem, nem sokan hallottak a híres hidasi tudósról, életéről! Olvassátok el, érdemes! )
Hidason született 1912-ben a Scheibner-féle beszálló vendéglőben. (Az iskola helyén volt.) A főépületben volt egy óriási bálterem, a szálló vendégek részére vendégszobák, az udvaron a kocsik számára nagy fedett beálló és a lovaknak istállók. A főépület két vége alatt kezdődött egy-egy borospince. Az udvaron,egy hatalmas fa árnyékában lévő téglafalú mély tárólót télen hóval töltötték meg. Ezt használták nyáron italok hűtésére. Különleges gyermekbirodalom volt a főépület óriási padlása, ahol a régebbi idők hagyatékai voltak a gyerekek játékszerei. "1914-ben kitört a világháború, láttam a vendéglőnk ivőszobáját megtöltő fiatalokat, akik bevonulásuk előtt vidám együttlétre jöttek össze, nem sejtve, hogy közülük sokan örökre búcsúznak egymástól és a falutól is. Én ezalatt, távol a világ zajától éltem boldog gyermekkoromat. Láttam ugyan néha anyai nagyapám kezében tartott újságon színes képet vérrel áztatott sebesült katonákról, de borzalmát ekkor még nem fogtam föl.
Iskoláskorba érve 1918 őszén elkerültem Hidasról, ahol német nyelvű oktatás folyt. Édesanyám azt akarta, hogy tanuljak meg magyarul, ezért elvitt Romonyára, ahol a nővére lakott. Ott ő - háborúba bevonult férje távollétében - vízimalmukat vezette. Két unokatestvérem nem tudott németül, az iskolában is csak magyarul beszélő gyerekek közé kerültem. Ilyen körülmények között gyorsan váltam kétnyelvűvé.
A szépen induló első iskolaév után bizonytalanság árnyékolta be leendő jövőmet. Szüleim 1919 nyarán elváltak. Édesanyám velem együtt Hidason lakó szüleihez költözött. Ugyan akkor érkezett oda a hadikórházból özvegy hadirokkant bátyja is. Az így megnövekedett családdal nagyszüleim a Somogy megyei Boldogasszonyfára költöztek, ahol vett tulajdonon földművesként éltek tovább. Innen kezdve életem anyai nagyszüleim védelme alá került. Pécsett jártam középiskolába, és Szegeden egyetemi tanulmányaimat végeztem. Onnan középiskolai tanári diplomával Budapestre kerültem, ahol a Tudományegyetem bölcsészeti karán fizikából doktori oklevelet szereztem. 1938-tól 11 éven át a Budapesti Műegyetem vegyészmérnöki karán, mint adjunktus, oktatással foglalkoztam. Utána 7 éven át az Egyesült Izzó kutató laboratóriumában, az izzólámpa-gyártással kapcsolatban, wolfram és molibdén oxidációs-redukciós folyamatait tanulmányoztam." 1957-től 1984-ig az MTA Központi Kémiai kutatóIntézetében főmunkatárs volt. Két évig 1963-65, a Pittsburgi Egyetemen (USA), másfél évig (1976-77) a York Egyetemen vendégkutatóként dolgozott. Rendszerváltás után 1993-ban tudományos életműve alapján a MTA a Kémia tudomány doktorává minősítette. Az aktív időt követően nyugdjasként a biológiai molekulák szerkezetét tanulmányozta.
" Ide vezetett utam a gyermekkor Hidasáról, mialatt a Scheibner vendéglő 1934-ben anyai nagyapám, majd édesanyám tulajdonába került. Bérlőkkel működött 1950-ig, amikor a kommunista rendőrség ismert módszerrel a bérlőt elüldözte. Az üresen maradt épületet előbb önkényes foglalók vették használatba, majd államosították. Boldogasszonyfán 19 holdnyi földjével már egyedül gazdálkodó édesanyámat kuláknak minősítették, letartóztatták, házát államosították, földjét és vele együtt teljes gazdasági felszerelését elkobozták, őt 13 hónapi börtönbüntetésre ítélték. Ennek letöltése után nem maradt már számára sem Hidas, sem Boldogasszonyfa, csupán nincstelenül, a faluhoz való ragaszkodása mellett, családi támogatással és két keze munkájával fönntartani időskori életét."
