02/06/2026
𝑻𝒂́𝒓𝒔𝒃𝒆́𝒓𝒍𝒆𝒕𝒃𝒐̋𝒍 𝒌𝒐̈𝒍𝒄𝒔𝒐̈𝒏𝒍𝒂𝒌𝒂́𝒔𝒃𝒂, 𝒌𝒐̈𝒍𝒄𝒔𝒐̈𝒏𝒎𝒖̋𝒕𝒆𝒓𝒆𝒎𝒃𝒆, 𝒔𝒛𝒂𝒏𝒂𝒕𝒐́𝒓𝒊𝒖𝒎𝒃𝒂, 𝒂𝒍𝒌𝒐𝒕𝒐́𝒉𝒂́𝒛𝒃𝒂
B. Nagy Anikó „Összekapaszkodás, menedék, felügyelet. Az alkotóház az államszocialista korszak térképén” című tanulmánya az Ars Hungarica legújabb számában olvasható. A fókuszban egy mára már kifosztott művészeti színtér – az alkotóház – áll, amely az ötvenes évektől az elzártságból és a beszűkült távlatokból fakadó kényszerű összekapaszkodások láncolatainak hálózataiban körvonalazódik.
Az alkotóházak és más, átmeneti és félig intézményes menedékhelyek – kölcsönlakások, alkalmilag átengedett műtermek, elme- és tüdőszanatóriumok, szív- és reumakórházak – világok voltak a világokon belül: tükrözték, egyben felforgatták a kinti rendet. A szocialista kulturális térrendszerben az alkotóház mindezeken túl erélyesen felügyelt hely volt, a bebocsátás feltételei zavarosak és szeszélyesek voltak. A beutaló privilégiumot kínált, miközben feszültséglevezető szelepként is szolgált.
A tanulmány három rövid esettanulmányon keresztül bontja ki a témát; ezek egyike Bolmányi Ferenc 1969-ben, Levendel László főorvos közbenjárására készült ólomüveg álkupolája, amely ma is látható a budakeszi Korányi TBC Intézetben.