07/10/2026
Képről képre – A vértanú tábornok menyasszonya
1849. október 6-án Aradon végezték ki Nagysándor József honvédtábornokot. Egyike volt a tizenhárom vértanúnak. Alig múlt negyvenhat éves, házasodni készült ifjú menyasszonyával, a csupán tizenhét esztendős Schmidt Emmával, aki saját unokahúga volt, vagyis nővérének a leánya. Búcsúlevelében végtelen szerelméről biztosította a leányt, visszaküldte jegygyűrűjét, s várta a sorsát. Emma évekig gyászolta kedvesét s végül feleségül ment a nála huszonnyolc évvel idősebb Klauzál Gáborhoz, akitől három gyermeke született.
Barabás Miklós (1810–1898), a reformkor legjelentősebb magyar festője, régről ismerte Nagysándor Józsefet. Önéletrajzában kétszer is megemlékezik róla: „A tisztek közül Nagy Sándor hadnagyot még krakkói nyaralásomból ismertem s ő különös rokonszenvével tüntetett ki. Később 1849-ben találkoztam vele, mikor az ő dandára a budai várat bevette. […] 1849-ben, a vár bevétele után, át akarván költözködni budai nyári lakomba, miután a hajóhidat Jellasich elégettette, csak a lánczhídon lehetett volna kocsin átmenni, azon pedig csak honvédeknek volt szabad járni; Nagy Sándor adott engedélyt, hogy az én bútoros kocsimat is át engedjék.” Barabás nyári laka a Városmajorban állt, Buda ostromakor ebben volt Görgei Artúr főhadiszállása, ugyanis ő volt Barabás fiának, Elemérnek a keresztapja. A festő érzékletesen írja önéletrajzában, hogy házát többször is bombatalálat érte: „…egy másik golyó a kapu fölötti nyíláson jött be, végig haladt az udvaron és a hátul lévő földszinti árnyékszéket zúzta szét, nagyobb kár a házban nem történt…” A keresztelőre végül csak az ostrom után, május 29-én került sor.
A menyasszony, Schmidt Emma a Pest megyei főorvos, Schmidt János leánya volt. A szabadságharc után németes nevét Kovács Emmára magyarosította. Barabás Miklós a saját feljegyzései szerint két akvarellt is festett Emmáról. Az egyiket vőlegénye őrizgette haláláig, a másik pedig már a tábornok halála után készült.
A finom, légies könnyedségű akvarellen a fiatal menyasszony gyászkendőt visel, mellette, egy fakorlátra vetve fekete honvédköpeny, mely nemcsak a gyászra utal egyértelműen, hanem a katonai hősi halálra is. A mártíriumot az ifjú nő kezében tartott babérkoszorú jelképezi. Barabás képének különleges részlete a háttérben feltűnő romos épületegyüttes. A nagy körbástya a budai Fehérvári rondella, a tőle jobbra lévő épületek között pedig az egykori Teleki-palotát ismerhetjük föl. Buda 1849-es ostromakor Nagysándor József feladata volt ennek a falszakasznak bevétele, seregei a Tabán felől, egészen a mai Kapisztrán térig elnyúlva támadták a várat. A rondella ma is áll a Szent György tér és a Dísz tér találkozásánál, a Teleki-palota helyén pedig József főherceg palotája épült föl.
Barabás akvarellje többszörös megemlékezés a kivégzett vértanú tábornokról, akit személye helyett a ruhája képvisel. A háttér budavári romjai katonai hőstettére emlékeztetnek. S van még egy különös motívum a képen: a durva fakorlátra vetett köpeny vörös zsinórozása. A zsinórból formált hurok, a korlátról lecsüngő zsinórkötegek talán nem egészen szándékolatlanul, de mégiscsak Nagysándor József kötél általi halálára emlékeztetnek. Barabásnak nagyszerű érzéke volt nemzeti, politikai érzelmek ártatlan képi motívumok általi megjelenítéséhez. 1849 októbere után pedig még egy csupasz kötél is képes volt a nemzeti gyász kifejezésére.
kép:
Barabás Miklós: Kovács Schmidt Emma, Nagysándor József menyasszonya, 1849
akvarell, fedőfehér, papír, 487 × 388 mm
Magyar Nemzeti Galéria
szöveg: Bellák Gábor
#1849