20/07/2026
205 évvel ezelőtt, 1821. július 20-án avatták fel az új óbudai zsinagógát.
Az óbudai zsidóság újkori története gyakorlatilag együtt született meg Óbuda török utáni történetével, hiszen a település első lakosai között nagyon hamar megjelentek az izraeliták is. Magyarországon az újkori gyülekezetek általában földesúri birtokokon születtek, mivel a szabad királyi városok többségében nem telepedhettek le zsidó lakosok. Óbuda esetében a Zichy család szívesen – és oltalompénz ellenében – befogadta őket, így a zsidóság földesúri védnökség alatt élhetett, cserébe az (adó mellett) bekapcsolta Óbudát a kereskedelmi hálózatba. A 18. század elejétől így újra kialakult a zsidó közösség Óbudán, amit héberül Oven Jásén-nak vagy Ofen Jásán-nak hívtak. 1803-ban már 527 zsidó családfő élt az uradalomban. Az évek során egyre szélesebb jogokat kaptak: zsinagógát építhettek, saját bírójuk és tanítójuk lehetett, saját temetőt használhattak, ingatlannal bírhattak, iskolát nyithattak.
A szent hajlék, az imaház már a 18. század elejétől kezdve megtalálható Óbudán, ezt egy 1727-es dokumentum is igazolja. Ennek mészkőből és márványból való újjáépítésére valószínűleg az 1730-as években került sor, majd ezt követően a közösség még többször megújította zsinagógáját.
1766-ban a kamarai védlevél megengedte az óbudai izraelitáknak, hogy romos templomukat újjáépítsék. A Neupauer Máté tervei alapján épített zsinagógát 1769-ben avatták fel. A templom centrális elrendezésével, négy pilléren nyugvó, kilenc boltszakaszos építményével a Lengyel- és Morvaországban elterjedt zsinagógatípust testesítette meg. A berendezést is megújították, kicserélték a régi padokat, illetve 14 kandelábert állítottak a templom mellé. A rossz alapozás és a kedvezőtlen talajviszonyok miatt azonban falai megrepedeztek, ezért 1817-ben a lebontásáról és egy új templom építéséről határoztak.
1820-ban Landherr András tervei alapján megindult az építkezés, amely eredményeként – alig másfél évvel később – 1821. július 20-án ünnepélyes keretek közt felavatták az új óbudai zsinagógát. Az ünnepi beszédet Münz Mózes óbudai rabbi tartotta. A zsinagóga berendezéseinek készítését és díszítését Goldringer X. Ferenc ácsmester és Maurer János stukkátor végezték. Az új templomban 364 férfi és 298 nő számára volt ülőhely.
Az épület korának egyik legimpozánsabb alkotása volt, maga József nádor is gyakran hozta ide külföldi vendégeit, hogy büszkélkedjen vele. A hatalmas templomtér építészeti érdekessége, hogy aszimmetrikus kialakítása miatt un. csonka bazilikának számított. Belső terének különlegessége volt az a míves kialakítású négy, barokkos oszlop által díszített Tóra-olvasó asztal (byma vagy bima), mely a templom közepén állt. Ez Magyarországon elég ritka megoldás volt, leginkább a kelet-lengyelországi és az ukrán területeken volt divatos. Az épület homlokzatát hat darab korinthoszi oszlopos, timpanonnal kiegészített előcsarnok (ún. portikusz) díszíti. Az épület belsejét 1900-ban szecessziós stílusban átalakították.
(Fotók: Horváth Péter, Óbudai Múzeum)
