20/05/2026
Középpontban a 130 éve született Dr. Écsy Ödön István
Bejegyzéssorozatunk következő érdekes – és kevéssé ismert – személye Dr. Écsy Ödön István gimnáziumi tanár és igazgató, költő, lapszerkesztő, tűzoltó egyleti elnök (és még hosszan sorolhatnánk titulusait), aki megkerülhetetlen, ha Csurgó történetét nézzük. Szavait, verseit például a mai napig idézzük, a Csurgóra látogatók pedig magukkal viszik a Csokonai padra vagy a Festetics kapura vésett négysorosait.
„Itt, ahol most zöld gyep felett
Vén fák alatt kis pad áll –
Itt tanított s verselgetett
Csokonai Vitéz Mihály!” (A Csokonai padon olvasható négysorosa)
Dr. Écsy Ödön István Nemeskisfaludon született 130 esztendővel ezelőtt, 1896. május 18-án, ahol édesapja, Écsy Pál református lelkészként szolgált. Fia mindössze kétéves volt, amikor Pettendre helyezték, így az elemi iskolát itt, valamint Istvándiban végezte. Utóbbi helyen szolgált a nagyapja, édesanyja, Begedy Aranka apja. Begedy István esperes néhány évig tanított is Csurgón, így természetes volt, hogy ide kerül a gimnáziumba (az itt tanult családtagok az Öregdiák Szövetségnek is tagjai voltak, támogatták a szövetség munkáját). 1907-től tanult Csurgón, három évvel később már az öccsével együtt. Erdőmérnök szeretett volna lenni, erről az álmáról azonban kénytelen volt lemondani, hiszen a szüleinek nem volt pénze arra, hogy fizessék a tanulmányait. Ösztöndíjasként felvették a Pázmány Péter Tudományegyetem Bölcsészkarára, ahol az eredetileg választott földrajz-természetrajz helyett magyar-latin-görög nyelv szakra tették át.
Tanulmányait az I. világháború akasztotta meg. Önkéntesként vonult be 1916-ban a Magyar Királyi Nagy Lajos Király 6. gyalogezred III. zászlóaljába. A tisztiiskola elvégzése után az orosz frontra vezényelték, de részt vett a román és olasz hadszínterek ütközeteiben is – bátorságáért a Bronz vitézségi érmet és a Károly csapatkeresztet is megkapta. Könnyebben megsebesült, végül betegség miatt térhetett haza 1920-ban.
„Mint sorban cukorsüvegek,
Állnak fehér-csillogóan,
— Rajtuk annyi, annyi hó van, —
A fenyvesek, a kedvesek.
Tövük tegnap felszántotta
Orosz ágyúk kemény magva,
De ma csend van, mint templomban.
Ma egyet se lő a muszka.
Körülállunk egy fenyőfát,
Mintha karácsonyfa volna.
Hiányzik az aranyalma
Es egy gyertya sincsen rajta,
Mégis, mintha rajta volna.
Lassan, elfogódott szívvel,
– Szemben az északi széllel…” (Karácsonyest a harcztéren, részlet. A „háborús versek”-ből: Galícia-Románia, 1916-17. Megjelent a Csurgói Diákalbumban 1931-ben.)
Leszerelése évében, 1920-ban lediplomázott, szeptembertől pedig már a csurgói gimnáziumban tanított. A gimnázium igazgatótanácsának elnökségi tagja, Batta Béla szigetvári járásbíró gyermekei is Csurgóra jártak iskolába, így szinte természetes volt, hogy Écsy Ödön István és Batta Béla leánya, Ilona Irma megismerkedett egymással. A házasságból egy fiuk született, László Béla, aki szintén itt tanult a gimnáziumban, gépészmérnöki tanulmányait követően pedig Kaposváron dolgozott a cukorgyárban és a kórházban is. (Viszonylag fiatalon, 1980-ban halt meg.) A család gyakran időzött Szigetváron ebben az időszakban, mint később olvashatjuk, Écsy a szigetvári várral is foglalkozott munkássága során.
