31/05/2026
Gyereknap alkalmából különösen izgalmas megfigyelni, hogyan változott a gyermekábrázolás a művészettörténet során. A középkori képeken a gyerekeket sokszor „kis felnőttként” festették meg: arányaik, ruházatuk és arckifejezésük is inkább a felnőtt világot tükrözte. A reneszánsztól kezdve azonban egyre nagyobb figyelem fordult a gyermekkor sajátosságaira — a játékosságra, az érzékenységre és az egyéni karakterre. A 18–19. század művészetében a gyerekek már gyakran a tisztaság, az ártatlanság és a családi intimitás szimbólumaiként jelennek meg, míg a modern művészetben sok alkotót éppen a gyermeki látásmód szabadsága inspirált. A gyerekábrázolások így nemcsak portrék, hanem arról is mesélnek, hogyan gondolkodott egy-egy korszak a családról, a nevelésről és magáról a gyermekkor jelentéséről.
Boldog gyereknapot kívánunk a gyerekeknek és a kis műkedvelőknek! ✨
1. Csók István: Züzü babával, 1910 után. Magántulajdon
2. Ferenczy Károly: Lovagló gyerekek, 1905. Magántulajdon
3. Ziffer Sándor: Domboldalon pihenő gyerekek, 1911. Magántulajdon
4. Glatz Oszkár: Gyerekek Báránnyal, 1939. Magántulajdon
5. Vastagh György: Gyerekcsokor, 1876. Magántulajdon
6. Csontváry Kosztka Tivadar: Pirosruhás gyermek, 1894. Magántulajdon
7. Kádár Béla: Anya gyermekekkel. Magántulajdon