25/05/2026
Május 25-én ünnepeljük a 🍷BOR VILÁGNAPJÁT 🍷, ebből az alkalomból pop-up kiállítás nyílt a BTM Vármúzeum Fény és Árnyék című állandó kiállításában, amelynek keretében a borászathoz, szőlőtermeléshez kapcsolódó régi és új leleteket mutatunk be az Árpád-kortól a 19. századig.
🍇Szőlőskertek a középkori Budán 🍇
A középkorban a budai dombokat szőlőskertek borították. Óbuda mellett a helyi lakóknak, a mai Rózsadombtól a Sas-hegyig a budai polgároknak, a Gellért-hegy északi oldalán a pestieknek, a délin pedig a királynak voltak ültetvényei. A szőlő fajtáját nem ismerjük, a források főleg tüzes, fehér borról szólnak, amelynek termőföldjét – a hegylábnál található hévízes források miatt – vulkanikus talajúnak tartották. A szőlőbokrok között középkori szokás szerint gyakran gyümölcsfákat is neveltek.
A budai polgárok nagy részének volt szőlőskertje, amelyet bérmunkában, kapásokkal művelt***ek. A metszés, a bújtatás, a kapálás, a kert körüli árkok tisztántartása és természetesen a szüretelés is az ő feladatuk volt. A szőlő préselése a dombon történt, itt töltötték bele a hordókba a friss levet és csak az érlelési folyamat zajlott a lakóházak alatti pincékben. A polgároknak kocsmatartási joguk is volt, vagyis bizonyos napokon megnyithatták pincéjüket a nagyközönségnek és helyben fogyasztásra vagy elvitelre árulhatták a saját maguk által készített nedűt. A bor mindennapi italnak számított Budán, tisztán vagy vízzel keverve itták a felnőttek, a szerzetesek, sőt a gyerekek is. De nemcsak ivásra szolgált, hanem pénzhelyettesítő eszköz is volt: egyes adókat vagy adósságokat hordó borban „fizettek” meg.
Fennmaradt két budai és egy sasadi bordézsmajegyzék, amelyben a kipréselt szőlőlé mennyisége szerint írták össze a birtokosoktól beszedendő terményadót. Érdekes magyar nyelvű dűlőneveket találunk ezekben: a Rózsamál, a Macskalik, a Bordélymál, a Csíkostó, a Mandulás, a Nagydézsma, a Ligetvölgy, az Aranypohár, az Agyarverem és a Vereskő is köztük volt. Az 1515, 1510 és 1531. évekből származó jegyzékekben a szőlőbirtokosok nevét, foglalkozását és lakóhelyét is feljegyezték.
Szöveg: Benda Judit
Restaurátorok: Kalmár Anna, Tereiné Toronyi Szilvia
A pop-up kiállítás Horváth Levente közösségi szolgálatos diák ötlete nyomán készült.