Écsy Ödön István „könyvtárvezető, önképzőköri tanárelnök lett. 1937 februárjától a Pécsi Tankerületben magyar nyelv és irodalomból, majd latinból, görögből és bölcsészettanból szakfelügyelő lett. (…) Magyar nyelvtant, latin nyelvtant, görög nyelvtant, irodalmat, filozófiát, bölcsészeti előtant, német nyelvet, bölcseletet, honvédelmet, egészségtant, tornát és éneket tanított.” – írja róla Dr. Horváth József a Csurgói pedagóguslexikonban.
„Óh, Csurgó még mindig a régi"
Ezt halljuk sokszor itt s amott.
De a régi öregdiáknak
Nem az már, amit itt hagyott.
A gyermekálom és örömnek
Hazája volt s ábrándtanya.
Ma már csak a csendes faluváros;
Emlékek kriptaajtaja.” (A régi Csurgó, részlet. Megjelent a Csurgói Diákalbumban 1931-ben.)
A tanítás mellett foglalkozott iparművészettel, irodalommal és irodalomtörténettel is. Az elbeszélései, versei, tanulmányai jelentek meg elsősorban a somogyi újságokban, évkönyvekben, de néhány önálló kötetként is napvilágot látott. 1925-ben verseskötete Virág a hó alatt címmel, 1926-ban elbeszélései A förgeteg címmel jelent meg (a Városi Könyvtár honlapján olvasható), a Kőszilánkok c. versgyűjteménye viszont nem került kiadás alá. A tanulmányait is érdemes megemlíteni: Somogyi kéziratos graduálok eredete és rokonsága, A történetíró Cserei Mihály, mint versszerző, A 17. század kisebb verselőinek munkássága, Sziget vára és Zrínyi a magyarországi latin költészetben, A latin alaktan táblázatos összefoglalása, Pálóczi Horváth Ádám Holmi-jának negyedik darabja. A gimnáziumi évkönyveket, az 1931-ben megjelent Öregdiák Albumot ő szerkesztette, több versét is olvashatjuk ezekben; s a Belsősomogy c. lapnak eleinte tárcarovat szerkesztője volt, majd 1942-től 1944-ig (a lap megszűnéséig) főszerkesztője is.
Tagja volt különféle irodalmi társaságoknak, például a kaposvári Berzsenyi Társaságnak és egyéb szervezeteknek. Csurgón vezette a Somogyi Népművelési Bizottság csurgói csoportját, a gimnáziumban a Csokonai Kört, titkára volt a Csurgói Öregdiákok Szövetségének – mint tudjuk, az 1930-40-es években a szövetség nevéhez köthető Nagyváthy János újratemetése, a Festetics kapu és a Csokonai pad felállítása is –, sőt, 1924-1927 között ő volt a Csurgói Önkéntes Tűzoltóegylet elnöke is.
Ebben az időben, az első világháború utáni gazdasági válság Csurgón is éreztette a hatását, amely a tűzoltóegylet fennmaradását veszélyeztette. Reményi Samu parancsnok lemondott, utódja pedig nem tudta egyben tartani az egyesületet. A tűzoltóegylet élére ekkor Haám Lajos főszolgabíró Écsy Ödön Istvánt nevezte ki, aki viszont nem szívesen fogadta el a felkérést. Ennek ellenére példás munkát végzett: pénzügyi és szertárellenőrzést tartott, tiszteletbeli és pártoló tagokat toborzott. Az életveszélyessé vált mászótornyot lebonttatta, a mozi-és színházi előadásokra őrszolgálatot szervezett, a szertárban példás rendet tartatott. Lemondását végül egészségének megromlásával indokolta, mint tudjuk, emiatt szerelték le 1920-ban.
