01/05/2026
TALÁLTAM EGY 30 ÉVVEL EZELŐTT KIADOTT KÖNYVET, AMIBEN SZEREPEL EGY TUDOMÁNYOS ÉRTEKEZÉS CSÁKBERÉNYRŐL.
(EGY ÉRDEKES RÉSZLETET ÍRTAM KI EBBŐL.)
Dr. Böhm Antal professzor emeritus, a Magyar Tudományos Akadémia doktora, a hazai társadalomtudományi, szociológiai gondolkodás, oktatás motiváló mentora, a közgazdászképzés jeles személyisége, ezzel a címmel írt Csákberényről, egy 1996. májusában kiadott könyvben:
CSÁKBERÉNY A CIVIL TÁRSADALOM MINTÁJA
„A helyi társadalmak állapotáról, fejlődési anomáliáiról gyakran volt alkalmam véleményt formálni. Egy Bibó gondolatot választottam, amely így hangzik: „Demokrácia nincs eleven, pezsgő, szabad és demokratikus önkormányzatok nélkül. Minden országos demokrácia, merő fikció, ha nincs meg az egyes emberek számára hozzáférhető kisebb közösségekben a szabad közélet iskolája."
Vannak-e olyan területek, hazai példák, amelyekre építhetünk? Ezekre a kérdésekre keresem a választ a továbbiakban egy kis Vértes alji település – CSÁKBERÉNY- példája alapján.
Választásom második motivációja az, hogy ebben a községben alakították ki a
„CIVIL ÖNKORMÁNYZÁS KÖZSÉGI MODELLJÉT:”
Csákberény lakói elhatározták: élni akarnak a lehetőséggel, hogy saját kezükbe vegyék a sorsukat. Olyan életkörülményeket akarnak teremteni a falujukban, ahol nyugodtan, kellemesen és biztonságban lehet élni, pihenni. Ahol otthont talál magának a kezével és/ vagy a fejével alkotó ember, s ahol a gyermekek, fiatalok számára adott a tanulás, fejlődés lehetősége a boldoguláshoz bárhol a világban.
Nem különös falu ez. Mint mindenütt, itt is kevesen látnak messzebbre. A többség máról holnapra éli az életét, s nem kevesen vannak, akiket sodornak az események. Itt is ismert, bevallott jelenségek: a fásultság, irigység, a lemondás, elszigetelődés, de még izzik a parázs, s van friss szél is, amely a közösség összefogását lángra lobbantja. De vajon tudjuk-e táplálni ezt a tüzet, mely szétárasztja fényét és melegét. Át tudják-e lépni ezt a tüzet, mely szétárasztja fényét és melegét. Át tudják – e lépni az emberek saját árnyékukat abban a meggyőződésben, hogy jobb Csákberényt csak közösen lehet csinálni, s azt valóban csinálni kell.”
Amikor a professzor úrnak ezt az írását elolvastam ebben a könyvben, arra gondoltam, hogy ő eléggé jövőorientált gondolkodású lehetett. Szinte maga előtt látta azt az erős faluközösséget, ami 30 év múlva ki is alakult.
Nem csákberényi lakosként, megtapasztalhattam, milyenek is a csákberényiek. Csodálom az itt élő EMBEREKET, és állíthatom, hogy nem csupán a Vértes régiójában, de országosan is különleges ez a település abból a lényeges szempontból, hogy a falu lakosai felismerték a kulcsfontosságát annak, hogy a közösség és az összefogás erejével, egymás megbecsülésével, egy kiegyensúlyozott, boldog életet tudnak teremteni.
Valóban működnek a civil szervezetek, és az itt élők, az értékteremtő munkájukkal tudnak példát mutatni. A falusi összefogás nemcsak fizikai munkát jelent, hanem érzelmi biztonságot és összetartozást is.
Ha a csákberényiek felnéznek az égre, talán meglátják Dr. Böhm Antal professor elégedett mosolyát a felhők között!
Bizonyára azt mondaná: Hittem Bennetek, és Ti megcsináltátok!
(Illés Edina múzeumvezető)
