10/06/2026
Még megtekinthető Bencs Dániel ESŐTÁNC című kiállítása a Kahan Art Space Pestben. 🌧️🎨
Kedvcsinálónak olvassátok el Dr. habil. Ötvös Zoltán DLA megnyitóra írt szövegét.
Várunk szeretettel a kiállításon! 😊
" Tisztelt megjelentek, barátok, ismerősök, műértők és műkedvelők!
Tisztelettel köszöntök mindenkit Bencs Dániel Esőtánc című kiállításának megnyitóján.
Színes, optimista képi anyag vesz körül bennünket és a kiállításhoz kapcsolódó művészi statement tisztán leírja a művész önolvasatát, szempontot kínál az értelmezéshez, ezt feltétlenül olvassák el. A művész önértelmezése mellett én most a saját megközelítésemet szeretném megosztani, amely tágabb értelemben kapcsolja a munkákat a művészet absztrakt egyetemes nyelvéhez.
Idén februárban Dél-Afrikában, Fokvárosban jártam. Egyik nap a múzeumlátogatások után hosszan sétáltunk a város parkjaiban. Különösen emlékezetes maradt számomra a park dísz és haszonkerti része, ahol a gyümölcsfák, fűszernövények és virágok szabályos, geometrikusan kialakított parcellákban sorakoztak. Nagyon rendezett, fegyelmezett látvány volt: a természet és az emberi alakítás egyszerre volt benne jelen. A haszon és dísznövény összekapcsolódásában pedig a protestáns szemlélet megragadott.
Mivel a botanikus kert szinte a város szövetéhez tartozik, két sarokkal arrébb betértem egy csendes antikváriumba. A bolt hátsó emeleti részében találtam egy 1727-ben készült rézmetszetet, amely egy botanikus kertet ábrázolt, pont azt a helyet, ahol aznap jártam.
Felismertem a kert központi hosszantitengelyét és a négy kereszttengelyt, ami 10 parcellára osztja a kertet.
Íme:
A metszet Peter Kolb A Jóreménység-fok pontos és részletes leírása című könyvéből származik. Ez a mű bemutatja Dél Afrika földrajzát, növény- és állatvilágát, a holland gyarmat világát, valamint a helyi népeket is. A metszet alján pontosan beazonosíthatók az absztrakt négyzet alakú betűkkel ellátott parcellák és a kiegészítő épületek. A tíz parcella a következő:
1. Nagy liget babér és kámforfából
2. Gránátalmák és mindenfajta szilva
3. Gesztenyefák
4. Narancs, alma, citrus és füge
5. Almafák
6. Virágágyás, amelynek közepén egy passióvirágokkal borított pavilon áll
7. Szőlőültetvény
8. Articsókák
9. Káposzták
10. Zöldség és fűszerkert.
És ami mindezeket körbeveszi, az egy széles vízcsatorna a kert körül. Belül pedig árkok vannak az öntözésre. No meg egy malom. Így teljes a világ!
Ez egy enciklopédikus szőnyeg, amiben minden osztályozva van, bizonyos formai, alaktani és növénytani szempontból, demokratikus bár van benne belső hierarchia. Hierarchia például abban van, hogy a virágparcella közepén, egy pavilon áll golgotavirággal befuttatva.
Így virágnyelven van elmondva egy társadalom struktúrája, világi és egyházi rendje.
Ahogy néztem a metszetet, azt kérdeztem: Szinte semmi sem változott? Minden ugyanúgy van, mint háromszáz éve? A „mi hát az idő” érzet vákuum-szerűen zúgni kezdett a fülemben.
Útitársam Szabó Attila erre csak annyit válaszolt: ahhoz, hogy ez a kert változatlan maradjon, az kellett, hogy ezt valakik háromszáz éven át folyamatosan locsolták és gondozták.
Ez a lényeg! A fenntartott állandóság! A kertben a rabszolgák, majd a kertészek a mai napig fenntartották az európai ideát, ami a metszeten is van. A növényeket ápolták, gondozták és a tábla hegyről lejövő vizet megfogták és azzal a parcellákat locsolták, a sövényekkel pedig felfogták az óceán felől jövő erős szeleket. Tökéletes ökogazdálkodás az ipari forradalom előttről.
Csodálatos, és ez még működik. Nesze neked Nyugat alkonya!
