25/07/2026
A Mácsai-disputához
K. Horváth Zsolt az alábbi hozzászólásban Zsuppán Andrásnak a Válasz Online-on megjelent, Mácsai István fényképeinek Fortepan-közlését bemutató cikkére reagál. Írásában vitatja a cikk kiinduló állításait: Mácsai jelenlegi művészettörténeti „újrakanonizálásának”, valamint az 1970-es évektől elszenvedett „teljes margóra szorításának” narratíváját. Észrevételeivel és a történeti kontextus elsődlegességére vonatkozó érveivel egyetértünk.
A Kiscelli Múzeum – Fővárosi Képtár 2022-ben megrendezett „Elmozdul a fal. Mácsai István Kiscellben” című kiállítása nem Mácsai István rehabilitációjára és nem egy új, egyszólamú kánon felállítására vállalkozott. A tárlat Mácsai életművét kifejezetten kritikai megközelítésben vizsgálta: nem kívánt egy korábbi művészettörténeti értékítéletet annak egyszerű megfordításával felülírni, és a közönségsikert sem pro, sem kontra nem tekintette művészettörténeti érvnek.
A kiállítás abból indult ki, hogy Mácsai ellentmondásos pályája nem írható le sem a mellőzött nagyság, sem a félreismert közönségkedvenc kényelmes történetével. Az életmű csak a festmények, fényképek, filmek és naplók együttes vizsgálatával érthető meg. Mácsai naplóiban és baráti körében szarkasztikus távolságot tartott a hivatalos kultúrától, nyilvános pályáján azonban alkalmazkodott annak intézményrendszeréhez. Pályáját a politikai kényszerek és a tudatos alkalmazkodás, az intézményi beágyazottság és a szakmai konfliktusok, valamint a túlpörgetett műkereskedelmi festménytermelés együttesen határozták meg. A kiállítás kurátori bevezetőjében ezért így fogalmaztunk:
„Tisztán kvalitásalapú, főművekre koncentráló, kanonizációs megközelítés helyett az életmű sokszálú bemutatására vállalkoztunk. Nem kőbe vésett állításokat fogalmazunk meg és nem ítélkezünk, hanem kérdezünk és értelmezünk, támpontokat adunk, párhuzamos narratívákat, ellentmondásokkal átszőtt viszonylatokat tárunk fel és láttatunk.”
Ezt az álláspontot ma is fenntartjuk. Mácsai pályája nem attól válik izgalmassá, hogy utólag győztest vagy áldozatot faragunk belőle, hanem attól, hogy nem simítjuk el hullámzó életművének és fogadtatásának ellentmondásait. A művészettörténeti értelmezés feladata nem egy újabb, könnyen fogyasztható legenda megteremtése, hanem a történeti összefüggések feltárása és a leegyszerűsítő állítások megkérdőjelezése.
B. Nagy Anikó, a kiállítás kurátora
és a Kiscelli Múzeum – Fővárosi Képtár
***
K. Horváth Zsolt hozzászólása:
KÉT ÉRV AZ ELSŐDLEGES (TÖRTÉNETI) KONTEXTUS MELLETT
Örömteli, hogy három évvel a Kiscelli Múzeumban megrendezett Elmozdul a fal: Mácsai István Kiscellben című kiállítás (2022. december 9. – 2023. április 2., kurátor: B. Nagy Anikó) után az ismert és közkedvelt festőművész nagy sikert aratott fényképes hagyatékának egy része felkerült a Fortepanra. Az is örömteli, hogy erről beszámol a Válasz Online – kár, hogy a Zsuppán András első két tételmondata nem állja meg a helyét. Kevésbé örömteli például az, hogy a cikk tényként beszél Mácsai István művészettörténeti újrakanonizálásáról vagy az, hogy úgy emlegeti a festőművészt, mint akit az „1970-es évektől teljesen a margóra” szorítottak.
