25/09/2026
MIRŐL GONDOLKODIK ÁDÁM?
Három portré Korbely István festőművész férfiábrázolásaiból. Három gondolkodó férfiarc, - kezdve a legelső férfival, aki elmerül a gondolataiban.
De vajon miről gondolkodik Ádám?
A művész Genezis sorozatának Gondolkodó Ádám című festményén nem a teremtés pillanatának büszke férfialakját látjuk. Nem az erőt, a bizonyosságot, nem a világ birtokbavételét.
Hanem egy férfit, aki magába fordul.
Karjai szinte védelmezően fonódnak a teste köré, egyik kezével az arcát támasztja. Körülötte ott vannak a gránátalmák, a bőség szimbólumai, a kép tele van élettel, színnel, mégis van benne valami mély csend. Mintha Ádám már tudna valamit. Mintha már túl lenne egy döntésen, egy veszteségen, egy felismerésen. Mintha először értené meg, hogy a választás szabadsága mindig együtt jár a következmények súlyával.
És talán éppen itt válik a bibliai Ádám nagyon is mai férfivá. Napjaink Ádámjává.
Mert miről gondolkodik egy férfi, amikor senki sem látja?
Sokszor arról, hogy jól döntött-e.
Hogy azt az életet éli-e, amelyet valóban ő akart, ő választott, vagy azt, amelyet valamikor a körülmények, az elvárások és a kötelességek lassan köré építettek.
Hogy elég erős-e. Elég sikeres-e. Elég jó férfi, társ, apa, fiú, barát, vezető vagy támasz-e. Hogy képes-e megtartani mindazt, amiért felelősséget vállalt.
És közben talán arról is, amit sokkal nehezebb kimondani magának.
Mindeközben boldog vagyok?
Szeretek úgy, ahogyan szeretni szeretnék?
Engem úgy szeretnek, ahogyan arra szükségem volna?
Meg mertem hozni azokat a döntéseket, amelyekről mélyen belül tudtam, hogy az enyémek?
Vagy volt, amikor könnyebb volt maradni, hallgatni, halogatni?
A férfiakkal szemben évszázadokon át az erő, a cselekvés, a döntés és a felelősség elvárása fogalmazódott meg. A férfi legyen biztos. Tudja, mit akar. Találjon megoldást. Ne féljen. Ne omoljon össze. Ne mutassa a bizonytalanságát.
Pedig Ádám is elfáradhat néha.
Mert Ádám ember.
Sebezhető ember, - ám ez mégsem gyengeség.
Talán neki is vannak kérdései, amelyekre nincsenek azonnali válaszok.
Veszteségei, amelyekről nem beszél. Vágyai, amelyeket sokáig félretett és azok egyre hangosabbak benne. Mondatok, amelyeket soha nem mondott ki és ott dübörögnek. Emberek, akiket nem mert eléggé közel engedni magához. Döntések, amelyeket túl sokáig halogatott.
És talán ettől olyan emberi Korbely István Ádámja.
Nem azért, mert gyenge.
Hanem azért, mert gondolkodik.
Mert egy ponton minden ember életében elérkezik az a pillanat, amikor már nem azt kérdezi magától, hogy mit vár tőlem a világ, hanem valami sokkal nehezebbet:
Mit várok még én a saját életemtől?
És talán még ennél is nehezebbet:
Van bátorságom ahhoz, hogy aszerint éljek amit valóban szeretnék?
Meg merem engedni magamnak?
És ezek a kérdések az itt bemutatott alkotásokon, - három különböző generáció férfiarcain jelennek most meg.
Sorrendben:
Gondolkodó Ádám /Genezis sorozat
Az idő tanúja II.
A csend arca
