01/10/2026
Középpontban a 175 éve született Reményi Samu tűzoltóparancsnok
A Csurgói Önkéntes Tűzoltóegylet 1874-es megalakulásáról és az ötletet adó Reményi Samuról az eltelt években sokszor, sok helyen írtunk és beszéltünk. Rendeztünk időszaki kiállítást, tűzoltós szabadulószobát, sikeresen felterjesztettük a somogyi értékek közé és jelenleg egy vitrinben mutatjuk be mindazt, amit a csurgói tűzoltóságról tudni lehet és illik.
Augusztusban már született egy bejegyzés Reményi Samunak az 1896-os XIII. Országos Tűzoltó Közgyűlésen való felszólalásáról, amely annak bizonyítéka, modern gondolkodása révén az egyik leghatékonyabb önkéntes tűzoltóságot sikerült működtetnie itt Csurgón. Születésének 175. évfordulóján elevenítsük fel újra, ki is volt ő, mit adott a csurgóiaknak, miért emlegetjük még mindig és állítjuk példaképnek a XXI. században?
A csurgói tűzoltó anyakönyv egyik bejegyzése szerint 1851. október elsején született Csurgón zsidó kereskedő családba. (Vargáné Hegedűs Magdolna tanulmányában december 24-ét ír az izraelita születési anyakönyv alapján, míg egy távoli családtag szerint október 10-én született.) Ritter Sámuel néven anyakönyvezték, nevét 30 évvel később változtatta meg Reményire. Dolgozott épület-üvegesként, üveg-és porcelán kiskereskedőként, a Csurgói Takarékpénztár igazgatója volt, az izraelita hitközség elnöke, majd díszelnöke tisztjét is betöltötte. Feleségével, Schwarz Rózával 1878-ban kötött házasságából tíz gyermeke született (unokái közül a legismertebbek Reményi Gyenes István (1909-2001) író, költő, műfordító, újságíró, zenész és Juan Gyenes (1912-1995) fényképész). 1934. december 15-én, szeretett felesége elvesztése után nem sokkal hunyt el, mindketten a csurgói izraelita temetőben nyugszanak.
A visszaemlékezések szerint a csurgói önkéntes tűzoltóegylet létrehozása Reményi fejéből pattant ki 1874 elején, márciusban pedig meg is alakult Somogy vármegye első tűzoltóegyesületeként a Csurgói Önkéntes Tűzoltóegylet. Vezetőjének Fettich Károly tanítóképző intézeti tanárt választották meg, de Reményi is tagja lett a szervezetnek. Főparancsnoknak 1879-ben választották meg. Három évvel később beléptette az egyletet a Magyar Országos Tűzoltó Szövetségbe, 1899-ben pedig felkérték a Somogy Vármegyei Tűzoltószövetség megszervezésére, amelynek haláláig az élén maradt. A csurgói tűzoltóegylet élén kisebb megszakításokkal 45 évig maradt, véglegesen 1919-ben mondott le – gyakorlati munkát nem végzett, de az elnökség tagja maradt.
A közel negyedévszázad alatt, amíg a Csurgói Önkéntes Tűzoltóegylet főparancsnoki tisztjét betöltötte, olyan pótolhatatlan és példaértékű munkát végzett, amellyel a mai napig kiemelkedik a csurgóiak és a tűzoltók sorából.
Parancsnoksága alatt folyamatos fejlesztéseket eszközölt: továbbképzéseket tartott, bevezette az őrszolgálatot, pótolta és modernizálta a felszereléseket, víztározókat alakíttatott ki a városban, korszerűsítette az adminisztrációt, karbantartotta és bővítette a Petőfi téri tűzoltó őrtanyát, egyleti kocsist alkalmazott (bérbe adva plusz bevételt is szerzett ezzel), támogatta a tűzoltózenekar létrejöttét, új tagokat toborzott és adományokat gyűjtött. Szakmai programokat és jótékonysági bálokat is szervezett, segélyt utalt a rászoruló vagy megsérült tagoknak, s arra is volt példa, hogy az egylet számláit saját pénzéből fizette ki. Jelen volt a tűzeseteknél, emberei élén dolgozott például az 1888-as berzencei tűzvésznél is.
Támogatta a környékbeli önkéntes tűzoltóságok (Berzence, Nagyatád) megszervezését, kiképzéseket, továbbképzéseket szervezett. A Tűzoltó Közlönyben rendszeresen jelentek meg írásai, amelyek főként gyakorlati tapasztalataira épültek és modern elgondolásaival már akkor kiemelkedett az átlagból. A vármegyei, országos és horvát kollégákkal jó kapcsolatot ápolt, s részt vett az országos tűzoltószövetség munkájában is.
Az élete és munkássága, az elhivatottsága miatt tekintjük példaértékűnek őt. Emiatt a Somogy Megyei Tűzoltószövetség 1999-től a Reményi Samu-díjat adományozza a tűzvédelem terén kiemelkedő munkát végző tűzoltóknak. Csurgón pedig 2006-ban alakult meg a Csurgói Önkéntes Tűzoltóegylet utódszervezeteként a Reményi Samu Tűzoltó Egyesület, amely az ő nevét vette fel. A csurgói Önkormányzati Tűzoltóság munkáját támogatja, feladatai közé tartozik a tűzoltás-és megelőzés, műszaki mentés, de a nagy elődhöz hasonlóan például a határon túli, horvát kollégákkal is jó kapcsolatot ápol. Nagy hangsúlyt fektet a hagyományőrzésre, Reményi Samu emlékének ápolására, a Csurgói Önkéntes Tűzoltóegylet történetének továbbadására – ezeknek jó példája 2024-ben a 150 éves jubileumi ünnepség szervezése és lebonyolítása. Köszönjük a munkájukat ezúton is!
A mellékelt fényképen Pákozdy Ilona festőművész által, 2024-ben megfestett Reményi Samu tűzoltóparancsnok látható. Aki szeretné élőben látni, sok szeretettel várjuk a múzeumban.
Petlánovics Eszter
Felhasznált irodalom:
- Csurgói Önkéntes Tűzoltóegylet irattára (1874-2001). Csurgó Város Helytörténeti Gyűjtemény Adattára.
- Heizler Zoltán: A Magyar Tűzoltó Szövetség 150 éve (1870-2020). Magyar Tűzoltó Szövetség, Budapest, 2019.
- Dr. Horváth József: Csurgó monográfiája. Csurgó Város Önkormányzata, Csurgó, 2009.
- Dr. Horváth József: Emlékkönyv a csurgói Önkéntes Tűzoltó Egyesület 20 éves jubileumára és a zászlóavató ünnepség alkalmából. Csurgói Önkéntes Tűzoltó Egyesület, Csurgó, 1894.
- Nagy Jenő: Százéves szövetség. Somogy Megyei Tűzoltószövetség, Kaposvár, 1999.
- Papp Imre: Csurgói tűzoltó krónika 1874-1974. Csurgó, 1974. Csurgó Város Helytörténeti Gyűjtemény Adattára.
- Petlánovics Eszter: 150 éve alakult a Csurgói Önkéntes Tűzoltóegylet. In: Csurgó és Környéke 2024. március
- Vargáné Hegedűs Magdolna: Egyszervolt szomszédaink. Csurgói Baksay Sándor Alapítvány, Csurgó, 2024. p. 52-57.
