03/11/2024
Mai vers :
Ősz
Csendben figyelem, ahogy a boldogság
halkan sóhajt mohó szemeim előtt.
Megmutatja színpompás kincseit,
s egy pillanatra megállítja az időt.
Ilyenkor szertelenül szórja sugarát,
elsuhan a fák ágai közt, nekem dalol.
Gyengéden símogatja fáradt lelkemet,
mosolyog, könnyűszerrel elvarázsol.
Nem tudom valóság ez, vagy csak ábránd,
kezem kinyújtom, szinte megérinthetem.
Ajándék talán, vakmerő vágy jutalma,
remélem holnap is itt lesz még, s elérhetem.
De félek, megkopnak ezek a színek,
elhalványul ez a varázslatos fény,
újra felgyorsul a könyörtelen idő,
tovatűnik a boldogság és a remény.