11/07/2026
Korbely István festőművész -
Csendes átkelés
90x70
olaj, vászon
Festmény elemzés Csilla Havas művész és művészeti menedzser gondolataival.
“…Korbely művész úrra kifejezetten jellemző az a különös képesség, hogy a tájat soha nem pusztán tájnak festi meg. A víz, az ég, most ez a hajó nála belső állapotokat hordoz. Csakúgy, mint a saját műveimben megfestett tájak..
A Csendes átkelés számomra nem elsősorban egy vitorlásról szól, hanem sokkal inkább az emberi lélek egyik legszebb pillanatáról. Arról, amikor már at egyén nem küzd, hanem bízik. Amikor érzi, hogy vezetve van.
Nézve a festményt, ami elsőként megérint, az a csend. Nem üres csend, hanem mély, megtartó csend. Az a fajta, amikor a gondolatok lassan elülnek, és egyszer csak meghalljuk önmagunkat.
A hajó mozdulatlannak tűnik, mégis tudjuk, hogy úton van. Ez nagyon szép paradoxon.
Hiszen az életben is vannak időszakok, amikor kívülről úgy látszik, semmi sem történik, belül azonban éppen a legfontosabb átkelések zajlanak. Nem mindig a sebesség visz előre. Néha maga a nyugalom.
Különösen tetszik a kompozíció függőleges szerkezete. Az árbóc szinte összeköti a vizet az éggel, mintha a földi és a transzcendens világ között húzna egy láthatatlan tengelyt. Ez ad a képnek valamiféle spirituális emelkedettséget. Ezt nagyon szeretem benne.
Színdinamikában pedig a kékek uralják az egész felületet, mégsem hidegek. A türkiz, az ultramarin és a mély indigó együtt olyan érzelmi teret hoznak létre, amely egyszerre idézi fel a biztonságot, a szabadságot és a végtelenséget. Ez a színvilág nem drámát közvetít, hanem belső békét.
Nagyon szeretem a víztükröt is. A hajó visszfénye nem éles, hanem lágyan szétoldódik a vízben. Mintha azt üzenné, hogy mindannyiunknak van egy látható és egy láthatatlan énje. Az egyik halad a világban, a másik csendesen tükröződik a lelkünk mélyén.
És ott van az ég. A sötétebb felhőtömeg nem fenyegető, inkább emlékeztet arra, hogy minden fény mögött ott van az árnyék is. Mégis a horizont világos marad. Ez reményt ad. A kép nem azt mondja, hogy nincsenek felhők, hanem azt, hogy a fény mindig utat talál közöttük.
Számomra a Csendes átkelés arról szól, hogy az élet legfontosabb utazásait nem zajjal, hanem belső derűvel tesszük meg. Hogy vannak utak, amelyeken nem kell evezni, nem erőlködni kell, hanem engedni, hogy csak a szél vagy a víz áramlása vigyen. És talán éppen ezek az utak vezetnek a legközelebb önmagunkhoz és egyben a célunkhoz is…”
Hogy hat rátok ez az alkotás?