18/05/2026
TITKOK A VITRTINBŐL 🏛️ – Tomory Lajos
Állandó kiállításunkban külön figyelmet szentelünk a 18. kerület múltját kutató meghatározó személyiségeknek. A Múzeumsarokba belépve három neves helytörténészünk személyes tárgyaival találkozhatnak először a látogatók. Mai posztunk múzeumunk alapítójáról és névadójáról Tomory Lajosról, Lajos bácsiról szól, aki egész életében a közösség múltjának megőrzéséért dolgozott.
Kiállítóhelyünk első vitrinjében olyan személyes tárgyait nézhetik meg, amelyek talán közelebb hozzák alakját: személyi igazolványa, fésűje, bérlete, vagy éppen egyik Pro Urbe kitüntetése is helyet kapott a tárlat anyagában. Kerületünkben ő az egyetlen, aki kétszer is abban a megtiszteltetésben részesült, hogy átvehette a kitüntetést: 1996-ban életművéért, 1997-ben pedig helytörténészi munkásságáért, a Pestszentlőrinc krónikája egyik szerzőjeként. A Múzeumsarokban azonban nemcsak néhány személyes tárgy őrzi emlékét, hanem számos olyan darab is, mely az ő gyűjtése és kutatása nyomán került a múzeum tulajdonába, valamint a Tomory-terem is, mely az oktatástörténeti kiállításnak ad helyet.
A Gömör vármegyében született, tanítóként dolgozó Tomory 1946-ban kényszerült elhagyni szülőhazáját. Új otthona Pestszentlőrinc lett, ahol először Erzsébettelepen kapott tanári állást, majd a Nagyenyed utcában (a Brassó utcai iskola elődintézményében), később az Ady utcai, illetve a Kassa utcai iskolában tanított. A Hengersor utcai iskolában (a Vörösmarty Mihály utcai iskola elődje) már iskolaigazgatóként dolgozott.
A helytörténti múzeum alapjait 1956-ban t***e le, amikor a Bajcsy-Zsilinszky utcai iskola igazgatójaként (ma Sztehlo) a pedagógusokkal, tanítványaival és szüleikkel régiségek gyűjtésébe kezdett. A gondolat nem volt új, hiszen a rimasimonyi iskolában már volt hasonló kezdeményezése.
A gyűjtemény évről évre gyarapodott, számtalanszor költözött, ő pedig fáradhatatlanul dolgozott azon, hogy mindig legyen hol bemutatni azt. Kiváló helytörténeti szakember lett, aki gyűjteményét 1981-ben a kerületnek ajándékozta. Utolsó munkahelye is a Pedagógiai Intézet és Helytörténeti Gyűjtemény volt, ahonnan 1997 végén vonult nyugdíjba. 1998. május 17-én hunyt el.
Munkásságának köszönhetően jött létre az a gyűjtemény, amely ma is fontos szerepet játszik a helyi múlt megőrzésében és bemutatásában. Így a kerületben élők jobban megismerhetik településük történetét, ezáltal erősödhet kötődésük lakóhelyükhöz.