„Uj tanuló lépj át e kapun, melyen egykori az ősi
Iskola régi fia s régi tanára bejárt,
És ezen át lépj életutadra, te vén maturandus,
Itt bucsuzik tőled második Édes Anyád.” (A Festetics-kapun olvasható epigrammája)
A II. világháborút követően, 1946-ban kinevezték a gimnázium igazgatójának, azonban tisztségét csupán négy évig tölthette be. Az iskola államosítását követően, 1950. augusztus 25-én leváltották. Ebben az időszakban tanult itt Bertók László, későbbi Kossuth-díjas költő, akinek irodalmi pályán való elindulását Écsynek (is) köszönhette, hiszen ő tanárként, irodalmárként számon tartotta a tehetséges tanulókat. Bertók verseit – Kenyér, Csokonai él! –ő küldte el a Dunántúl c. folyóirat szerkesztőségébe, ahol aztán 1953 tavaszán meg is jelentették őket. Bertók László visszaemlékezéseiben gyakran emlegette egykori tanárát. Écsy 1954-ben végleg Szigetvárra költözött, a szigetvári iskolában 1958-ig igazgatóhelyettes is volt. Nyugdíjba vonulása után még tanított az esti és levelező tagozatokon. Csurgói diákjaival tartotta a kapcsolatot, de törékeny egészségi állapota miatt hosszabb utakra már nem vállalkozott sem ő, sem felesége. Szigetváron hunyt el 1969. január 3-án.
Életének ismertetése azért is aktuális, mert az elmúlt hetekben Raksányi Lajos művésztanár leánya, Olga, édesapjának könyveivel lepett meg minket. Ezek között található Album az 1937-es csurgói öregdiákok 25 éves találkozójáról. Az 1962-es találkozón ugyan Écsy Ödön István nem vett részt, viszont egykori diákjainak írt levelét idézik, diákjai pedig szeretettel emlegetik visszaemlékezéseikben, nem egy helyen idézve verseit. Raksányi és Écsy között egy év korkülönbség volt, s két év különbséggel kezdték meg tanári pályájukat Csurgón. Külön érdekesség, hogy Raksányi szigetvári születésű volt, családja is ott élt, míg Écsy a felesége révén szintén ott talált otthonra.
„Egy-egy madár felsír a parti füzesben,
Aztán csend lesz, csak a szél suhan, lebben.
S a temetőárok korhadt, vén nyárfája
Hosszú árnyékkarját ölelésre tárja.” (Fák az alkonyban, Csurgó, „Nagyárok”-partján, 1930. okt. hó, részlet. Megjelent a Csurgói Diákalbumban, 1931-ben.)
A Helytörténeti Gyűjteményben csupán két tanulmánya és egy levele maradt fenn, ezeket féltve őrizzük. Idézett versrészleteivel talán felkeltettem az érdeklődést a munkái iránt, az irodalom iránt érdeklődőknek mindenképpen kötelezőek. ☺️
Petlánovics Eszter
Felhasznált irodalom:
Bertók László: Priusz. Digitális Irodalmi Akadémia honlapja. Web: https://konyvtar.dia.hu/html/muvek/BERTOK/bertok00541a/bertok00541b/bertok00541b.html (2026. 05. 07.)
Dr. Bódi Ferenc (szerk.): A Csurgói Református Csokonai Vitéz Mihály Gimnázium másfél-évszázados története. 1943.
Csurgói Önkéntes Tűzoltóegylet. CSVHGY Adattára.
Dr. Écsy Ödön István (szerk.): Csurgói Diákalbum. Csurgói EEF. Csokonai Vitéz Mihály Reálgimnázium Öregdiák Szövetsége, Csurgó, 1931.
Dr. Horváth József: Csurgó monográfiája. Csurgó Város Önkormányzata, Csurgó, 2009.
Dr. Horváth József: Csurgói pedagóguslexikon. Csurgói Könyvtár XXIV. kötet. Csokonai Vitéz Mihály Református Gimnázium, Általános Iskola és Kollégium, Csurgó Város Önkormányzata, Csurgó, 2019.
Kurtz Géza, Kristófy Géza: A cs. és kir. „Albrecht főherceg” 44. gyalogezred története. Budapest, 1937.
Mészáros Gábor: A Holmi negyedik darabjának olvasatai, lokális és globális horizontjai. Pálóczi Horváth Ádám kapcsolatrendszerének értelmezése. Doktori disszertáció. Budapest, 2020.
Varga Éva: Írástudók Somogyban a két világháború között III. Somogy Megyei Múzeumok Közleményei. Rippl-Rónai Megyei Hatókörű Városi Múzeum honlapja. Web:https://smmi.hu/publikaciok/2004/31vargaeva.pdf (2026. 05. 07.)