Az igaz, hogy az utóbbi néhány évben megértőbb hangban beszéltek művészek és művészettörténészek Mácsairól, adott esetben voltak olyanok, akik méltányolták piktúrája bizonyos jellegzetességeit, de ez azért távolról sem jelenti azt, hogy „mától ez lesz a múlt”. A KIscelli Múzeum kiállítása Mácsaira inkább művészértelmiségiként tekintett, akinek festészeti, fotós és filmes hagyatékának összevonása és közös értékelése többet mond el a Kádár-korszak vizuális kultúrájáról, mint a festőművész alkotásainak esztétikai minőségéről. Kicsit sarkítva: inkább az volt a tárlat egyik felismerése, mennyivel érdekesebb fotós és filmes Mácsai, mint amilyen festő. (Mivel a katalógus számtalan művészettörténész szerzője, sőt maga a kurátor is jelen van, ezt a szakmai kérdést inkább rájuk hagynám.)
Két szó a „margóra szorítottságról”: lassan mindenkiből „üldözött” lesz, ezt iszonyúan unom. 1949 után Mácsai István sikeres szocialista realista festőként indult, 1953-ban és 1955-ben Munkácsy-díjat kapott, jóllehet terjedelmes kéziratos naplója alapján arra a következtetésre juthatunk, hogy leginkább azért csatlakozott az általa amúgy nem sokra tartott esztétikai ideológiához, mert sikeres akart lenni, s festésből megélni. (Ezzel kapcsolatos önmarcangolását a naplója publikált része is tartalmazza). 1957-ben beutazza fél Nyugat-Európát (Bécs, Párizs, Amszterdam), az erről szóló bejegyzést idézi is a cikk – kár, hogy a tanulmány kontextusa és kritikai megjegyzései nélkül. Mácsai ezután is sokat utazik, naplójában részletesen beszámol például az Egyesült Államokban tett utazásáról is. Önálló kiállításainak jegyzékét Szabó György monográfiája (Bp., Körmendi Galéria, 2002) két oldalon közli, mondjuk a Műcsarnokbeli, 1978-as tárlat (megnyitotta Pogány Ö. Gábor) nem éppen számkivetettségről és peremhelyzetről ad számot.
Mácsai István kétségkívül elemzésre méltó művészértelmiségije, festészete, fotográfiája és filmes tevékenysége izgalmas jelensége a korszak hivatalos kultúrájának. Azt azonban, hogy ma is népszerű (a kiscelli tárlat nézettsége is rekordokat döntött) nem azzal kellene márkázni, hogy a korabeli „mértékadó kritika művészetét gyakorlatilag értéktelennek minősítette” (ez, gondolom én, elsősorban Németh Lajosra, illetve P. Szűcs Juliannára vonatkozhat). Jóllehet mostanság nemegyszer hallom, hogy Mácsai Istvánt és Czene Bélát együtt emlegetik (a cikk is ezt teszi), az én fülemnek nemcsak ízléstelen, de kegyeletsértő is, ha mindez a _történeti kontextus nélkül_ történik. Előbbi ugyanis 1944-ben munkaszolgálatot teljesített, utóbbi pedig a Nyilaskeresztes Párt tagja volt.
Ha úgy gondoljuk (én mindenképpen úgy), hogy fontos a múltfeldolgozás, akkor ezt a néhány apró (tudom, bosszantó) történeti részletet nem ártana helyreállítani és tiszteletben tartani.
***
Zsuppán András cikke:
https://www.valaszonline.hu/2026/07/21/macsai-istvan-fenykepei-fortepan-festeszet-budapest-kadar-kor-nagymaros-parizs/
***
A kiscelli kiállítás katalógusa:https://fovarosikeptar.hu/wp-content/uploads/doc/elmozdul%20a%20fal_m%C3%A1csai_katalogus_online.pdf
A festő után végre látjuk a fotóst is: hozzáférhetővé váltak Mácsai István páratlan fényképei Zsuppán András | 2026.07.21. | Kult Régóta tudni lehetett, hogy a 20. század második felének egyik legkedveltebb magyar festője szenvedélyes fotós is volt. Képeiből azonban alig n...