Bencs képeivel a fokvárosi kerttel megegyezően tovább viszi, életben tartja ezt az itt megjelenített ideát. Öntudatlanul újrafesti, aktualizálja a meglévő képi elemeket, geometrikus struktúra, virág, növény és víz. Mindezt úgy, hogy fellazítja a geometriát és megszünteti a váz funkciójától és dekoratív elemmé teszi azt.
Bizonyos szempontból az alapelvet írja át azzal, hogy a növények kilépnek a raszterből, a fegyelmezett szerkesztettségből úgy, hogy a rend emlékezete mégis megmarad, mert a növények kitörése is rendszerezett és komponált. Szerkesztett fegyelmezetlenség, azaz szigorúan felügyelt vonalak!
Bencs a képeivel szintén fenntartja ezt az ideát azzal, hogy öntudatlanul újrafestjük virágainkat, belehelyezzük, beleszerkesztjük őket négyzetes képformátumokba, azaz társadalmi és személyes mandaláinkba arányosan, ritmikusan a kép belső törvényeinek engedelmeskedve. Így a virág megfestése nem csupán a növényzet és a környezet ábrázolása, hanem egy organikus metafora, a gondolati és vizuális rend absztrakt síkban való megfogalmazása.
Bencs a növényzet tízes felosztásából a virágok központi alfejezetét bontja ki, különös tekintettel a vízre és kettőjük kapcsolatára. Legújabb képein a grafikusok vágólapjával dolgozik mint alappal, amire mint felületre felteszi a virágokat. Itt remixeli a geometrikus kert ideáját. Talán amiről itt még lehetne beszélni, hogy miért zöld ez a vágólap, de ezt innentől mindenki fantáziájára bízom.
A fokvárosi holland dísz-és növénykertet széles vízcsatorna veszi körül. A víz nem csak dekorációs elem, hanem kertépítő elem is, mert a vízre épül a kertszerkezet. Bencs képein szintén fontos elem a víz, ami hasonlóan a metszethez és a kerthez, körbeveszik, keretezik a képet.
De itt nem vizesárok van, hanem slag, a hobbikertek vizesárka és egyben szökőkútja is, ami keretezi a virágkertet. Ez a slag nem szabályos derékszögben keretezi a kertet, hanem szabadon tekereg. A holland kert vizesárka vonalzóval készült, a locsolócső vonala csuklóból, mert itt a locsolócső nem csak egy megfestett tárgy, hanem egy tárgy, ami önmagát írja fel a falra.
A metszeten a virágosparcella közepén golgotavirág van, amit körbevesz a vizesárok. Bencsnél csupros nárcisz ragyog, körülötte körbe tekeredik a slag. Itt a kert maga szinte logóvá válik. Az identitás, a világképünk olyan lesz, mint egy címer, pecsét vagy embléma, ami nem magyaráz, hanem önmaga jelévé válik.
Itt a metszeten, a víz forgását terelni és egyben kiaknázni, szerepel egy malom. Malom itt a képeken nincs, de van helyette két mitológiai figura. Az egyik a magyar falusi mitológiából egy oruburos kékkút vagy községi kút, ami maga a ciklikusság és teljesség, a körforgás végtelenje, azon kívül, hogy még egy vödröt is rá lehet akasztani anélkül, hogy prüszkölne. Egy másik képen pedig megjelenik a görög mitológiából egy Néreida. Ez nem egy magyar Néreida a Ferencziek teréről, bár onnan is jöhetne, ha folyna a kútból a víz, hanem egy Néreida a Concorde térről Párizsból.
A kék kút a csatornák sárkányszerű feje, vízköpője, a víz általa kobaltkékként ragyog szívünkben és hűsítőleg fröccsen lábunkra, ha megnyomjuk a karját. A Néreida pedig a tenger szelíd zöld, fekete és aranyszínű vízi nimfája, aki nem a viharos tengert jelöli, hanem a békés áramlást, a táncot.
Ők ketten pedig más-más dimenzióban életben tartják és mozgásukkal, táncukkal keretezik azt a világot, ideát, amit mi a természetről gondolunk már többszáz éve. Fokvárosban 1727-ben vagy Budapesten 2026-ban.
Mert ahhoz, hogy ez az idea fennmaradjon, még sokáig kell locsolni kertjeinket és festeni képeinket.
Bencs Dánielnek, mint jó kertésznek gratulálok, aki képeiben locsolja meg optimistán kertjeinket, ideáinkat, azaz kultúránkat. Bencs Dánielnek gratulálok és az Esőtánc kiállítást ezennel megnyitom. "
