01/05/2026
8 óra munka, 8 óra szórakozás, 8 óra pihenés
Május 1-je 1890 óta a munkások nemzetközi ünnepe, 1990-től pedig a munkavállalók szolidaritási napja.
Az ipari forradalom elhozta magával a munkások számára embertelen munkakörülményeket és a napi 10-14 órás munkaidőt. Nagy-Britanniában 1847-től tíz órában jelölték ki a nők és gyerekek munkaidejét, majd az I. Internacionálé 1866-ban tört lándzsát a nyolcórás munkanap mellett. 1886. május 1-jén az Amerikai Egyesült Államok nagyvárosában, Chicagóban ugyanezzel a céllal került sor sztrájkra, ami a tüntetők és a rendőrök összecsapásába torkollott, majd május 4-én a az események miatti tiltakozáson az anarchisták bombát dobtak a rendőrökre, ismét eldördültek a fegyverek, hét rendőr és legalább négy tüntető életét vesztette. 1889-ben a II. Internacionálé úgy határozott, hogy 1890. május 1-jén felvonulnak a nyolcórás munkaidő bevezetését követelve. Hazánkban ugyancsak ekkor tartottak először május 1-ji tömegdemonstrációt. A II. Internacionálé 1891-es második kongresszusán május elsejét hivatalosan is a "munkásosztály nemzetközi összefogásának harcos ünnepévé" nyilvánították.
1955-től ez a nap katolikus ünnep is, Munkás Szent József, a munkások védőszentje, Jézus ács nevelősapja tiszteletére.
Mára május 1. sokak számára csupán a sör és virsli majálisát jelenti, de nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy ez egy rendkívül fontos dátum a munkások emberibb munkakörülményekért folytatott harcában.
